Költözés előtt

 Hatalmas a felfordulás körülöttünk, igazán már el kellett volna költöznünk a házunkba, de nem jött össze, az új időpontunk épp két hét múlva van. Aggodalommal tölt el, hogy a mesteremberekkel való egyeztetés nagyon nehéz, és körülményes...Mindezzel együtt ma sikerült egy igazán jó napot összehoznunk hármasban. Míg Robi és Csabibáttya:) intézték a házas ügyeket, mi hárman itthon voltunk, na meg ugye Zokni, akiről mostanában alig esik szó. Míg én a konyhában tevkenykedtem, Dorka és Nimród elkezdték szortírozni a könyveiket, szétválogatva azokat, amiket viszünk a garázsvásárra. Jó volt csak úgy a háttérből hallgatni az együttműködésüket. Ez egy nehéz kérdés mindig, nagyon nehezen viselem a folyamatos vitájukat és piszkálódásukat, amikor azonban találnak valami közös ügyet, hihetetlen módon képesek összehangolódni. Dorka azt gondolom sokkal inkább lenne alkalmazkodóbb, és sokat is tesz azért,hogy ezek a közös akciók megszülessenek, Nimród inkább beleáll a helyzetekbe és ő akarja a feltételeket diktálni.

Később aztán megegyeztünk, hogy együtt megnézzük A Karib tenger kalózait, ám ahogy keresgéltem a gépen, hol is van, rátaláltam Dorka kinyomtatott babanaplójára. Átlapozgattuk és olvastam fel nekik részeket, persze nem bírtam sírás nélkül. Aztán Nimród is megkérdezte, hogy neki van-e ilyen, és akkor elővettem a blog régebbi írásait számára. 

Én még sírdogáltam volna kicsit meghatódva önmagamtól, de ők inkább már filmezni akartak.

Érdekes és kissé felkavaró volt olvasni azt a sok érzelmet, amit az anyaság hozott ki belőlem. Mostanában, ahogy egyre nagyobbak több teret kap a ráció, a megoldandó feladatok, helyzetek, és bizony háttérbe szorul, hogy mennyit kapok tőlük érzelmi oldalon is. Mennyire büszke vagyok rájuk, hogy tudok aggódni értük, milyen hálás vagyok nekik, a Sorsnak, hogy az anyukájuk lehetek. Nem is lehetnének tökéletesebb gyerekeim, még akkor is, ha néha napján az agyamra tudnak menni, a szívemben lévő helyük állandó és biztos. 

Néha napján az is megüt, hogy milyen kevés idő már ez a szoros együttlét, hogy az iskolán kívül minden percükről tudok, hogy azokat nagy részben együtt töltjük. Nem is emlékszem, hogy nekem milyen volt, mikor 12 éves voltam, de az biztos, hogy nagy volt az önállóság. Most abban vagyok, hogy mennyivel megnyugtatóbb lenne vidéken élni, ahol már simán mehetne Dorka egyedül edzésre, barátokhoz, ugyanakkor itt élünk, itt vannak a kapcsolódások, és itt van a továbblépésre a lehetőséügünk. Ezzel együtt nem tartom kizártnak, hogy Dorka 8.osztályának a végeztével esetleg vidékre költözünk, és ott jár majd középiskolába. Most, hogy éppen váltunk lakhatást, már valahogy talán megugorjuk ezt az első ilyen helyzetet, könnyebben gondolok bele, hogy nem végleges állapotokra kell elköteleződni. 

Most vége van lassan az őszi szünetnek, még Halottak napja és Mindenszentek. Ez az első, hogy apuért is ég a gyertya. Ez azért még nagyon fáj. 

Egy valami enyhíti ezt az érzést, hogy tudom bennünk, a gyerekekben tovább él minden. 

Nagyon szeretlek benneteket Drágáim.

Dorka 12 év

 Drága Kislányom!

Nem szép tőlem, de talán megbocsátható, hogy ilyen sokkal a születésnapod után írok neked. Ha visszaemlékszel majd a 12. évedre, már pedig erre már biztosan vissza fogsz, talán a változás lesz a leginkább jellemző, ami eszedbe jut. Amire betöltötted a 12. évedet, addigra eldőlt, hogy új otthonban fogjuk már a 13. szülinapodat tölteni. Nagyon vágysz már egy külön szobára, ez még nem fog azonnal megvalósulni az új házban, de nagyon igyekszünk, hogy mihamarabb meglegyen.

És ez csak a lakhatásunkban történt változás. A nagy átalakulás benned is elindult, ráléptél arra az útra, amiben kisányból nagylány, majd nő, kisgyerekből kamasz, majd felnőtt leszel. Tele vagy érzelmekkel, hihetetlen érzékenységgel tudsz rátekinteni helyzetekre, azokba belehelyezkedni. Amikor a véleményed is elmondod ezekről, hááát, az bizony néha bántó, és helyre kell raknom magamban, hogy meg tudjam emészteni. Nagy az igazságérzeted, ha ebben érzed magad sértve, akkor nem hagyod magad. Azonban az ölelés, a puszi, a szeretet kifejezése bármikor képes leolvasztani rólad a jégpáncélt. 

Hol hihetetlen édes vagy, hol hihetetlen érdes vagy, hol átnézel rajtam, hol addig nyúzol, míg el nem mondom mit gondolok, hol úgy bújsz hozzám, mint egy kisbaba, hol átmész az út másik oldalára, mintha nem is együtt lennénk, hol faggatsz, hogy mit vegyél fel, hol a legkomolyabb győzködésem ellenére sem veszel fel másik ruhát. 

Izgalmas útkeresés ez nekünk, felnőni készülsz, megszületik a kislányomból egy felnőtt, és én kísérlek ezen az úton. Hidd el nem könnyű, hogy ne legyek sem sok, sem kevés neked, de igazán próbálkozom. Fokmérője egy kicsit ez az időszak annak is, milyen szülők voltunk, átmegyünk-e a vizsgán. Egyelőre még minden porcikáddal kimutatod a szeretetedet, most is, hogy ezt írom, szívem szerint megölelgetnélek.

És, hogy mivel is telnek a napjaid mostanában? Az iskolát továbbra is szereted. Volt pár nehéz napod, Emma elmenetele felborította a korább egyensúlyt, kirekesztve és elhagyatva érzeted magad. Zita és az osztálytársak és persze a te aktív közreműködéseddel megbeszéltétek mindezeket, mi szülőin értesültünk erről, remélem valóban helyreáll, beáll majd egy új egyensúly, és megtalálod ebben is a helyed. Nehéz volt erről hallani, és még nehezebb elfogadni, hogy csak hátulról és abban tudlak támogatni, amiben te is szeretnéd. Úgy gondolom egyre több lesz majd az ilyen helyzet, pedig szívem szerint ugyanúgy óvnálak tovább a világ minden bajától, de innentől már sok esetben csak bízhatok benned és magamban,  hogy 12 éven át beletettünk annyit a kapcsolatunkba, a fejlődésedbe, a tanításodba, a szeretésedbe, hogy az megfelelő útmutatással szolgáljon.

Szeretnél már egyre önállóbb lenn, egyedül suliba járni, amit sajnos nem tudunk lehetővé tenni neked a budapesti közlekedés miatt. Most ahova költözünk, sajnos az is messzebb van a sulitól.

Szeretsz vagányan felöltözni, nagyon távol állnak tőled a nőcis ruhadarabok. Levágattad a hajad rövidre, kendőt kötsz a fejedre, ami kiemeli szép arcodat és szemedet. Kedvenced a Rékától kapott Martens bakancs.

Sajnos most semmit nem sportolsz, sajnos a építkezés miatt erre nem tudunk több energiát fordítani, de talán januártól, meglátjuk. A tanulás rendben megy, a helyesírásod nagyon sokat javult, bár még mindig nehéz egy dologra koncentrálnod, sokat fejlődtél.

A Csík kórusba sajnos a Covid után már nem akartál visszamenni, így az éneklés elmaradt ilyen formában.

Szóval összességében van egy 12 éves gyönyörű, érzékeny, imádnivaló kiskamasz lányom, amit még elhinni is nehéz, hiszen nemrég született. Imádlak szeretlek Kislányom, nélküled szürkébb lenne a Föld, színtelen az életem. Megtanítasz minden nap valamire, megadod nekem, hogy szeretsz, hogy szerethetlek. Nem a mi anya-lánya kapcsolatunk a legfelhőtlenebb, de az a mennyiségű szeretet ami ebben van, biztos vagyon benne, hogy átsegít majd minket sokmindenen, akár az előttünk álló kamasz korodon. Az Életem vagy.