Drága Kislányom!
4 éve és 4 hónapja (no meg 4 napja, a késésem miatt), hogy megszülettél. Gyönyörű nap volt! Életem legszebb napja. Most rád nézek, igen, az agyamra mész, nem is néha, hanem sokszor, be sem áll a szád, egyfolytában akarsz valamit, sértődős vagy, meg visszabeszélsz, de felveszlek, megölelgetlek, beleszuszogok a nyakadba, megpuszilgatlak, és érzem, annyira, de annyira szeretlek. Jobban, mint bármit, bárkit valaha.
Ma kimentünk a Vörösmarty térre megnézni a Karácsonyi fényeket, a vásári hangulatot. Ott járkáltunk a téren, ahol legelőször sétáltunk veled, amikor 2 hetes voltál. Persze akkor napsütés volt, és meleg, csak egy kevés szellő ért oda néha a Duna felől, de mi nagyon aggódtunk, hogy nehogy valami baj érjen. Apukáddal félpercenként állítottuk át a babakocsi tolókarját nehogy elérjen a szellő és valami bajod essen. Visszagondolva persze ez nagyon vicces, és biztosan azok is voltunk, ha valaki látott minket, de megértettük akkor és ott, hogy mit jelent valakit a széltől is óvni. Ijesztő volt mindkettőnk számára, hogy ezentúl mi vagyunk a felelősei egy új életnek, hogy rajtunk múlik a léted, az egészséged, igazából mindened. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy ez a valóságban mit jelent. Azóta egyre inkább érjük. Mikor egy-egy mondatunkat, gesztusunkat lemásolod, mikor ugyanúgy mérgelődsz , mint én, akkor még inkább átélem mennyire nem mindegy, hogy mit mutatok neked. Mert ugye mondhatok amit akarok, amit teszek, az sokkal nagyobbat nyom a latban.
Ma például az öcséddel játszottam, lovagoltattam a térdemen, te odaültél a babáddal és ugyanezt tetted, verseltünk együtt, a gyerekek meg kacarásztak. Aztán abbahagytuk és te elkezdtél spontán játszadozni a babáddal, beszélgettél neki, becézgetted, én meg titokban füleltem. Annyira jó volt hallani milyen kedvesen beszélsz, és egy kis büszkeség is eltöltött, hogy ezt tőlem látod. Azért persze vannak nem ennyire kedves és örömteli utánzások, de most épp ez jutott eszembe.
Együtt várjuk már a Karácsont, ma már 19 gyertyát gyújtottál meg az adventi tálon. Nagyon szeretnél egy világító sellő babarbit, mindenkinek azt mondod, hogy azt kapsz a jézuskától. Persze a jézuska már beszerezte az ajándékaidat, és véletlenül tudom, hogy nincs köztük az a barbi még legalábbis erre jutottunk apukáddal, hogy még meglátjuk.
Egyik napi vicces szöveg: Én:Dorka , tedd el az ollódat, mert a Nimród elveszi és elvágja magát. Te: és akkor mehetünk a vágászati osztályra.:)
Annyira, de annyira szeretlek Drágám, köszönöm,hogy vagy nekem
4 éve és 4 hónapja (no meg 4 napja, a késésem miatt), hogy megszülettél. Gyönyörű nap volt! Életem legszebb napja. Most rád nézek, igen, az agyamra mész, nem is néha, hanem sokszor, be sem áll a szád, egyfolytában akarsz valamit, sértődős vagy, meg visszabeszélsz, de felveszlek, megölelgetlek, beleszuszogok a nyakadba, megpuszilgatlak, és érzem, annyira, de annyira szeretlek. Jobban, mint bármit, bárkit valaha.
Ma kimentünk a Vörösmarty térre megnézni a Karácsonyi fényeket, a vásári hangulatot. Ott járkáltunk a téren, ahol legelőször sétáltunk veled, amikor 2 hetes voltál. Persze akkor napsütés volt, és meleg, csak egy kevés szellő ért oda néha a Duna felől, de mi nagyon aggódtunk, hogy nehogy valami baj érjen. Apukáddal félpercenként állítottuk át a babakocsi tolókarját nehogy elérjen a szellő és valami bajod essen. Visszagondolva persze ez nagyon vicces, és biztosan azok is voltunk, ha valaki látott minket, de megértettük akkor és ott, hogy mit jelent valakit a széltől is óvni. Ijesztő volt mindkettőnk számára, hogy ezentúl mi vagyunk a felelősei egy új életnek, hogy rajtunk múlik a léted, az egészséged, igazából mindened. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy ez a valóságban mit jelent. Azóta egyre inkább érjük. Mikor egy-egy mondatunkat, gesztusunkat lemásolod, mikor ugyanúgy mérgelődsz , mint én, akkor még inkább átélem mennyire nem mindegy, hogy mit mutatok neked. Mert ugye mondhatok amit akarok, amit teszek, az sokkal nagyobbat nyom a latban.
Ma például az öcséddel játszottam, lovagoltattam a térdemen, te odaültél a babáddal és ugyanezt tetted, verseltünk együtt, a gyerekek meg kacarásztak. Aztán abbahagytuk és te elkezdtél spontán játszadozni a babáddal, beszélgettél neki, becézgetted, én meg titokban füleltem. Annyira jó volt hallani milyen kedvesen beszélsz, és egy kis büszkeség is eltöltött, hogy ezt tőlem látod. Azért persze vannak nem ennyire kedves és örömteli utánzások, de most épp ez jutott eszembe.
Együtt várjuk már a Karácsont, ma már 19 gyertyát gyújtottál meg az adventi tálon. Nagyon szeretnél egy világító sellő babarbit, mindenkinek azt mondod, hogy azt kapsz a jézuskától. Persze a jézuska már beszerezte az ajándékaidat, és véletlenül tudom, hogy nincs köztük az a barbi még legalábbis erre jutottunk apukáddal, hogy még meglátjuk.
Egyik napi vicces szöveg: Én:Dorka , tedd el az ollódat, mert a Nimród elveszi és elvágja magát. Te: és akkor mehetünk a vágászati osztályra.:)
Annyira, de annyira szeretlek Drágám, köszönöm,hogy vagy nekem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése