Drága Kislányom!
Ismét pár nap késéssel....nagy izgalomban vagyok, mert Eszter ma este megy be a kórházba, és segítenek, hogy Donát elinduljon kifelé. Mivel ott szül, ahol te is születtél, és ugyanúgy Betti a segítője, sok-sok emlék felelevenedik bennem. Szívem szerint elkísérném, de persze ez egy nagyon önző dolog:) Csak annyira jó visszaidézni a születéseteket.
Valahogy egy olyan élmény, ami egyszerűen belémégett, de nagyon jó értelemben. Emlékszem az aznap délelőttre, hogy hol vásároltam, emlékszem arra mit főztem, hogy volt akkor épp a szoba berendezve, hol feküdtem le délután, apukád indulás előtti borotválkozására...szóval sok apró kicsi mozzanatra. Persze sokszor gondolok is rá, és nem hagyom, hogy elhalványuljanak az emlékek, mert annyira de annyira jó rágondolni, rádgondolni:)
Mostanában egyre többet és egyre mélyebb dolgokról beszélgetünk. Gyakran nevesíted az érzéseidet, ami engem nagy büszkeséggel tölt el. Sajnos azt is észrevettem, hogy gyakran veszed észre a dolgok hiányosságait, hibáit, és bizonyos rossz történésekért azonnal okolni kezdesz valakit. Azt hiszem, ezt is tőlem látod. Igyekszem változtatni ezen, hiszen nem olyan rég állapítottam meg, hogy mennyire jó, hogy látod mindenben a jót. Nem szeretném, hogy ez a nagyon pozitív tulajdonságod, engem utánozva megváltozzon.
És persze, mivel ez egy bennem lévő, és általam nem kedvelt tulajdonság, ezért érzékenyebb is vagyok rá az átlagnál. Hiába tudom, hogy az adott helyzet mit indokol, nagyon rosszul esik, hogy engem hibáztatsz dolgokért. Pl egyik este az ágyunkról leugorva beverted az orrod a falba.
Rengetegszer kértelek, hogy ne ugrálj onnan, nagyon veszélyes, mert nagy lendülettel ugrasz, a fal pedig nagyon közel van. Mikor megesett a baj, nagyon megijedtem, vigasztaltalak, és mondtam, hogy hányszor de hányszor figyelmeztettelek. Erre te: Igen anya, de most nem szóltál...
Szóval ezen dolgoznunk kell még közösen.
Napról napra szebb vagy, és használod is ezt. Állandóan öltözködsz, ha hazaérünk az első teendőd a ruhacsere:) És persze a szoknya a mániád.
Szerencsére azonban megérted, ha megbeszéljük, hogy egy adott alkalomra mi megfelelő és mi nem. Hétvégén pl az Erkel Színházban voltunk, és elég nagy alkudozás után, de sikerült megegyezni a megfelelő viseletben.
Imádod, ha babásat játszunk, ami azt jelenti, hogy te vagy a kisbaba, én öltöztetlek, és gagyogni kell hozzád. Általában így indul a reggel. Áthozod az előző este kikészített ruháidat, én meg rád adom. Szeretem ezt a kis babusgatást, szeretem, mikor reggel megölelgetjük egymást, szeretem a meleg alvásillatú nyakadat megpuszilgatni...Jó így kezdeni a napot veletek.
És jó volt elkezdeni veled az Anya-létet. Egy csoda vagy Drágám, a Mindenem vagy. Örülök hogy vagy:):) Szeretlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése