Nyár még mindig

A hónap nagy híre Dorkával és az iskolával kapcsolatos. Csak nem hagyott nyugodni az a furcsa, nem jóleső izgalom, ami az iskolába menetelhez kapcsolódott, és ezen a szülői értekezlet csak rontott. Nem mintha az én lányom nem lenne ügyes, udvarias, jólnevelt, nem köszönne, kérne, ha akar valamit, de az nagyon nem tetszett, hogy az elsős tanítónéniknek az volt a legfontosabb első mondandójuk nekünk friss szülőknek, hogy mire jön a gyerek tudjon köszönni, késsel villával enni, és ne szóljon bele, ha a felnőttek beszélgetnek. Aztán egyszercsak megjelent hírként, hogy az egyik waldorf pótjelentkezést hirdet, az események felgyorsultak. Írtunk, mentünk, beszélgettünk, Dorka játszóson volt, felvették, mi pedig örültünk. Sok feladat lesz ezzel, kocsival kell menni, jönni, messze van, drága, de mégis, az az izgalom a gyomromban már nem az a fogorvosiváráós izgalom, hanem a szinházielőadáselőtti izgalom, és az azért nagyon más. A többit meg megoldjuk, abban állapodtunk meg.

Nimród meg az ovit kezdi szeptembertől, ahol már nagyon várja őt Judit néni, Tamás bácsi sajnos nem lesz, amit nagyon sajnálunk, helyette kapunk egy Erika nénit. A nagy dolog persze ebben az, hogy Karinával egy csoportban fognak járni, amit a legjobban vár Nimród.
Összességében azonban most az van, hogy fenemód egyik sem akar már menni, otthon akarnak lenni együtt velünk, és mikor otthagyom a síró gyereket a bölcsiben reggel, nekem is szakad a szívem. És persze tudom, jó nekik a mamánál meg az uncsitesóknál, de nem akarom, hogy ezzen teljenek el a napjaink. Aztán egyszer csak tizenéves, fenemód nem akar reggel már hozzám bújni, örülök, ha néha ad egy puszit, és ezt az időt, amit együtt lehetnénk meg munkával bölcsivel ovival töltjük, mert muszáj. Hogy lehet ebből kiszállni, nem tudom...

No de vidámabb vizek: Nimród kéri néha, hogy férfi illattal fürödhessen, aztán egyik nap még reggel is érezte magán és nem tetszett neki. Azt mondja nekem: "Anya szedd le ezt az apaillatot a hajamról, mert unalmasítja a hajam.:)"

Szülinapomon is túl vagyunk, kaptam tortát, Robi sütötte, nagyon finom volt. Reggel meg mikor Dorkát vittem jó sokszor elmondta, hogy én mondjam mi legyen, merre menjünk, mit vegyen fel, mit reggelizzünk, hiszen én vagyok a szülinapos.
Munkatársaim nagyon jó fejek voltak, kaptam egy csodaszép kosarat rengeteg gyümölccsel, és kitalálták, hogy kimentünk a Városligetbe tollasozni együtt. Ebből sörözés, borozás lett, és nagyon jó volt.

Mára ennyi, holnap megyünk Katuska ballagására, és ha jó idő marad leteszteljük a Balatont vasárnap. Aztán gyerekek maradnak uncsitseóknál, mi meg robotolunk tovább. De még két hét és irány Fenyves, Juhúúú.

Imádom őket, alig várom, hogy együtt nyaraljunk.

Mindennapok

Elindult a naptári nyár, nyári menetrend van az óvodában, már az udvaron kezdik a napot, és igen, a fejemben és lelkemben is már nyár lenne, ha lehetne, de sajna munkás hétköznapok vannak. Ez lesz az első nyár, hogy teljes állásban dolgozom, és érzem, hogy sokmindenhez, de ehhez igazából most semmi, de semmi kedvem nincsen, és egyre inkább nincs. Milyen fura, hogy mikor otthon voltam velük, már vágytam a felnőtt társaságra és a felnőtt témákra, most meg mást sem szeretnék, mint velük lenni, olvasgatni, összebújni. Én sem vagyok komplett...
Persze ebben az is benne van, hogy mennyire jó fejek a gyerekeim, mennyire igénylik ők is a gyengédséget, a kedvességet, a szeretetet. Nimród reggelente az aki legelsőnek felkel, bújik, ölel, puszil, főleg miután apukájától megkapta a kikövetelt tejet. Dorka nehezen ébred, szegény, pont, mint én. Emlékszem mennyire utáltam mindig kiszállni a meleg takaró alól és felkelni. Nem jó érzés számomra, hogy őt mindig kelteni kell, mert ez azt jelenti nem alussza ki magát...most pedig mennem kell dolgozni, folyt köv.