22. hónap

2014.09.25. 23:36

Drága Kisfiam!

Kicsit szégyenkezem, hogy a magamnak tett fogadalmam ellenére mégsem sikerült minden hónapban írnom valami igazán személyhez szólót számodra.
No, de most itt vagyok.
Félek a felejtéstől, félek, hogy a fejemből kihullanak a képek, gondolatok, amiket neked köszönhetek, hogy nem fogok emlékezni rá milyen az ölelésed, a kacagásod hangja. Amit csak tudok szeretnék megtenni, hogy felidézhessem bármikor ezeket. Mert szerencsére arra már rájöttem, hogy dehogy felejtek, csak ideiglenesen kicsit hátrébb kerülnek a fejemben az épp nem aktuális események. De előveszek egy régebbi képet, elolvasok egy naplóbejegyzést, és jönnek elő az emlékek, és ami még fontosabb, az érzések.
Egy hónapja nagy lendülettel elkezdtél beszélni. Rengeteg szót mondasz már, de vannak kedvenceink: kukásautó(kukááásotó)traktor, ninósautó, teherautó, rendőrautó, busz, motor….és társaik.
Nem tudom ez genetikai-e, de valami biztos van benne, már apró korodtól imádod a járműveket. Mindent tologatsz, mindennek berregsz. És mint látszik a kedvenced a kukásautó.
Ha lemegyünk a játszótérre, - márpedig jó idő esetén ezt tesszük 9-12ig – akkor tudok 2 percre megpihenni, mikor jönnek a kukások, akiket te elbűvölten bámulsz. Na jó, a busz is lenyűgöz, de az csak addig míg elsuhan, addig meg max csak levegőt tudok venni.
Mert a játszótéri időnk nagyjából abból áll, hogy próbálok veled lépést tartani. Szó sincs homokozóban üldögélésről, hinta előtt álldogálásról…ááá. Csak irigykedem pár anyukára akik nyugiban beszélgetnek.
Kiveszlek a kocsiból, és onnantól vagy rohansz vagy száguldasz a motorodon a vagy a kisautódon. Én pedig próbálom elérni, hogy legalább ne menj ki az útra.
Néha eltérítelek egy kis gesztenyeszedéssel, vagy becsábítalak a bekerített kosárpályára, de kb ennyi.
Szóval esténként főzök, hogy legyen ebédünk is, és kihasználok veled minden jó időt.
Mert imádod a kintlétet, a rohangászást, a kergetőzést. Én pedig imádom nézni, hogy milyen stramm kiskölyök vagy.
Aztán hazajövünk, ebédelünk, és jön a mindkettőnk által várva várt bújós alvás.
Felém fordulsz, én melléd fekszem, simogatod az arcom, a hajam, néha puszit is kapok, és vagy így, vagy megfordulsz és kifliben alszol el.
Nem tudok betelni ezzel az érzéssel. Olyan jó, hogy nincs már altatás, győzködés, akaratoskodás, ellenkezés…csak összebújunk egyszerűen, és elalszol.
No ezek a nyugis idők. De tényleg csak addig tart, amíg alszol.
Jó, bár néha fárasztó látni, hogy milyen nagy hőfokon éled a életed. Nagyon ki tudsz borulni, és nagyon tudsz örülni, nagyon tudsz sírni, és nagyon tudsz nevetni, nagyon tudsz hisztizni és nagyon tudsz hízelegni.
Kedden voltunk Nénnyénél, aki az apai nagymamám testvére. Nagyon szeretem, mindig is jobban szeretett, mint saját nagyanyám. Anyuval megbeszélték, hogy én voltam ilyen hízelgős szeretgetős.
Mert, hogy ebben most rengeteget változtál. Régebben egyáltalán nem volt rád jellemző ez, de most nagyon élvezem, hogy spontán átölelsz, megpuszilsz. Egy tünemény vagy.
Októberben vár ránk egy nagy közös feladat, elkezdődik a bölcsőde.
Ezzel kapcsolatban nagyon felemás érzéseim vannak.
Nem szeretnék elszakadni tőled, nem akarom, hogy más altasson el, nem akarom, hogy ne velem beszélgess, hogy ne engem ölelgess, nem akarom, hogy más vígasztaljon, ha bajod esik.
Ugyanakkor a jövőre gondolva elkezdek egy pedikűrös tanfolyamot, remélve, hogy majd olyan megélhetést találok ezzel, hogy nem kell az iskolaszüneteket tőletek távol töltenem.
Az iskola pedig drága sajnos, csakúgy, mint a lakáshitel.
Szóval, míg Dorka bölcsődébe menetelekor már fűtött a tettvágy,a dolgozni akarás, a felnőtt társaság vágya, most semmi ilyet nem érzek.
Azt hiszem, ha apukád kicsit határozottabb álláspontot tudna képviselni ebben a kérdésben is, simán meggyőzhető lennék, hogy ne menj bölcsődébe, és maradjunk együtt még egy évet.
Ki tudnám tölteni az időmet értelmesen.
Persze tele vagyok aggodalommal is, hiszen nagyon ragaszkodó lettél mostanában, persze velem együtt, elég sokat vagy náthás, pl most is.
Szóval kavarognak bennem a kényszerek és a vágyak.

Ami viszont biztos, hogy a legjobb dolog vagy, ami történhetett az életemben. Nincs jobb illat számomra, mint amikor felébredsz, összebújunk és beleszagolok a nyakadba. Bárcsak ezt is elrakhatnám. Örülök, hogy ilyen vidám kölyök vagy, egy bohóc veszett el benned, élvezed, ha szórakoztathatod a családot, mi meg jókat nevetünk rajtad és veled.
És gyönyörű is vagy, az én csodálatos Fiam. Nagyon szeretlek Drágám!