Itt van az első évtized mögötted, megvan az első "X" ahogy viccesen mondtuk neked többen is.
Nagy változásokon mész át, nagy változásban vagy te is, és mi is így mindannyian. Most van az az időszak, amikor egy gyermek általában szétszálazza, mik azok amiket a családból tovább visz magával, és beépíti magába, és mik azok, amiket a sajátjaként tart magáról. Ezek folyamatos szemezgetése tart nálad épp. Ez persze így nagyon barátságosan hangzik, de az igazság az, hogy igen nehéz napokat élünk ennek köszönhetően. Látunk egy Dorkát megszületőben úgy, hogy közben már van egy Dorkánk 10 éve. Készül egy új minőség benned, és nagyon nehéz néha látni, hogy mi a teljes valód, és mi az, amivel még viaskodsz, amit szeretnél magad mögött hagyni, vagy amit és magadévá akarsz tenni.
A születésed egy csodás bár persze fájdalmas élmény volt, és ami most történik az is épp ilyen. Most, az elmúlt napokban valahogy jobban fáj sajnos.
Azt mondtam neked már többször, hogy nem tudom eldönteni, hogy egy alapvetően kedves, aranyos édes kislány vagy, akiből néha, vagy néha gyakrabban előbújik egy fúria, vagy épp fordítva, a fúria vesz erőt magán néha, hogy kedves és aranyos legyen.
Mondogatom magamnak sokszor, hogy alakulóban van a természeted, de mikor bántasz magad körül mindenkit, az nagyon fájdalmas nekünk.
Már azt is mondtam neked -nem vagyok rá büszke, de tényleg ezt éreztem - hogy senkitől nem tűröm el ezt a viselkedést, és tőled sem szeretném, és csak addig van ez így amíg mindenképp kell.
Épp a születésnapodon este (értem, fáradtság és egyebek) megrúgtad az apukádat, erre engem nagyon elöntött az indulat.
Nem szeretném persze a születésnapi bejegyzésedet ilyen negatívra alakítani, hiszen mindezzel együtt életem legnagyobb dolga, hogy megszülettél. hogy minket választottál. Nem kaptunk ezzel könnyű feladatot, de az ezen az úton járás veled mégis nagyszerű, tanulással, erőpróbákkal, csodákkal teli.
Csak bámulok, hogy mennyire kitartó tudsz lenni. Hogy milyen erő van benned, ha valamit el akarsz érni. Csodálom, de egyben meg is ijedek tőle, hogy semmilyen ismeretlen, általam veszélyesnek ítélt kihívástól sem rettensz meg, valóban kihívásnak tekinted. Ennek köszönhető, hogy annyira, de annyira féltelek. Most nyáron annyit, de annyit úsztál, sokat ügyesedtél, talán edzésre is el tudunk menni valahova, mert nagyon szeretnél sportolni.
Csodás, ahogy a kisgyerekekhez viszonyulsz, ahogy kíséred, támogatod őket. Sajnos Nimród nem az a babusgatható fajta, amit te is és én is nagyon sajnálunk, szeretnéd őt is dédelgetni, de nem hagyja magát.
Nyár elején levágattad a hajad, igazán nagylányos formád lett. Idomaid kerekedni kezdtek, csokibarna vagy már így nyár végére, csak nézünk apával, hogy mennyire szép vagy.
Aztán mikor beleülsz az ölünkbe azon gondolkozunk, hova szaladt ez a 10 év, hiszen nemrég még az alkaromon elfértél, még én tápláltalak, ringattalak.
Gyorsan elment, és bele sem tudok gondolni, hogy még egyszer ennyi idő múlva már felnőtt nő leszel.
Annyira szeretlek Drágám, hogy nem tudom elégszer mondani, és leírni. Remélem jó anyukád tudok lenni, ezen a sokszor nehéz úton jól tudlak kísérni, és úgy tudlak téged támogatni, ahogy a legjobb neked. Remélem, hogy ami velünk történik, mind a hasznodra válik, hogy az a mérhetetlen szeretet, amit irántad érzünk érezhető számodra is.
Ajándék vagy nekünk, 10 éve az Életünk, a Mindenünk. Szeretlek Kislányom, mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése