Úgy szeretnék valami szépet, jót, meghatót, kedveset írni, de nem tudok sajna. Visszaolvastam Dorka naplójából az aktuális bejegyzéseket, és rá kell jönnöm, vannak dolgok, amik soha nem változnak.
Én úgy tűnik sokkal inkább arra vagyok, hogy másokról gondoskodjak és másoknak örömet okozzak, és az, hogy ezt valaki velem tegye, még nem megy.
Sok példát mutattam a családomnak, mindenkit felköszöntünk szülinapon, névnapon, tortát sütök, telefonálok, ha messze van az ünnepelt. El is mondom, hogy minek örülnék, úgy érzem sok dolgot megteszek, hogy mankót adjak.
De azt hiszem hiába.
Nem tudom eldönteni, hogy én várok túl sokat, vagy az igényeim rendben vannak,csak éppen...
Ha most ebben a pillanatban,ebben a lelkiállapotban ezt végiggondolom,azt mondom,mindegy.
Szeretnék a férjemtől puszit kapni mikor felkelünk,szeretném ha jóéjszakát kívánna nekem,ha gyakran velem aludna el, ha beszélgetne velem és ha anyák napján a gyerekekkel együtt kényeztetne engem,virágot kapnék pl....
Nagy boldogság,hogy anya vagyok,de azért nagy meló is,ha pl a 3 éjszakai felkelésre gondolok.Nagyon jól esne,ha legalább ezen a napon kicsit érezném a köszönömöt.
És ez, egyelőre még pár évig azt hiszem a férjem feladata lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése