Hideggel, ugyan még hó nélkül, de csípős
széllel, reggeli dérrel úgy tűnik megérkezett a tél. Várjuk a Mikulást, az
Adventi tündért, a hógolyózást, a szánkózást, ugyanakkor milliónyi ruhadarabot
kell magunkra venni reggel, illetve minden elinduláskor.
Holnap december 1, Advent első vasárnapja...Én ugye nem vagyok túl jó viszonyban az ünnepekkel, de úgy érzem, ez évről évre változik, mindig egy kicsit jobban várom pl. a Karácsonyt. Nimród ugyan még nem sokat ért a készülődésből, ajándékokból, de Dorka annál inkább. Ma, ha minden jól megy, ha mégsem akkor holnap mézeskalácsot sütünk. Szeretnék csinálni egy adventi tálat, amin lesz 24 db gyertya, hogy minden nap gyújthassunk eggyel többet. Még az is lehet, hogy a két dolgot összekötöm és mézeskalácsból csinálom meg...szóval így változom én:) A tervek egy része persze nem valósul meg, de azt tanultam egy régebbi, általam nagyon tisztelt és szeretett főnökömtől, hogy a lényeg, hogy legyenek tervek:). És azok már legalább vannak.
Tegnap hosszú idő után részt vettem egy egész délutánt felölelő felnőtt programon az ELTE-n. Jó volt visszamenni a régi sulimba, beülni az iskolapadba, még akkor is, ha ez egy konferencia volt. Megéreztem, hogy mennyire hiányzik most a tanulás, az iskola, a gondolkodás, agyalás.
Mondjuk a vizsgás része az nem, mert gondolom, az ebben a helyzetben feszültté tenne, de a közös gondolkodás más emberekkel, új dolgok kitalálása, megvitatása, megtanulása, az igen.
Visszaemlékeztem annak a jó érzésére, amikor igazán kompetensnek éreztem magam a munkámban, mert rendelkeztem az ahhoz szükséges tudással, sok minden már készség szinten működött.
Nem tudom, hogy mi inspirálna igazán, hogy ezt újra elkezdjem, de azt látom, ha a munkámban örömöt akarok majd találni, erősen frissítenem kell a tudásomat. Azt még nem tudom milyen irányba induljak, de indulni kell azt hiszem.
A gyerekek mellett jó érzés,hogy ilyen gondolataim is vannak már:)
Nimród és Dorka sok jó pillanattal ajándékoznak meg. Tegnap Nimródnak kifejezetten bújós napja volt, sokat ölelkeztünk reggel, délelőtt és este, amikor megjöttem, pedig rá nem igazán jellemző az odabújás. Odabújik, de az kb. 3 másodpercig tart, utána szólítják halaszthatatlan teendői. Úgy tűnik kibújt legalább két hátsó rágófog, de lehet alul is kijött valami, de sajna nem tudom rendesen megvizsgálni, mert eddig kétszeri próbálkozásnál is véresre harapta az ujjamat.
A furcsa és érthetetlen szavai mellett megjelentek az első, a külvilág számára is értelmes szavak. Dakka- ezt régóta mondja, de most már szinte biztos, hogy Dorkát jelent. Volt egy idő, mikor ez Akka volt.
Mondja már, hogy baba, mámá, és ezeket helyén is használja. Mutatja, hogy hol van a lámpa, édes, ahogy a kis ujjával mutat felfelé.
Kedvenc játékai a lovagoltatós, már az elején dobja magát hátra, imádja a bújócskázós "hol a baba" játékot, ez apával a kedvence, letakarja magát és meg kell keresni:), velem a cumit berakjuk anya szájába a sláger:)
Hatalmas kacagásai vannak, úgy kacag, hogy nem lehet kibírni nevetés nélkül, szinte gurgulázik.:)
Szavai még, kapdbe(értelmesnek tűnik, de nem az:))dagadék(szintén, bár ez inkább dakkadééé)takalatakala......így kelünk reggel.
Dorka egyre inkább nagylányos. Elkezdődtek a füllentések, amit eléggé nehezen viselek. Tudom, életkori sajátosság, meg minden, de nem igazán tudom mit lehet vele kezdeni. Pl tegnap Margó néni vigyázott rájuk, akinek azt mondta Dorka, hogy velem megbeszélte, hogy nézhet mesét a tévében. Persze nem kellett volna ennek alá menni, de biztos így volt kényelmesebb Margónak is, el is fogadom, de kértem Dorkát, ha mesét akar majd nézni, akkor beszéljük meg előtte.
Tudom, hogy mondjuk Mamánál is többet tévézik, el is fogadom, de az itthoni rendszerbe ezt akkor sem szeretném bevezetni.
Dorka nagyon okos és élénk, rengeteg dologgal leköthető, és remélem lesz is időm rá, hogy közösen tevékenykedjünk. Szinte mindent szívesen végez, házimunka, kézműveskedés....Írtam előzőleg kb egy oldalt még, ami ismét elszállt, és most biztosan tudom, hogy nem én rontottam el. Azt hiszem keresek egy másik oldalt a blogom vezetéséhez.
Imádom őket:)
Holnap december 1, Advent első vasárnapja...Én ugye nem vagyok túl jó viszonyban az ünnepekkel, de úgy érzem, ez évről évre változik, mindig egy kicsit jobban várom pl. a Karácsonyt. Nimród ugyan még nem sokat ért a készülődésből, ajándékokból, de Dorka annál inkább. Ma, ha minden jól megy, ha mégsem akkor holnap mézeskalácsot sütünk. Szeretnék csinálni egy adventi tálat, amin lesz 24 db gyertya, hogy minden nap gyújthassunk eggyel többet. Még az is lehet, hogy a két dolgot összekötöm és mézeskalácsból csinálom meg...szóval így változom én:) A tervek egy része persze nem valósul meg, de azt tanultam egy régebbi, általam nagyon tisztelt és szeretett főnökömtől, hogy a lényeg, hogy legyenek tervek:). És azok már legalább vannak.
Tegnap hosszú idő után részt vettem egy egész délutánt felölelő felnőtt programon az ELTE-n. Jó volt visszamenni a régi sulimba, beülni az iskolapadba, még akkor is, ha ez egy konferencia volt. Megéreztem, hogy mennyire hiányzik most a tanulás, az iskola, a gondolkodás, agyalás.
Mondjuk a vizsgás része az nem, mert gondolom, az ebben a helyzetben feszültté tenne, de a közös gondolkodás más emberekkel, új dolgok kitalálása, megvitatása, megtanulása, az igen.
Visszaemlékeztem annak a jó érzésére, amikor igazán kompetensnek éreztem magam a munkámban, mert rendelkeztem az ahhoz szükséges tudással, sok minden már készség szinten működött.
Nem tudom, hogy mi inspirálna igazán, hogy ezt újra elkezdjem, de azt látom, ha a munkámban örömöt akarok majd találni, erősen frissítenem kell a tudásomat. Azt még nem tudom milyen irányba induljak, de indulni kell azt hiszem.
A gyerekek mellett jó érzés,hogy ilyen gondolataim is vannak már:)
Nimród és Dorka sok jó pillanattal ajándékoznak meg. Tegnap Nimródnak kifejezetten bújós napja volt, sokat ölelkeztünk reggel, délelőtt és este, amikor megjöttem, pedig rá nem igazán jellemző az odabújás. Odabújik, de az kb. 3 másodpercig tart, utána szólítják halaszthatatlan teendői. Úgy tűnik kibújt legalább két hátsó rágófog, de lehet alul is kijött valami, de sajna nem tudom rendesen megvizsgálni, mert eddig kétszeri próbálkozásnál is véresre harapta az ujjamat.
A furcsa és érthetetlen szavai mellett megjelentek az első, a külvilág számára is értelmes szavak. Dakka- ezt régóta mondja, de most már szinte biztos, hogy Dorkát jelent. Volt egy idő, mikor ez Akka volt.
Mondja már, hogy baba, mámá, és ezeket helyén is használja. Mutatja, hogy hol van a lámpa, édes, ahogy a kis ujjával mutat felfelé.
Kedvenc játékai a lovagoltatós, már az elején dobja magát hátra, imádja a bújócskázós "hol a baba" játékot, ez apával a kedvence, letakarja magát és meg kell keresni:), velem a cumit berakjuk anya szájába a sláger:)
Hatalmas kacagásai vannak, úgy kacag, hogy nem lehet kibírni nevetés nélkül, szinte gurgulázik.:)
Szavai még, kapdbe(értelmesnek tűnik, de nem az:))dagadék(szintén, bár ez inkább dakkadééé)takalatakala......így kelünk reggel.
Dorka egyre inkább nagylányos. Elkezdődtek a füllentések, amit eléggé nehezen viselek. Tudom, életkori sajátosság, meg minden, de nem igazán tudom mit lehet vele kezdeni. Pl tegnap Margó néni vigyázott rájuk, akinek azt mondta Dorka, hogy velem megbeszélte, hogy nézhet mesét a tévében. Persze nem kellett volna ennek alá menni, de biztos így volt kényelmesebb Margónak is, el is fogadom, de kértem Dorkát, ha mesét akar majd nézni, akkor beszéljük meg előtte.
Tudom, hogy mondjuk Mamánál is többet tévézik, el is fogadom, de az itthoni rendszerbe ezt akkor sem szeretném bevezetni.
Dorka nagyon okos és élénk, rengeteg dologgal leköthető, és remélem lesz is időm rá, hogy közösen tevékenykedjünk. Szinte mindent szívesen végez, házimunka, kézműveskedés....Írtam előzőleg kb egy oldalt még, ami ismét elszállt, és most biztosan tudom, hogy nem én rontottam el. Azt hiszem keresek egy másik oldalt a blogom vezetéséhez.
Imádom őket:)
