6.év

Drága Kislányom!

Hazaérve a nyaralásunkból ültem most le, hogy kicsit elmélyedjek, elgondolkodjak az elmúlt éveinkről. Igen, csak ismételni tudom, hogy hihetetlen, hogy már 6 éve megajándékozol minket azzal, hogy vagy, hogy megszülettél. a születésnapodat ismét Balatonfenyvesen tartottuk, barátok jöttek, akik ott sátoroztak, eljöttek a mamáék és keresztanyuék, petráék, bátyja is. Szülinapod estéjén részt vettünk a Keresztanyunak szervezett meglepetés bulin, ugyanis ő most lett épp 40 éves. Nagyon örült, nagyon meghatódott, jó volt, hogy ennek ti is és mi is a részei lehettünk, jelenlétben, szervezésben egyaránt.
No de visszatérve az elmúlt hat évre, vagyis a hat év 9 hónapra. Már egyre többet tudunk veled arról beszélgetni milyen nagy öröm is volt, amikor kiderült, hogy beköltöztél a hasamba, hogy milyen is volt mikor ott voltál, milyen csodás is volt a születésed, a jelenléted az elmúlt időben. Az is igaz, hogy ahogy okosodsz, bizony az akaratod is egyre erősebb. Kapok is kritikát főként a nagyszülőktől, hogy te milyen gyerek is vagy, de az a szerencse, hogy ez mindig alkalmat ad számomra arra, hogy megfogalmazzam, miért is nagy ajándék, hogy olyan vagy amilyen vagy. Alkalom ez arra, hogy újra és újra átéljem a feltétel nélküli szeretet, ami irányodba áramlik, az nagyszerű és mindent lesöprő. Kihasználom ezt arra még, hogy ismét megfogalmazzam, hogy miért is jó a te erős akaratod, hogy magam is megerősítsem, mert az bizony igaz, hogy nehezebb napokon nem könnyű együtt átvergődnünk egy-egy nehéz helyzeten.
Tudom, hogy ez a nagy akarat később milyen nagy erő lesz majd, milyen nagy haszonnal fog számodra járni, és nekem nincs más dolgom, csak ezt terelgetni, néha nyesegetni, de épp annyira, hogy az épülésedre szolgáljon. Szeretnélek segíteni abban, hogy ne egy önfejű, makacsa felnőtt váljon mbelőled, hanem egy kitartó, erős akaratú emberke, aki úgy tud majd küzdeni a céljaiért, ahogy te ezt ma is teszed.
Ha te kitalálsz valamit, és még egy kis bíztatást is kapsz hozzá, nincs az az erő, ami megállíthatna a megvalósításban. Tudom, kis dolognak tűnhet egy tökéletesre csiszolt cigánykerekezés,, vagy a nagymászóka leküzdése, de én már most látom benne, hogy hegyeket megmozgató erőd van. Tanulod még, hogy ne mindig, ne minden áron, és ne más kárára, de nagyszerűen megy ez a tanulás is.
Figyelsz másokra, érzékeny vagy, mélyek az érzéseid, és ez ezzel a nagy erővel párosítva felbecsülhetetlen.
A következő néhány év, a jövőre elkezdett iskola majd új kapukat nyit meg számodra, most még kaptunk egy jutalom-évet az óvódában, hogy közösen készüljünk fel erre a nagy lépésre.
Köszönöm, hogy megszülettél, hogy mi lehetünk a szüleid, köszönöm, hogy ilyen erős, kitartó, csodálatos kislány vagy, köszönöm, hogy szeretsz, és hagyod, hogy szeresselek. Te vagy, te voltál életem első legszebb ajándéka, amikor engem választottál anyukádnak. Boldog születésnapot Kincsem! Nagyon szeretlek!

Nyaralás előtt

Két nap múlva indulunk Balatonfenyvesre, a szokásos nyári két hetünkre. Azt hiszem mindannyian várjuk, bár talán mindegyikőnk másért. Dorka már emlékszik, hogy milyen is ott a nyaralás, Nimród imádja a vizet, és tudja, hogy Balaton és strand együtt vannak, Robi szabadságon lesz, én meg, na én nem vagyok túl jó passzban lelkileg, de várom én is az utazást.
Most többen meglátogatnak minket Dorka szülinapjára, pár barát lejön sátorral a hétvégére, és Józsi is nálunk tölt két napot, úgy, mint tavaly, illetve jönnek a családtagok is köszönteni. Készülünk valamire, de arról még nem nyilatkozom.
Az előrejelzések szerint 33 fok lesz, így remélem valóban folytatódik a nyár, és igazi jó kis napjaink lesznek, pihenős, lazulós fürdős.
Itthon is kissé nyáriszünetes a hangulat, Robi megérkezett Isztambulból, még tart az ovi és bölcsiszünet, szeptemberig nem is mennek. Ezért későn fekszünk, fél 10-10 körül és szerencsére így Nimród is alszik fél8-8ig. Az ebéd utáni alvás is kettő után kezdődik, Dorka már csak elvétve alszik, de Nimródnak még nagy szüksége van erre a két órára.
Tegnap itt volt Fehérvári Szilvi Áronnal és Rebekával, jó, hogy ha messze is vannak legalább egy évben egyszer tudunk találkozni. A gyerekek hamar megtalálták a hangot egymással. Játszóztunk, ebédeltünk, Robi hazavitte a gyerekeket este, mi meg Szilvivel beültünk pizzázni pár Anyahajó-s anyukával.
Ami mostanában számomra nehézséget okoz és kérdéseket vet fel az a nagyszülő-unoka kérdés. Nekem igazán rosszul esik, hogy a nagyszülők akkor viszik el a gyerekeket, ha megkérjük őket erre. Nem kérdés, hogy mindannyian szeretik őket, ez alap. Azonban, hogy eszükbe jusson maguktól, hogy időt töltsenek velük, na olyan nincs. Ha mi kérjük, hogy vigyék őket el, az meg már olyan feladat szerű, illetve nekünk tesznek szívességet, ami szerintem igazán gáz. Most, amíg Robi Isztambulban volt Dorka szerdától hétfőig volt Sopronban, és rossz volt hallgatni, hogy amikor visszahozták csak azt hallottuk, hogy milyen bajok voltak vele, hogy nem akart velük fagyizni menni, csak otthon akart lenni, tabletezni, stb. Semmi pozitív. Nimródot kedden vitte el anyu, és miután teljesen véletlenül sikerült egy le nem tett telefonban meghallanom anyu hozzáállását ehhez, illetve hozzám elmentem érte csütörtök este.
Szóval olyan, hogy kettesben töltött idő, na az nem létezik. Mert így nincs kedvem hozzá, hogy másutt legyenek a gyerekek. Valahogy megoldjuk, de az tény, hogy a kapcsolatunkra ez nincs túl jó hatással.
De talán ez csak engem zavar, Robit nem érdekli, hogy nem beszélgetünk, hogy állandóan azt hallgatom, hogy ő fáradt mindenhez, de szó szerint mindenhez, hogy nem vagyunk kettesben. Sőt, addig sem kell legalább beszélgetnie velem. Jó lenne néha érezni, hogy a hozzám közel állóknak mennyire vagyok fontos a fizikai szükségleteik kielégítésén túl. Bár ez így nem pontos, hiszen érzem én, csak nem akarok tudni róla. :(