Nyár, mamák satöbbi...

Véget ért a két hetes fenyvesi nyaralás, ami idén először gyerekorvosi ügyelet felkeresése nélkül sikeredett, talán a teljes fagyistopnak köszönhetően. A végére meg kellett állapítanom, hogy a nyaralás olyan igazi pihenés legyen nekünk is...na arra még várni kell. A Balaton csodás, az idő 1-2 napot leszámítva szuper volt, az egész család csokibarna, de mi azért eléggé lefáradtunk.
Pár nap és ez megszépül, és újra várjuk, hogy elteljen egy év és mehessünk, én azonban most galád módon örülök, hogy a gyerekek mamáznak Sopronban, mi meg ha dolgozunk is az esték szabadon használhatóak bármire, legyen az sport, esti séta, filmnézés, egyebek.
Az zavar, hogy mama nem díjazza, ha felhívjuk a gyerekeket, most ezzel nem tudom, mit tegyek, illetve, hogy Csabi sincs otthon, pedig vele nagyon szeretnek együtt lenni.

No de a nyaralás...szinte végig kánikula volt, nagyonsokat fürödtünk, és immáron Nimród is úgy lubickol a szabad vízben, hogy egyáltalán nem érdekli, ha vizes lesz az arca. Dorka meg egyenesen egy kishal, aki többet van a víz alatt, mint felette, ügyes úszó mozdulatai vannak, és már egyre jobban betartja a "meddig lehet bemenni" szabályt.
Gyönyörű gátakat építettek homokból a parton, ami Nimród szerint aliGÁTor, mert a gátnak semmi értelme nincs, mint ahogy a hínár is értelmezhetetlen, ezért hunárrá, majd gúnárra keresztelődött.
Sokat játszottak az udvaron, fociztak, hintáztak. Nimród focista szeretne lenni, amikor épp nem pilóta...Dorka nagyon ügyesen tollasozik, azt mondja a Sinosz táborban ügyesedett meg ennyire.
Volt nálunk Orsi Karinával, CSabi, és Zsuzsi meg Kata egy egy napot. Jártunk Kehidakustányban, Zalakaroson, és a gyerekek Robival eljutottak a kisvasúthoz is.
Az utolsó előtti nap hajnalán egy vendég egér mászott végi a karomon, amiről elsőnek nem tudtam, hogy mi az, majd miután nem tudtam visszaaludni, másfél óra múlva felfedte a kilétét. Robival közös egérűzésbe kezdtünk hajnal 5kor, amire Dorka is felkelt, és beszállt. Míg Robi az internetet böngészte az egérfogási praktikák tekintetében, Dorka nagyon ügyes gyakorlatias dolgokat javasolt, amit ki is próbáltunk. (sajtdarabok lerakása az ajtóig, cipőkből útvonal építése ami kivezet a házból.) Egyik sem vált be, aztán a család Ormódi része visszaaludt, én meg olvasgattam.
Másnap volt a vonatozás, délután a nagy strandolás, és mivel élő zene volt a nagystrandnál egy kis közös bulizás.
Dorka látta, hogy pár nagylány, kb 10 év körüliek, önfeledten táncol a zenére. Lassan bearaszolt közéjük, majd beszélgetni kezdtek, végül jó oroszlán módjára ő lett a vezér. Olyan szépen táncolt, futkosott, hogy a mosoly az arcomon maradt, nagyon büszke voltam rá.
Közben Nimród a péznbedobós autóknál játszott rendőröst apukájával és egy alkalmi baráttal.
Este 10 után sétáltunk haza, ragyogtak a csillagok meg a hol, ez egy igazán jó esete volt.
Mondtam is Dorkának, hogy kevesebb befeszüléssel és vitával nekünk is sokkal élvezhetőbb lenne a nyaralás.
Pénteken összepakoltunk, stradoltunk egy utolsót, és elindultunk Sopronba.
Most ott folytatódik az ő, itt meg a mi vakációnk.

Szabadsááág

Holnaptól indul a nyári szabadsáááág. A gyerekek ezen a héten SINOSZ táborban voltak, de ma Dorka nem ment, mert hasmenése volt, így bejött velem dolgozni. Kissé feszült voltam e miatt és nem viseltem túl jól a nyüzsgését, de lassan eltelik a nap, és indulunk.
A mostani időszak nehéz és rossz hír, hogy Robi unokatestvére Szabolcs nagyon rosszul van, nem használ a kemoterápia, nem tudni mi lesz, de fel kell készülni a legrosszabbra. Ma munka után elmegyünk és meglátogatjuk. Sokat gondolok rá, a két kislányra Barbira és Laurára, a feleségére Lillára, és megszakad értük a szívem. Múlt nyáron még csodálatos nyaralós fotókat láttunk róluk, és eltelt egy év, és minden megfordult. Ilyenkor az is jár még a fejembe, hogy mennyire semmiségek a mindennapi bosszúságaink egy ilyen tragédiához képest. Reménykedem a csodában, hogy megfordul minden, meglátjuk, nagyon szurkolunk Szabinak.
A jó hír a családban pedig az, hogy megszületett a legkisebb unokatesó Kelemen Janka, július 2.-án reggel 7 óra 1 perckor látta meg a napvilágot a kis szemünk fénye, 3100 gr és 54 cm.
A születése előtti nap és éjszaka végig online kapcsolatban voltam Petrával. Már be kellett feküdnie előbb, mert a kiírás szerint Jankánk már egy héttel tovább élvezte az anyaméh vendészeretetét. Petra elsején reggel 8.15.kor kapott egy méhszájérlelőt, de lassan kezdődött el a menet. Mivel Dani csak a szülőszobára mehetett be, Petra jobb híján hazaküldte. Délután fél kettőkor kezdődtek a fájások, szegénykém nagyon egyedül érezte magát, és azt írta lelkileg nehéz ez az egész, nem tudja mi az, hogy szülés, honnan hívják annak. A CTG mutatott ugyan fájásokat, de az ottaniak kommunikációjából úgy érzékelte, mintha nem hinnének neki. Este kimentem a Nyúldombra Ritával, Orsival, Bettivel, hogy utólag ünnepeljünk kicsit, és egyúttal ittunk Petrára, a kis Jankára, hogy mihamarabb megszülessen. Hazaérve még folytatódott az üzenetváltás egész 3 óráig, én akkor kidőltem, és gondolom Petrának sem volt már ereje írni. És reggel jött az üzenet, hogy megszületett drága keresztlányom Janka. Felhívott Petra, a hangja kisímult, megnyugodott, mintha mi sem történt volna. Aztán jött a kórházi benntlét, és én olyan de olyan büszke voltam a legkisebbre, meg az anyukájára, hogy azt elmondani nem tudom. Érzem Petra csodás anya lesz, és Dani meg nagyon jó apuka. Ma talán már a karomba is vehetem.

És szombaton elindulunk Balatonfenyvesre a várva várt nyaralásra.....

Hurrrráááá!
Imádom Őket, de jó lesz együtt lenni.