5 év 10 hónap

Drága Kislányom!

Június van, és te épp betegen vagy velem itthon. Azon gondolkodtam, hogy a csudában lehet, hogy nyár eleje, és betegséggel küzdünk, odakinn 30 fog, te meg köhögsz, mint a veszedelem, harmadik éjjel alig alszunk. Aztán eszembe jutott, hogy ez nem is olyan ritka, mikor elkezdődött két éve a nyári menetrend az oviban, akkor épp a bárányhimlőt hoztad haza, majd ajándékoztad oda a hathónapos öcsédnek. ( legalább azon már túl vagyunk)
Tegnap egész nap együtt voltunk, és erezhetően kevesebb volt a hisztid és a kiakadásod. Gondolom egy ilyen hosszú óvodai időszak után ki vagy éhezve az anyai figyelemre, és most jót tett egy két egésznapos együttlét. A mai napot úgy alakítottam, hogy ne legyen semmi házimunka, tegnap megfőztem, így játszhatunk, bohóckodhatunk együtt egész nap. Bár azt is megfigyeltem, hogy igazán segédkezni szeretsz a leginkább. Tegnap, míg én főztem lemostad a szekrényajtókat, lepakoltál egy polcot, szétválogattad a szelektívet és levitted. Nagyon büszke voltam rád, dicsekedtem is mindenkinek, és láttam nagy örömmel vetted a büszkélkedésemet.
Nehéz napokat élsz mostanában, mintha feszítenének az érzéseid, sokat dühöshködsz és tombolsz, ha valami nem tetszik, vagy épp nem szeretnél egy kérésnek eleget tenni, inkább jön belőled a kiabálás, kiakadás, hiszti, mint a megbeszélés lehetősége. Ez persze engem általában kiakaszt, mert hiába tudom az elméletet, életkori sajátosság..blabla, nehezemre esik, hogy így reagálsz dolgokra.
Sokszor olyan hálátlan szerepnek érzem ezt, amiben vagyok, és bizony előjön, hogy minden, vagy szinte minden időmet, energiámat közvetlenül vagy közvetve az értetek való munkálkodás köti le, és várom a viszonzást. Tudom, ez nem egy szerencsés hozzáállás, de attól még így van.
Mindig is nehezen viseltem a mártírokat magam körül, indulatot váltott ki belőlem, amikor azt láttam, hogy valaki feláldoz valamit egy másik emberért, a gyerekéért, aztán meg azon kesereg, hogy milyen rossz neki, de nem cselekszik, hogy másképp legyen.
Most már tudom, hogy ennek a csírája bennem is megvan, megtanultam ezt ebben a szerepemben és azt is értem , hogy miért váltott ki bennem ez indulatot. Azért, mert egy olyan tulajdonság, ami nekem is részem, csak nem tartozik a kedvenceim közé, épp ezért nem láttam viszont szívesen másokban.
Nektek köszönhetően tanulom, hogy ezzel nekem dolgom van, hogy nem értetet, miattatok életem árán is, hanem, hogy együtt, egymás és a magunk örömére élünk. És igen, van egészséges egyensúly, és megengedhetem magamnak, hogy azt gondoljam néha, hogy ez az anyaság-buli elég nagy kiszúrás, a lényeg az egyensúlyban van.
Abban, hogy bármennyire lestrapált vagyok, hogy már semmi nem a régi rajtam (no és nem is új), és bármennyire kikészítetek olykor, nem cserélném el ezt senkivel. Néha persze utaznék a világ körül, igen, mindig mondom Nők lapja + tengerpart kombóra vágyom, jó lenne csak úgy lenni, és úgy kelni magamtól, hogy vannak perceim a magamhoz térésre, azért jó ez így, ahogy van.
Igazából minden tökéletes körülöttünk, és ebbe a mindenben ti vagytok a legtökéletesebbek. Köszönöm, hogy a szüleitek lehetünk, és, ha már nagyok lesztek ne felejtsetek az orromra koppintani, ha a mártír-énem akarna felül kerekedni a szerelmetes anyuka-énemen.
A Mindeneim vagytok.

Nagy meleg, nagy hisztik...

Nem tudom, hogy ezek párban járnak-e, de ez a hetünk nagyjából erről szólt. Dorkával alig bírunk. Hatalmas hisztik jönnek rá, úgy beszél velünk, hogy nyílik a bicska a zsebben, ha nem tetszik neki valami, jön a földönfetrengés, az üvöltözés, a kiakaás.
Látszik rajta igazán, hogy nagyon féltékeny lett egy ideje Nimródra. Valahogy azt éli meg, hogy Nimród több odafigyelést, szeretetet kap, és ez rá rossz hatással van. Tudom az eszemmel, hogy ilyenkor egy kis plusz törődés talán tompíthatná a helyzetet, de olyan nehéz kedvesen odafordulni felé, amikor még az 5. kívánsága is teljesítésre kerül, és ha én kérek valamit, jön a tombolád. De ez szó szerinti tombolást jelent.
Volt, hogy oviszünetkor dolgoznom kellett, engedtem, hogy ebéd után tévézzen, az alvással már nem küzdök általában – na ettől, illetve a tévézést követően is teljesen megkergül. Már többször megfogadtam, hogy nem fogom engedni neki, de aztán a kényelem és a praktikum győz.
Szeretgetni kéne nagyon sokat, de nem tudom mit csináljak, mikor rohanok érte az oviba, ő persze jót játszik, és mikor megyek az van az arcára írva, hogy minek jöttem, ehhez passzoló grimaszok és mondatok. Közben futni kell utána Nimródért, aki mikor meglát szalad oda és ölel. Igen, ezt lehet, nem jó látni Dorkának, de ez tényleg nagy különbség. Szívem szerint, mikor belépek az óvodába a nagy lelkesedésemmel, már fordulnék is ki, mikor meglátom az ábrázatát. Gondolom ezt érzi is.
Szóval ebben az ördögi körben pörgünk egy ideje, és nem nagyon látom a kiutat.
Most igyekszem összerakni a nyarat, soproni Mama csak Dorkát vállalja, szóval oda együtt nem mehetnek. Lesz egy hét mikor Dorka a tesómmal megy táborozni, aztán lesz egy hét SINOSZ tábor, mindez június, amikor még keményed dolgoznom kell.
Augusztus 8-tól Balatonfenyves, szóval marad a július. Abból egy hét Dorkának Sopron, és valamikor tesómék és anyuék. Június 20-tól intenzív úszásra megyünk a lakótelepi uszodába, ez is egy fix pont.
Nimród is eléggé heves mostanában is, most szóltak, hogy a bölcsiben megharapott két kisfiút. Amikor rákérdeztünk jött a történettel, mi szerint őt harapták meg. Na ezen igazodjunk ki. Miután azt is elmesélte, mikor Sopronban voltak, hogy Dorkát megette egy dinoszaurusz, illetve, hogy a soproni mama egyáltalán nem adott, kissé kérdőjeles, hogy mi is történt a bölcsiben. És az is igaz, hogy rendszeres támadó és védekező eszköze Nimródnak felénk és Dorka felé is a harapás.
Szóval ilyen viharos napokat élünk mostanában.Ezzel együtt persze imádom őket! :) 

A mindeneim.