Mindennapok

Elindult a naptári nyár, nyári menetrend van az óvodában, már az udvaron kezdik a napot, és igen, a fejemben és lelkemben is már nyár lenne, ha lehetne, de sajna munkás hétköznapok vannak. Ez lesz az első nyár, hogy teljes állásban dolgozom, és érzem, hogy sokmindenhez, de ehhez igazából most semmi, de semmi kedvem nincsen, és egyre inkább nincs. Milyen fura, hogy mikor otthon voltam velük, már vágytam a felnőtt társaságra és a felnőtt témákra, most meg mást sem szeretnék, mint velük lenni, olvasgatni, összebújni. Én sem vagyok komplett...
Persze ebben az is benne van, hogy mennyire jó fejek a gyerekeim, mennyire igénylik ők is a gyengédséget, a kedvességet, a szeretetet. Nimród reggelente az aki legelsőnek felkel, bújik, ölel, puszil, főleg miután apukájától megkapta a kikövetelt tejet. Dorka nehezen ébred, szegény, pont, mint én. Emlékszem mennyire utáltam mindig kiszállni a meleg takaró alól és felkelni. Nem jó érzés számomra, hogy őt mindig kelteni kell, mert ez azt jelenti nem alussza ki magát...most pedig mennem kell dolgozni, folyt köv.