Persze ment a főzés, sütés előtte, el is fáradtam rendesen, és erre rátett még, hogy Nimród egyszerűen annyit rosszalkodik mostanában, úgy feszegeti a határokat, hogy mindketten robbanás közeli állapotba tudunk tőle kerülni.
Sikerült idén is összehozni, hogy Józsival elmenjünk vacsorázni. Itt is ment a nagy rohangálás, de legalább együtt lehettünk.
Szenteste délutánjára jutottam el oda, hogy el tudtam engedni a feszültségeimet, és ebben nagy szerepe volt Robinak, aki nagyon jól kezelte a kiakadásaimat, folyamatosan emlékeztetett rá, hogy ez a mi családunk, és, hogy minden ok.
Az ajándékoknak mindenki nagyon örült, és társasoztunk is a gyerekekkel együtt, ami szintén nagyon jó volt, és számomra is valódi öröm volt.
Másnap jött Csabi, és a Legó, így azzal telt az este és a délután. 26.-án reggel itt volt Tamás, Jirka és Minka. Úgy örülök, hogy ezt is sikerült összehozni, rövid időt voltak itt, de az nagy játékkal telt.
Délben indultunk Almádiba, most elsőként ünnepeltünk Zsuzsiék új házában. Sajnos igazi nagycsaládos képet nem csináltunk, de majd készül valami montázs. Ott voltak Szabolcs szülei, tesója, Zsófi és Kriszta másnap érkeztek, ott volt apu, anyu, a gyerekek, Petráék, a mi Csabink meg persze mi. Eszem-iszom, ajándékozás, aztán játék, szóval a szokásos. A ház hatalmas, és jól be is töltöttük. Másnap mi eljöttünk, a gyerekek ott maradtak, ezt kapták karácsonyra a keresztszülőktől, állatkertezés, korizás, majd 29-én hozták vissza őket.
Én közben 28.-án Robival együtt végre Vad Fruttik koncertre mentem, és kitomboltam minden feszültségemet. Itt volt Csibém is, a munkatársaim, Rita és Robi, akikkel "most jó". Aztán másnap, egy vicces mázlinak köszönhetően ismét tombolhattam a koncerten, ezúttal egy anyahajós anyukával, akivel éppen csak találkoztunk eddig, de kiderült, hogy nagyon egy húron pendülünk.
28.-án érkezett meg Anita és Jay, ami szintén nagy-nagy öröm. Tavaly voltak itt, nagyon jó volt velük, és azt hittem újra 10 évet, vagy annál többet kell várni rájuk. De nem, visszajöttek, és én ennek annyira, de annyira örülök. Velük töltöttük a Szilvesztert, ami itt a lakótelepen volt, holnap pedig indulunk Bikalra.
Itt tartunk most, elkezdődött 2018, és tudom, panaszkodom, meg kiakadok, de az a nagy igazság, hogy nem kívánhatok ennél jobbat erre az évre, amit 2017-re kaptunk.
A gyerekek és mi is egészségesek vagyunk, nem nélkülözünk, meleg otthonban hajtjuk álomra a fejünket, szeretjük egymást. Ha mindez megmarad nekünk erre az évre is, annak nagyon fogok örülni.
Szóval boldog Új Évet magunknak, nagyon szeretlek benneteket gyerekek, és persze apukátokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése