Drága Kisfiam!
Most épp Sopronban vagytok a mamáéknál, és nagyon hiányoztok. Olyan szuper nyár van mögöttünk, annyira jó volt veletek lenni, hogy üres a lakás nélkületek. Furcsák az esték, mert én is, akárcsak ti, ilyenkor érzem leginkább a hiányotokat.
Ha tehetném, sokkal kevesebbet dolgoznék, és sokkal több időt lennék veletek.
Olyan szórakoztató a társaságod, olyan jó veled beszélgetni, hogy alig várom, hogy újra itt legyél.
Mindig okosakat kérdezel, olyan okosakat, hogy bizony még válaszolni sem tudok rá. Aztán, ha én nem tudok válaszolni megpróbálod kitalálni magad a választ.
Egyik nap mentünk autóval a Népligetnél a felüljárón. Azt kérdezted, hogy a Világon melyik a legnagyobb híd. És mondtam, hogy sajnos nem tudom. Egy perc után, megszólaltál: "Anya, a Világon a legnagyobb híd a szivárvány...". Csak ámultam rajta, és megerősítettelek, hogy valóban, ennél nagyobbat én sem tudnék mondani.
Nagyon szeretsz már vagánykodni, mindig úgy akarsz menni, beszélni, mint a nagyfiúk, ez nagyon vicces. Én mégis azt szeretem a legjobban, amikor visszamész kisbabába és jön az "Anya, bújci lesz?"És akkor odabújsz, és beleszagolhatok a finom nyakadba, puszilgathatlak, dögönyözhetlek. Olyan jó, hogy ez mindkettőnknek örömet okoz még, remélem eltart ez egy darabig.
Jövő héttől ismét kezdődik az óvoda, a sok együtt töltött idő után kijelentetted, hogy te nem mész oda többet, de mikor befizetni mentünk, nagy örömmel mentél oda Bencéhez, és tárgyaltátok meg mi mindent fogtok majd csinálni szeptembertől.
A sok nyári élményünkről írok majd egy külön bejegyzést, legalább újraélem mi minden történt.
De addig is fontos nekem, hogy tudd, te vagy a legszebb, legokosabb, legimádnivalóbb fiam, úgy szeretlek, ahogy csak egy anya szeretheti a fiát.
Hiányzol Életem!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2017. augusztus 31., csütörtök
8. év
Drága Kislányom!
8 éves múltál pár nappal, csodálatos nagylány vagy, és én minden nappal egyre és egyre jobban szeretlek. Szeretnélek mindentől megvédeni, szeretném, hogy soha ne légy beteg, hogy ne fájjon soha semmi, hogy ne érjenek csalódások, hogy az élet mindig, csak a jobbik felét mutassa neked. Látszik azonban, hogy igyekezetem ellenére, csakúgy, mint mindeninek, neked is lesznek nehézségeid, nehéz napjaid, fájdalmaid. Azt tudom csak kívánni, hogy ezek éppen csak annyiban érjenek el, hogy értékelni tudd a sok jót, amit mindezek mellé kapsz.
Az már most látszik a természetedből, hogy sokat tudsz tépelődni, érzékeny kis lelked összerezzen, ha olyan dolgot látsz, hallasz, ami nem esik jól neked. Már ott tartasz 8 évesen, hogy szeretnéd kordában tartani az érzéseidet, de ez csak néha sikerül. Engem azonban nem igazán tudsz átrázni, és nemcsak azért, mert jól ismerlek, azért sem, mert azt szeretném, hogy itthon, köztünk egy olyan biztonságos közegben élj, hogy tudd, az érzéseid kifejezése mindig megengedett. Lehet szomorúnak, dühösnek, csalódottnak lenni. Nagyon ügyes vagy az érzéseid megfogalmazásában, néha azonban "csípőből" válaszolsz nekünk, Nimródnak néhány neked nemtetsző történésre, és bizony mindezt bántó módon is képes vagy megtenni. Sokat beszélgetünk ilyesmiről, igyekszem segíteni neked abban, hogy megtanuld, hogy ezt a sok érzést hogyan is fejezd ki. Hogy másokat megbántani nem jó. Tudom, ezeket te soha nem szándékosan teszed, hiszen tele van a szíved szeretettel. Főként azért tudom ezt, mert, ha megbántod valamelyikőnket, utána neked fáj a legjobban.
Jó úton haladsz, hogy ezeket megtanuld, nagyon ügyes vagy ebben is.
Kicsit kikerekedtél a nyáron, e is barnultál, csak úgy csillog a csodás kék szemed. Sajnos nem akarsz tornázni tovább, gondolkozunk közösen, hogy milyen sportot is válasszunk, de abban maradtunk, hogy a tornának adunk még egy esélyt, és ha egy hónap múlva is úgy gondolod, hogy nem szeretnéd, keresünk mást.
Még egy nagy lépés vár ebben a hónapban. Régóta beszélgetünk már a hajvágásról, de én annyira szeretem a szép hosszú csillogó barna hajadat, hogy hallani sem akartam arról, hogy levágasd. Most azonban elértem odáig, hogy megfogalmazzam magamnak és neked is, hogy ez milyen fontos lépés azon az úton, melyen megtanulod, az önrendelkezést saját tested felett. Megtanulod, hogy az a tiéd, senkinek sincs joga bántani, a beleegyezésed nélkül megvizsgálni, erőszakosnak lenni veled. És, ha mindezt megtanulod ezeken a lépéseken keresztül, akkor néhány centi haj ennek érdekében igazából semmi.
Megértetted, mikor ezt elmondtam neked, és alig várod a fodrászt.
Igyekszem én is fejlődni veled együtt, hogy segítselek az önállósodás útján, hogy örömünket leljük abban, hogy egyre nagyobb, okosabb, ügyesebb vagy.
Csodálatos nyár van mögöttünk, csodálatos 8 év van mögöttünk, és remélem még ilyen csodás sok-sok év vár ránk együtt.
Szeretlek, amennyire csak lehet:))( ez a kedvenc mondásod mostanában, megértem)
8 éves múltál pár nappal, csodálatos nagylány vagy, és én minden nappal egyre és egyre jobban szeretlek. Szeretnélek mindentől megvédeni, szeretném, hogy soha ne légy beteg, hogy ne fájjon soha semmi, hogy ne érjenek csalódások, hogy az élet mindig, csak a jobbik felét mutassa neked. Látszik azonban, hogy igyekezetem ellenére, csakúgy, mint mindeninek, neked is lesznek nehézségeid, nehéz napjaid, fájdalmaid. Azt tudom csak kívánni, hogy ezek éppen csak annyiban érjenek el, hogy értékelni tudd a sok jót, amit mindezek mellé kapsz.
Az már most látszik a természetedből, hogy sokat tudsz tépelődni, érzékeny kis lelked összerezzen, ha olyan dolgot látsz, hallasz, ami nem esik jól neked. Már ott tartasz 8 évesen, hogy szeretnéd kordában tartani az érzéseidet, de ez csak néha sikerül. Engem azonban nem igazán tudsz átrázni, és nemcsak azért, mert jól ismerlek, azért sem, mert azt szeretném, hogy itthon, köztünk egy olyan biztonságos közegben élj, hogy tudd, az érzéseid kifejezése mindig megengedett. Lehet szomorúnak, dühösnek, csalódottnak lenni. Nagyon ügyes vagy az érzéseid megfogalmazásában, néha azonban "csípőből" válaszolsz nekünk, Nimródnak néhány neked nemtetsző történésre, és bizony mindezt bántó módon is képes vagy megtenni. Sokat beszélgetünk ilyesmiről, igyekszem segíteni neked abban, hogy megtanuld, hogy ezt a sok érzést hogyan is fejezd ki. Hogy másokat megbántani nem jó. Tudom, ezeket te soha nem szándékosan teszed, hiszen tele van a szíved szeretettel. Főként azért tudom ezt, mert, ha megbántod valamelyikőnket, utána neked fáj a legjobban.
Jó úton haladsz, hogy ezeket megtanuld, nagyon ügyes vagy ebben is.
Kicsit kikerekedtél a nyáron, e is barnultál, csak úgy csillog a csodás kék szemed. Sajnos nem akarsz tornázni tovább, gondolkozunk közösen, hogy milyen sportot is válasszunk, de abban maradtunk, hogy a tornának adunk még egy esélyt, és ha egy hónap múlva is úgy gondolod, hogy nem szeretnéd, keresünk mást.
Még egy nagy lépés vár ebben a hónapban. Régóta beszélgetünk már a hajvágásról, de én annyira szeretem a szép hosszú csillogó barna hajadat, hogy hallani sem akartam arról, hogy levágasd. Most azonban elértem odáig, hogy megfogalmazzam magamnak és neked is, hogy ez milyen fontos lépés azon az úton, melyen megtanulod, az önrendelkezést saját tested felett. Megtanulod, hogy az a tiéd, senkinek sincs joga bántani, a beleegyezésed nélkül megvizsgálni, erőszakosnak lenni veled. És, ha mindezt megtanulod ezeken a lépéseken keresztül, akkor néhány centi haj ennek érdekében igazából semmi.
Megértetted, mikor ezt elmondtam neked, és alig várod a fodrászt.
Igyekszem én is fejlődni veled együtt, hogy segítselek az önállósodás útján, hogy örömünket leljük abban, hogy egyre nagyobb, okosabb, ügyesebb vagy.
Csodálatos nyár van mögöttünk, csodálatos 8 év van mögöttünk, és remélem még ilyen csodás sok-sok év vár ránk együtt.
Szeretlek, amennyire csak lehet:))( ez a kedvenc mondásod mostanában, megértem)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)