Balatonfenyves 2014/1

Kezdődött úgy a nyaralásunk, hogy nem kezdődött. Pénteken, augusztus 8.-án indultunk volna, amikor is szerdán Dorka köhögni kezdett. Rég nem volt ilyen, már motoszkált is a fejemben, hogy nyűglődök itt a mindennapi hülyeségeimmel, és el is felejtem, hogy az viszont mennyire jó, hogy kb 2 hónapja mindenki egészséges, és legalább normálisan alszunk. Na erről ennyit, csütörtökön doki néni, aki semmi újat nem tudott mondani, szokásos…hurutoldás, köhögés csillapítása éjjel, meglátjuk.
Közben az is kiderült, hogy Robi egy barátja jóvoltából elmehet a Fradi stadion avató meccsére, vaúúúú. Neki vaúúú, akkor pedig legyen vaúúú, na. legyek már jó fej. No meg egy kicsit önző is, mert ő feljöhetett volna vasárnap a nyaralásból a meccsre, de mivel se nagymama sem egyéb aki jön velünk, nem akartam Fenyvesen egyedül maradni ennyi időre sem.
Hogy jól döntöttünk-e, nem tudom, Dorka belázasodott szombatra, elkezdtük az antibiotikumot, és otthoni pihengetés volt.
Igazából az is az igazsághoz tartozik, hogy én sem végeztem még a felújítás utáni romeltakarítással, és fürödni sem tudtam volna női dolgok okán.
Szóval vasárnap meccs, vasárnap este, hétfő reggel pakolás és sikerült! Az hagyján, hogy sikerült elindulni, de mindezt veszekedés nélküüül! Fejlődünk, van remény. Tök nyugiban pakoltunk, én nem éreztem a stresszt, Robi ebben most teljesen partner volt, nyugodtan, összehangoltan készülődtünk. Annyira jó volt így indulni!
Hamar leértünk, jó utunk volt, jó volt újra látni Fenyvest.
Délután Robi lement Nimróddal fürdeni, mert nagyon jó idő volt, mivel Dorka köhögött, mi itt maradtunk, bár legalább a kicsi medencét feltöltöttük. Kiderült, hogy a nagy házban Bodnárék vannak barátokkal, ahol ott volt Lilla, és két fiú, Vince és Patrik. Ők szerdáig voltak, de Dorka imádott velük lenni, és mi is élveztük a szülők társaságát.
Az éjszaka nem volt zökkenő mentes, Dorka sokat köhögött, ennek köszönhetően én keveset aludtam.
Másnap, kedd délelőtt Robi megjárta a boltot Nimróddal, mi Dorkával sokáig aludhattunk reggel, ez másnap is így volt. Ezek a nyugis reggelek hozták számomra a legboldogabb pillanatokat a nyaralásban. Másnap reggel Robi még Nők Lapját is hozott, szóval ültem a nyugis teraszon, Robi a gyerekekkel, kezemben kávé, Nők Lapja...és annyira, de annyira boldog voltam.
De keddnél tartottunk, Nimródnak 11 körül kezdett elég furcsa lenni az ábrázata fél 12re teljesen kidőlt, forró volt.
Nurofen nem akarta bevenni, gondoltam, majd pont most hisztizel, tudodmikorkispajtás, Nurofen be, majd 5 perc múlva ki, csokipudinggal, vízzel, kiflivel egyetemben. A lepedőnk citromsárga volt előtte.
Összebújtam Nimróddal, Robi elment Dorkával ebédelni és ebédet hozni. Nmród mozdulatlanul aludt 2 órán keresztül.
Délután jókedvű volt, virgonc, éjjel tiszta láz, ez másnap teljesen megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy akkor én mentem el Dorkával ebédelni és csavarogni.
Csütörtökön megjött Józsi és a hidegfront, szó szerint szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, locsogott, csobogott, ömlött, hogy a fene ette volna meg.
Estére állt el, akkor kis közös séta, és egy borzasztó cigány pecsenye zárta a napot.
Péntek, Dorka 5. szülinapja!!!
Már a napokban rengeteget gondoltam a születésére, és, hogy mennyire jó, hogy vannak nekünk. A locsogó esőben míg Józsi a gyerekekkel volt elmentünk besegíteni a Szülinapi Tündérnek, és megvettük a lovas polót és a kis lovacskát.
No meg a fagyitortát. Ezzel indítottunk a pénteket, volt is nagy öröm. Józsi Angry Birds-es hálóinge is nagy siker volt.
Reggeli, aztán irány a Katica tanya. Mivel Dorka még éjjel kicsit köhögött, nem fürdőbe mentünk, hanem erre a tanyára. Jó döntés volt, Dorka nagyon élvezte. Arra azonban ismét rá kellett jönnöm, hogy még szükség van egy kis időre ahhoz, hogy olyan családi programunk legyen, amiben együtt vagyunk valóban. Most is szét kellett szakadnunk, hogy egyikünk, hogy másikunk volt Dorkával és Nimróddal felváltva.
Este megjöttünk, akkor Dorka felfedezte, hogy a szomszéd házba megjöttek az új vendégek, akikkel van két 12 éves nagylány.
No onnan folyamatosan velük játszott. A lányok nagyon aranyosak voltak, bár anyuka egy kissé fura siket nő.
Estére kitalálták, hogy kinn alszanak sátorban, és Dorka mindenképp csatlakozni akart.
Gondoltam nem vitatkozom, menjen, majd rájön, hogy jó ez vagy sem. Jól beöltöztettem, és kölcsön adtunk a strand sátrunkat, mikor szembesültem vle, hogy nekik is csak egy strandsátor van, ami kisebb, mint a miénk.
Mi, apukájával figyeltünk bentről,és jókat röhögtünk. Apja szerint, ha már ilyen nagylány, esetleg a hűtőben maradt vodkát is odaadhatnánk nekik... folyt.köv..

5. év

5 évvel ezelőtt már kész volt a rakott krumpli, és én már ettem is, nem vártam meg Robit. Nagyon meleg idő volt, aznapra voltam kiírva, de semmi klasszikus előjelet, no meg nem klasszikusat sem éreztem. Nem vártam, nem sürgettem Dorka jövetelét, nem gondolkodtam rajta milyen lesz, nem éreztem tehernek a hasamat, az állapotomat. Így visszaemlékezve valami olyasmi érzés ugrik be, ha így marad minden, mint most, az épp jó lesz. Persze tudtam, hogy a millió lehetőség között, ami ránk vár, ez nem szerepel.
…na szóval pihegtem a kanapén, vártam Robit haza, a lakás már félig kipakolva, én teljes nyugalomba, mikor hazajött. Kaja, aztán elmondta, hogy már minden lépcsőfordulóban megállítják, hogy no, mi lesz már, van-e már baba..blablabla.... Nevettünk csak rajta.
Aztán én pisilni mentem, és észrevettem, hogy elfolyt a magzatvizem. Ezzel együtt nagy nyugalom, és furcsa mód, egy nagy izgalom szállt meg egyben. Fura ez, mert az izgalom a várakozásnak szólt, nem volt benne semmi félelem. Inkább az a jófajta bizsergés, mint amikor az ember lánya randevúra megy…hogy fog sikerülni, megcsókol-e, béna leszek, ő lesz béna? eljön biztosan? tényleg mára beszéltük meg?...és közben a kanyar a gyomorban. De nem az a fogorvosravárós kanyar…nem. Az a bizsergetős, libabőrös, finoman torokszorítós, minden sejtemmel mosolygós, soha el nem felejthetős, most is érzem, de jóóóó.
Leendő apuka azonnal felpattant a hír hallatán, elpirult, elsápadt, hívtuk a megbeszélt sofőröket, senki, akkor taxi, de addig is bíztatásomra egy zuhany és egy borotválkozás, ugye mégse így jöjjön az első randira a lányával.
Sima út a kórházba, Betty már várt. Egy kis vizsgálat, egy kis pihenés, egy kis fájdalom, ami kb fél 9kor kezdődött.
És történ minden, úgy ahogy kellett, én egy film főszereplőjének éreztem magam, és már nyoma sem volt bennem az elmúlt sok-sok év szorongásának, ami a szüléstől való félelem miatt növekedett bennem.
Robi mellettem volt, Betty szintén, aztán jött Burik doki is, majd hajnal 1 óra 20kor kibújt Dorka. Csodás volt. Aztán elmosódott egy kicsit a világ, sürögtek-forogtak az orvosok, én ájulás és éber állapot határán lesetem az ajtót, ahonnan Dorka apukája ölében a kislányunkkal figyelt aggódva. Mindenkin sietséget és aggodalmat láttam, én ájulni készültem, nem tudtam, hogy ez nincs így rendben, ezt csak utólag mondták el.
Utána nagyon gyenge, tehetetlen és boldog voltam.
És azóta is, amikor egy-egy nagy veszekedés után vagyunk Dorkával, vagy épp egy nehéz nap végén, vagy, ha igazán mérges vagyok, felidézem ezt az érzést is magamban.
Amikor elsőnek megláttam, amikor először etettem a tejemmel a szülőágyon, amikor nem tudtam róla levenni a szemem, és egyáltalán nem érdekelt, mit csinálnak velem az orvosok, csak láthassam.
Rengeteget kaptam azzal, hogy létezik. Olyan ajándék ez, amit nem tudok eléggé megköszönni a Sorsnak. Az, hogy ő van, az életem legjobb dolga. Szeretem!