Még soha nem telt el ennyi idő, hogy ne írtam volna a naplónkba, és remélem nem is fog. Mindig nagy félelmem a felejtés, hogy annyi rengeteg jó dolog történik velünk és ez a feledés homályába vész, szóval ettől nagyon félek. És épp ezért szeretném, hogy a történéseink, történeteink megmaradjanak a gyerekeknek. Rólunk nagyon kevés kép készült, abban az időben ez nem volt persze ritka. Láttam milyen voltam pici babként, másfél éves koromban, aztán a következő az a hat éves kori kép, majd elvétve egy iskolás beállított fotó. Majd apunak lett egy barátja, aki sokat fotózott, így van pár tizenéves kori. És ez azért is nehéz nekem, mert az emlékeim is nagyon hézagosak. Nálam már csak Zsuzsi emlékszik kevesebb dologra. Mindannyian máshogy dolgoztuk fel a gyerekkor történéseit, én azt tudom, hogy az enyém még most is tart, mármint a feldolgozás. Jó lenne pár konkrét emlék, kép, ami behívja az emlékeket, hogy lássam, jó dolgok is voltam, ez hiányzik.
Szóval ez motivációm arra, hogy írjak.
Eltelt a tavasz, és már június van, egy hét és kezdődik a nyári szünet. Már nagyban folyik a logisztikázás, mikor, ki hova...egyelőre még vannak hézagok. Úgy gondoltuk, ha Dorkának úgyis nyári szünet van, Nimród sem megy óvodába. Már nagyon várják a szünetet, fáradtak, főleg Nimród. Ő nagyon nem akar már menni. Itthon voltam vele egy hetet mert beteg volt, na azóta pláne nem akar menni. Dorka azt mondja, ő félig örül, félig nem a szünetnek, mert nem fog találkozni a barátaival. Igazán bele sem gondoltunk eddig, hogy ezek az iskolai kapcsolatok talán szorosabbak, mint az óvodaiak, és szükség lenne nyári találkozásokra. Meg ugye a suli messze van, nem olyan egyértelmű, hogy összefutunk a játszón.
Lesz egyébként egy három napos családos együttlét az iskolás családokkal Kemencén június végén, ott majd egyeztetek pár szülővel nyári összefutásról.
De nézzük csak mi történt ez elmúlt néhány hétben. Dorka versenyén voltunk Komáromban, nagyon ügyes volt, a verseny hangulata és az egyik edző, Orsi működése nekem nem nagyon tetszett, így a versenyeket hanyagoljuk is idén. Az is befolyásolta a döntést persze, hogy Dorkám is eléggé fáradt, és nem hiányzik egy teljesen zsúfolt hétvégi nap. Sokkal jobb együtt lenni, játszózni (amit leginkább apával művelnek), pihenni.
A komáromi versenyt összevontuk egy kirándulással, ami nagyon jól sikerült, megnéztük a Monostori erődöt, Nimród lőtt ágyúval, kicsit lesétáltunk a Duna partra. Anyu is eljött velünk, nosztalgiázott kicsit.
Aztán májusban volt az óvodai anyák napja, ami az óvodai közös élményeim közül mindig a legjobb. Nimródnál ez volt az első, szerencsére az óvónénik nem erőltették, hogy hosszú verseket mondjanak a gyerekek, helyette kaptunk virágot, közös játékot, tornát. Sajnos Nimród aznap délután már nem volt túl jól, így a mozizást ki is hagytuk. Másnap Dorka osztályával osztálykirándulásra mentünk a Pilisszentlászló felett lévő túraúton, na itt volt, amikor Nimród végleg kidőlt, mire felértünk a hegyre belázasodott, úgy kellett lehozni apukájának. Mindketten hősiesen bírták. Dorkát nagy élmény volt látni az osztályátrsai, a tanárnénik körében, jó volt látni mennyire önálló, hogy meg lehet bízni. A végére persze ő is elfáradt, kiakadt azon, hogy nem ő szedhetett kincset a kistestvérének, de a túra végén talált, és bevizsgált sikló feledtette a bánatát.
A következő hetet itthon töltöttem Nimróddal, aki vasárnap és hétfőn is igen rosszul volt, kedden javulni kezdett. Igazából egy nagyon jó hét volt kettesben, ő is élvezte és én is. Szerdán már ki is mentünk a játszótérre. Kicsit úgy éreztem magam, mint régen, mikor még itthon voltam velük.
Elfáradtam, de mégis nagyon jó pillanataink voltak.
Aztán ami nagy élmény volt még, Judit kolléganőmmel és gyerekeivel elmentünk lovagolni. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, és nagyon élvezték az állatok közelségét. Aznap feljött hozzánk Petra és Janka Danival és anyuval. ők is megnézték a lovakat, aztán nálunk ebédeltünk, játszótereztünk. janka nagyon édes volt, Dorka nagyon gondoskodó vele.
A pünkösdi hosszú hétvégére eljött hozzánk Csabi, akit jó sokat nyúztak a srácok, a három nap végére rendesen kimerült, viszont mi Robival végre eljutottunk kettesben moziba.
És, hogy mi is van a gyerekekkel mostanság:
Nimród még mindig nagyon választékosan és viccesen fogalmaz, hihetetlen humora, és logikus gondolkodása van. Tegnapi rajzolásnál azt mondta, a rajzolás nagyon kimerítette. A múltkor, bár lehet ezt már írtam, azt mondta: "Anya, é betartom az ígéretemet, ugye milyen ígéretes vagyok?"
Sokat nőtt hirtelen, 17,5 kiló, míg Dorka 27. Nimród elég válogatós, de a görög dinnyét bármikor, bármilyen mennyiségben megenné.
Dorka szereti az iskolát, szerencsére van igénye rá, hogy a vele történteket elmesélje, elmondja, hogy mi, hogyan esik neki. Én nagyon figyelek rá ilyenkor, és érzékeltem vele, hogy komolyan veszem. Robinak ez nem megy túl jól, bár mivel ő megy érte naponta, néha bizony túladagolása van Dorka kiborulásiból. Én úgy látom mostanában sokkal nyugalmasabb periódusban van, sokkal több kell ahhoz, hogy kiakadjon, és ha én is jobb passzban vagyok bíztatom is kiélje az érzéseit, kitombolja magából. Ezt a Kapcsolódó nevelés csoporton tanultam, és tényleg nagyon hasznos.
Tegnap például, mikor visszajeleztem neki, hogy mennyire rossz, hogy nem reagál, mikor szólunk, ennek kapcsán elmondta, hogy az osztálytársai közül páran kiközösítették, nem vesznek róla tudomást, és ez milyen rossz neki. Ki is tombolta magából. Ezek a viszonyok persze úgy vettem le, hogy naponta változnak, de attól még ez neki komoly probléma.
A hétvégén egyébként, mint tesók nagyon jó fejek voltak. Persze volt veszekedés, verekedés, de közben esete annyit röhögtek együtt, hogy ránk is átragadt a jókedvük.
Szóval így év végére, mind a négyen elfáradtunk, imádjuk őket, de igen várjuk a hétvégét, amikor elmennek kicsit nyaralni a gyerekek, Dorka tesóm táborába, Nimród megy anyuval Zircre Petráékhoz.
Jó lesz kicsit lazítani, és nekik is jó lesz kikapcsolni.
Imádom Őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése