Drága Kislányom!
Nem szép tőlem, de talán megbocsátható, hogy ilyen sokkal a születésnapod után írok neked. Ha visszaemlékszel majd a 12. évedre, már pedig erre már biztosan vissza fogsz, talán a változás lesz a leginkább jellemző, ami eszedbe jut. Amire betöltötted a 12. évedet, addigra eldőlt, hogy új otthonban fogjuk már a 13. szülinapodat tölteni. Nagyon vágysz már egy külön szobára, ez még nem fog azonnal megvalósulni az új házban, de nagyon igyekszünk, hogy mihamarabb meglegyen.
És ez csak a lakhatásunkban történt változás. A nagy átalakulás benned is elindult, ráléptél arra az útra, amiben kisányból nagylány, majd nő, kisgyerekből kamasz, majd felnőtt leszel. Tele vagy érzelmekkel, hihetetlen érzékenységgel tudsz rátekinteni helyzetekre, azokba belehelyezkedni. Amikor a véleményed is elmondod ezekről, hááát, az bizony néha bántó, és helyre kell raknom magamban, hogy meg tudjam emészteni. Nagy az igazságérzeted, ha ebben érzed magad sértve, akkor nem hagyod magad. Azonban az ölelés, a puszi, a szeretet kifejezése bármikor képes leolvasztani rólad a jégpáncélt.
Hol hihetetlen édes vagy, hol hihetetlen érdes vagy, hol átnézel rajtam, hol addig nyúzol, míg el nem mondom mit gondolok, hol úgy bújsz hozzám, mint egy kisbaba, hol átmész az út másik oldalára, mintha nem is együtt lennénk, hol faggatsz, hogy mit vegyél fel, hol a legkomolyabb győzködésem ellenére sem veszel fel másik ruhát.
Izgalmas útkeresés ez nekünk, felnőni készülsz, megszületik a kislányomból egy felnőtt, és én kísérlek ezen az úton. Hidd el nem könnyű, hogy ne legyek sem sok, sem kevés neked, de igazán próbálkozom. Fokmérője egy kicsit ez az időszak annak is, milyen szülők voltunk, átmegyünk-e a vizsgán. Egyelőre még minden porcikáddal kimutatod a szeretetedet, most is, hogy ezt írom, szívem szerint megölelgetnélek.
És, hogy mivel is telnek a napjaid mostanában? Az iskolát továbbra is szereted. Volt pár nehéz napod, Emma elmenetele felborította a korább egyensúlyt, kirekesztve és elhagyatva érzeted magad. Zita és az osztálytársak és persze a te aktív közreműködéseddel megbeszéltétek mindezeket, mi szülőin értesültünk erről, remélem valóban helyreáll, beáll majd egy új egyensúly, és megtalálod ebben is a helyed. Nehéz volt erről hallani, és még nehezebb elfogadni, hogy csak hátulról és abban tudlak támogatni, amiben te is szeretnéd. Úgy gondolom egyre több lesz majd az ilyen helyzet, pedig szívem szerint ugyanúgy óvnálak tovább a világ minden bajától, de innentől már sok esetben csak bízhatok benned és magamban, hogy 12 éven át beletettünk annyit a kapcsolatunkba, a fejlődésedbe, a tanításodba, a szeretésedbe, hogy az megfelelő útmutatással szolgáljon.
Szeretnél már egyre önállóbb lenn, egyedül suliba járni, amit sajnos nem tudunk lehetővé tenni neked a budapesti közlekedés miatt. Most ahova költözünk, sajnos az is messzebb van a sulitól.
Szeretsz vagányan felöltözni, nagyon távol állnak tőled a nőcis ruhadarabok. Levágattad a hajad rövidre, kendőt kötsz a fejedre, ami kiemeli szép arcodat és szemedet. Kedvenced a Rékától kapott Martens bakancs.
Sajnos most semmit nem sportolsz, sajnos a építkezés miatt erre nem tudunk több energiát fordítani, de talán januártól, meglátjuk. A tanulás rendben megy, a helyesírásod nagyon sokat javult, bár még mindig nehéz egy dologra koncentrálnod, sokat fejlődtél.
A Csík kórusba sajnos a Covid után már nem akartál visszamenni, így az éneklés elmaradt ilyen formában.
Szóval összességében van egy 12 éves gyönyörű, érzékeny, imádnivaló kiskamasz lányom, amit még elhinni is nehéz, hiszen nemrég született. Imádlak szeretlek Kislányom, nélküled szürkébb lenne a Föld, színtelen az életem. Megtanítasz minden nap valamire, megadod nekem, hogy szeretsz, hogy szerethetlek. Nem a mi anya-lánya kapcsolatunk a legfelhőtlenebb, de az a mennyiségű szeretet ami ebben van, biztos vagyon benne, hogy átsegít majd minket sokmindenen, akár az előttünk álló kamasz korodon. Az Életem vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése