Ma Dorkám az ideje nagy részét anyukámmal, azaz a nagymamájával töltötte.
Mama reggel 9re érkezett, én elmentem dolgozni, fél kettő körül
hazaértem, akkor együtt voltunk, majd jött az asztalos, vele tárgyaltam,
ő szintén mamázott addig, majd elmentem egy találkozóra olyan
barátokkal akiket egy éve nem láttam. Azért persze előtte beiktattunk
egy kiadós szopizást.
Hazaérve egy éppen pancsoló, jókedvű, röhögős babát találtam, aki
láthatóan élvezte a napot, és akinek csak akkor jutott eszébe az
anyukája, amikor meglátta.
Nem mondom, azért akkor nem palástolta nagy örömét, ami szintén jó esett.
Élvezem, hogy babácskám ennyire nyitott, jól érzi magát másokkal,
nevetős, barátságos. Ebből is látom, hogy szépen alakul közöttünk a
bizalmi kötelék, hiszen tudja, ha nem lát pár órát, akkor is mindig
visszajövök, megkapja imádott cicijét,. és remélem imádott anyukáját.
Jó sok puszit, dajkálást kapott elalvás előtt, és amíg én dédelgettem apa mesélt neki a gyereknapra kapott mesekönyvéből.
Betegsége szerencsére javuló félben van, még köhög, de már nem lázas. A
felső foga nagyon nehezen jön, reggelre teljesen felhólyagosodik a
helye és szinte véraláfutásos. Gondolom szenved tőle nagyon..:(((((
Legszívesebben minden fájdalmát elvenném, és inkább én kínlódnék.
Imádom!!!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. május 27., csütörtök
2010. május 22., szombat
Lááááz!!!!
Nagyon aggódom, mert Dorka ismét lázas. Nem értem, három hete náthát,
múlt pénteken reggel hirtelen belázasodott, irány az orvos. Orvos
szerint vírus és a foga együtt. Egy kúp és egy gyógyszer levitte a
lázát, azóta orrfolyás, majd egy kis köhögés. A köhögésre vettem neki
homeopátiás szirupot, a vírusos dologra semmit nem adott az orvos, azt
mondta a lázat kell csillapítani ha van. A kedve mindig jó volt és az
étvágya is.
Erre ma délután csavarogtunk vele, elaludt a kocsiban, majd ébredés után melegnek éreztem, fürdés előtt mértük, ismét 38,6C. Nem tudom ez mi lehet, de nagyon nem tetszik nekem. Féltem...És persze valószínű, hogy semmiség, csak túlaggódom, de ez a tehetetlenség, bizonytalanság iszonyú érzés. Azt gondoltam az anyatej, illetve az anyja majd mindentől megvédi. Rossz szembesülni azzal, hogy ez nem így van. És félek, lesznek még ilyen szembesüléseim. Na, addig is edződöm, szoptatok, és reménykedek,hogy nincs nagy baj, csak előjött belőlem para-anya.
Nem bírnám ki, ha baj érné.....
Erre ma délután csavarogtunk vele, elaludt a kocsiban, majd ébredés után melegnek éreztem, fürdés előtt mértük, ismét 38,6C. Nem tudom ez mi lehet, de nagyon nem tetszik nekem. Féltem...És persze valószínű, hogy semmiség, csak túlaggódom, de ez a tehetetlenség, bizonytalanság iszonyú érzés. Azt gondoltam az anyatej, illetve az anyja majd mindentől megvédi. Rossz szembesülni azzal, hogy ez nem így van. És félek, lesznek még ilyen szembesüléseim. Na, addig is edződöm, szoptatok, és reménykedek,hogy nincs nagy baj, csak előjött belőlem para-anya.
Nem bírnám ki, ha baj érné.....
2010. május 14., péntek
9 hónap
Drága Kislányom!
Éppen ma 9 hónapja, hogy világra jöttél, holnap már elmondhatjuk, hogy több időt töltöttél idekinn, mint a hasamban. Mindig újraélem a születésedet ilyenkor főleg, és mindig és mindig nagyon jó érzések öntenek el, amikor felidézem hogy születtél, hogy lettél egy igazi emberke és hogy tettél minket szülővé. Egyszerűen ez egy csoda. Néha még ma is simogatom a hasam, mintha benne lennél. Apukáddal azon mosolyogtunk, amikor a pocakomban voltál, és automatikusan mindig simogattam a hasam, hogy megmarad-e ez a szokás, miután kibújtál. Hát most a hasam helyett inkább téged simogatlak, de amikor nosztalgiázom a 9 hónapról, amíg odabenn voltál, jön a régi mozdulat is.
Gyönyörű közelség, közösség az amit ketten alkottunk, és csoda, hogy ez most is megvan közöttünk. Ahogy egyre jobban ki tudod fejezni az érzéseidet, úgy látom én is, hogy ez milyen édes, drága kapocs. Ahogy megöleled a nyakamat, ahogy simogatod egy-egy hajszálamat, ahogy puszisat játszunk és bekapod az egész arcomat, ahogy sírás közben a karomban veszlek és nagy sóhajtással megnyugszol, ahogy megtalálod az anyatej forrását, és örülsz ennek, ahogy ilyenkor összeolvadunk....soha nem hittem volna, hogy lehet valakihez ilyen közel lenni.
Néha ambivalens érzéseim is vannak persze, fáradt vagyok, szívesen lennék kicsit egyedül, de amikor elmegyek itthonról csak te jársz a fejemben.
A mai napunk sajnos lázasan kezdődött, rohantam veled a doktornéninkhez, aki lázcsillapítót írt. Talán a fogad és egy kis vírus okozta a bajt, remélem semmi komoly. Hála az Égnek, a jókedvedet még a láz sem tudja elvenni, bízom benne, hogy ez így is marad.
Büszke vagyok rá, hogy milyen szépen fejlődsz, ma apukád arra tanított, hogyan kell lemászni az ágyról, hogy ne esés legyen a vége. Nagyon ügyes voltál, és amikor sikerült a mutatvány nagy ovációt kaptál tőlünk. Na az ilyesmit nagyon szereted, ünnepled és ünnepelteted magad. Nagyokat visítottál örömödben.
Most békésen alszol egy finom esti összebújás után, innen is puszillak, szeretlek, imádlak kis 9 hónapos Tündérem!
Éppen ma 9 hónapja, hogy világra jöttél, holnap már elmondhatjuk, hogy több időt töltöttél idekinn, mint a hasamban. Mindig újraélem a születésedet ilyenkor főleg, és mindig és mindig nagyon jó érzések öntenek el, amikor felidézem hogy születtél, hogy lettél egy igazi emberke és hogy tettél minket szülővé. Egyszerűen ez egy csoda. Néha még ma is simogatom a hasam, mintha benne lennél. Apukáddal azon mosolyogtunk, amikor a pocakomban voltál, és automatikusan mindig simogattam a hasam, hogy megmarad-e ez a szokás, miután kibújtál. Hát most a hasam helyett inkább téged simogatlak, de amikor nosztalgiázom a 9 hónapról, amíg odabenn voltál, jön a régi mozdulat is.
Gyönyörű közelség, közösség az amit ketten alkottunk, és csoda, hogy ez most is megvan közöttünk. Ahogy egyre jobban ki tudod fejezni az érzéseidet, úgy látom én is, hogy ez milyen édes, drága kapocs. Ahogy megöleled a nyakamat, ahogy simogatod egy-egy hajszálamat, ahogy puszisat játszunk és bekapod az egész arcomat, ahogy sírás közben a karomban veszlek és nagy sóhajtással megnyugszol, ahogy megtalálod az anyatej forrását, és örülsz ennek, ahogy ilyenkor összeolvadunk....soha nem hittem volna, hogy lehet valakihez ilyen közel lenni.
Néha ambivalens érzéseim is vannak persze, fáradt vagyok, szívesen lennék kicsit egyedül, de amikor elmegyek itthonról csak te jársz a fejemben.
A mai napunk sajnos lázasan kezdődött, rohantam veled a doktornéninkhez, aki lázcsillapítót írt. Talán a fogad és egy kis vírus okozta a bajt, remélem semmi komoly. Hála az Égnek, a jókedvedet még a láz sem tudja elvenni, bízom benne, hogy ez így is marad.
Büszke vagyok rá, hogy milyen szépen fejlődsz, ma apukád arra tanított, hogyan kell lemászni az ágyról, hogy ne esés legyen a vége. Nagyon ügyes voltál, és amikor sikerült a mutatvány nagy ovációt kaptál tőlünk. Na az ilyesmit nagyon szereted, ünnepled és ünnepelteted magad. Nagyokat visítottál örömödben.
Most békésen alszol egy finom esti összebújás után, innen is puszillak, szeretlek, imádlak kis 9 hónapos Tündérem!
2010. május 10., hétfő
Május :)
Elkezdődött a május, és gyorsan az elején átéltem az első olyan Anyák
Napját, ahol már nemcsak én köszöntök, hanem engem is köszöntenek. Dorka
az apukája segítségével finom csokival lepett meg, én cserébe sok-sok
puszit adtam minkettőjüknek.
Ismét megjártuk Veszprémet és Várpalotát, Petra elballagott, ez volt a látogatás apropója. Furcsa volt hazamenni Dorkával anyuékhoz, most voltunk másodszor, nagypapája ki sem jött a szobájából, ez nekem nagyon rosszul esett, de Dorka nem értett és nem érzékelte a helyzetet. Nagymamája finomakat főzött a jeles napra, és kedvességével, szeretetével elhalmozott minket és az összes unokáját, ez azért kárpótolt a papa érdektelenségéért.
Most hétvégén meglátogattak minket Petráék, a soproni nagyszülők nagybácsistól és Kósa Ádámék a fiúkkal. A srácok nagyon élénkek voltak, ami Dorkának nagyon tetszett, élvezte, hogy zajlik az élet nagy lendülettel. Imádja, ha történnek a dolgok körülötte, szeret mindenben részt venni, ugyanakkor a szemlélődés sem áll tőle távol.
Továbbra is rohamléptekkel fejlődik, nagyon gyorsan mozog, hatalmas sebességgel mászik, ha kezét fogjuk lépeget.
A felső fogínye úgy méz ki, mintha egyszerre akarna jönni 4 foga. Lehet ezért van a kínlódás, de most három napja kétszer kel fel éjszaka és felsír, nemcsak megébred.
Ez elég fárasztó, főleg, hogy én elkezdtem a Gyerekházban vele dolgozni, így időben kell kelni, apukája beteg...szóval nem vagyok épp kipihent.
Kicsit aggasztó az is, hogy ismét napok óta kicsit náthás és hőemelkedése van. A kedélyállapota nagyon jó, úgyhogy remélem nincs baj.
Ami még nagyon fejlett Dorkánál az a kommunikáció, mindent megtesz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, képes a buszon mellette álló emberek ruháit piszkálni hogy rá figyeljenek. És persze, hogy mindenki azonnal elolvad a mosolyától...
Ismét megjártuk Veszprémet és Várpalotát, Petra elballagott, ez volt a látogatás apropója. Furcsa volt hazamenni Dorkával anyuékhoz, most voltunk másodszor, nagypapája ki sem jött a szobájából, ez nekem nagyon rosszul esett, de Dorka nem értett és nem érzékelte a helyzetet. Nagymamája finomakat főzött a jeles napra, és kedvességével, szeretetével elhalmozott minket és az összes unokáját, ez azért kárpótolt a papa érdektelenségéért.
Most hétvégén meglátogattak minket Petráék, a soproni nagyszülők nagybácsistól és Kósa Ádámék a fiúkkal. A srácok nagyon élénkek voltak, ami Dorkának nagyon tetszett, élvezte, hogy zajlik az élet nagy lendülettel. Imádja, ha történnek a dolgok körülötte, szeret mindenben részt venni, ugyanakkor a szemlélődés sem áll tőle távol.
Továbbra is rohamléptekkel fejlődik, nagyon gyorsan mozog, hatalmas sebességgel mászik, ha kezét fogjuk lépeget.
A felső fogínye úgy méz ki, mintha egyszerre akarna jönni 4 foga. Lehet ezért van a kínlódás, de most három napja kétszer kel fel éjszaka és felsír, nemcsak megébred.
Ez elég fárasztó, főleg, hogy én elkezdtem a Gyerekházban vele dolgozni, így időben kell kelni, apukája beteg...szóval nem vagyok épp kipihent.
Kicsit aggasztó az is, hogy ismét napok óta kicsit náthás és hőemelkedése van. A kedélyállapota nagyon jó, úgyhogy remélem nincs baj.
Ami még nagyon fejlett Dorkánál az a kommunikáció, mindent megtesz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, képes a buszon mellette álló emberek ruháit piszkálni hogy rá figyeljenek. És persze, hogy mindenki azonnal elolvad a mosolyától...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)