2012. október 19., péntek

3 év 2 hónap

Drága Kislányom!
Ne haragudj anyádra, de teljesen meg vagyok kergülve, ez abból is látszik, hogy elfelejtettem időben írni neked. De most már mindegy, ez van.
Kicsit sokfelé esnek szét a gondolatai, ez biztosan köszönhető annak, hogy a kistesósód érkezése egyre közelebb van. Halmozódnak a teendők, no meg a hormonok is, és persze az is bennem van, hogy mi lesz majd, ha már négyen leszünk. Igyekszem minden időt kihasználni, hogy veled legyek, ölelgetjük egymást nagyon sokat, sok-sok puszi elcsattan. Mintha mindketten szeretnénk feltölteni a szeretet-tankjainkat arra az időre, amikor már osztozni kell.
Próbálunk készülni erre az időre, sokat beszélünk a tesóról, nagyon várod már, hogy megszülessen, de, hogy mi is lesz, amikor már köztünk lesz....arról bizony fogalmunk sincs.
Te közben óvodázól, amit szerencsére nagyon élvezel. Én ennek nagyon örülök, mert látszik rajtad, hogy mennyire élvezed a gyerektársaságot. Alig bírunk hazaindulni, amikor megyek érted.
Tegnap táncházban voltunk, merthogy a közös élményeket is szeretném még megélni, amíg tudom. Annyira ügyes voltál, olyan jó volt látni, hogy táncolsz, nagyon, de nagyon büszke voltam rád.
A mama által varrt kis piros ruhádban roptad, csorgott rólad a víz, de mindent megtettél, hogy kövesd a mozdulatokat. És ez sikerült is. Én meg csak ültem, és mosolyogtam boldogan örülve annak, hogy milyen csodás gyermekem van.
Ma, ha minden jól megy egy koncertre megyünk, nem igazán gyerekprogram, de szabadtéren van, az idő gyönyörű, apukád meg úgyis Békéscsabán tölti a kolbászt:)

Volt egy nehezebb napunk is kedden, amikor nem vittelek óvodába, és valahogy nem tudtuk megtalálni az összhangot egymás között.
Nehéz volt, de hát el kell fogadnunk, hogy ez néha így van mindenkivel. Legközelebb majd jobban megy:)

Most pedig épp várom, hogy elinduljak érted az óvodába. Az egyik legszebb kép a reggeli felkelős arcod után, amikor megpillantasz, amikor megyek érted. Egy kicsit figyelni szoktam, míg nem veszel észre. Lopok pár pillanatot abból, amikor még nem tudod, hogy ott vagyok, csak, hogy megnyugodjak, nélkülem sem áll meg az élet, aztán egymás karjaiba futunk, és csak ölelkezünk:) (Ez után jön, hogy "Anya, még egyet csúszok, olvasok, mászok...stb)
Nagyon nagyon szeretlek Kincsem! Te vagy a Mindenem!

2012. október 9., kedd

Óvodás nagylány

Immár teljes gőzzel megy az óvodázás. Mintha mindig is ide járt volna, úgy megy be és úgy viselkedik, amikor megyek érte. Kati néni mindig puszival üdvözli, Judit néni ránézésre kicsit visszafogottabb, de kedves.
Most már Dorka elkezdett mesélni az óvodai történésekről, elmondta, hogy mit meséltek nekik elalvás előtt (anyókás, apókás répahúzós:)). Beszél a gyerekekről, elmondta, hogy Szidra nagyon harapós, és ha harap, akkor Judit néni leülteti, hogy Marci anyukája ma nem jön érte, mert gond volt a felújításon és a papája jön érte.
Kati néni tegnap elmondta, hogy Dorka nagyon ügyes, mindent egyedül csinál, öltözik, cipőt vesz, szóval büszke voltam rá nagyon.
Itthon is megy az önállóság, bár az elindulás még mindig nem egyszerű.
Szombaton állatkertben voltunk, szuper élmény volt. Fáradt voltam nagyon, nem akartam nagy pocakkal elmenni, úgy volt, hogy apa-lánya program lesz, de mindhármunk örömére erőt vettem magamon, és nagyon jól tettem. Egyszerűen belefacsarodott a szívem, amikor készülődtek, és arra gondoltam, hogy én kimaradok. Ezt nagyon nem akartam, velük akartam lenni.
Nem is tudom mi lesz, ha a kistesó megszületik és újra kell rendeznünk ezeket a dolgokat.
Most minden esetre kihasználom a reggeli bújásokat, öleléseket, együttléteket, amikor minden elé lehet tenni Dorkát, mert ha a tesója meglesz, úgyis lesz néhány kényszerű visszautasítás. Szeretném ezeket a minimálisra redukálni, de ugye ez csak az én tervem, aztán majd a baba is beleszól abba, mikor mit akar.
Egyelőre el sem tudom képzelni hogy lesz, emlékszem azért azokra a hihetetlen fáradt napokra, amit Dorkával átéltünk, az éjszakai felkelésekre, de ugye ott ott volt a napközben pihenés. Nem tudom itt hogy lesz, majd kiderül 6 hét múlva:)
Már csak azon izgulok, hogy a kisbaba a helyére tegye a fejét, mert egyelőre fordítva fekszik.
Dorka ennek érdekében esténként kenegeti a hasamat, amit pöttyös labdaként bekrémezek, és mondja a kistesónak, hogy merre van a kijárat. Nagyon aranyos, amikor beszélget a tesójával.
Néha Borsóka átbújik az ő hasába, és akkor úgy beszélget vele:)
Szóval, egy tündér, annyira szeretem:):):)