Hát, ez milyen nehéz tud lenni. Az elmúlt napokban maximumra járattuk a kamaszodás velejáróit, és Dorka nagyon fájdalmasan viselkedett velünk, talán most jobban velem. Nem értem, nem érzem és fel sem fogom sokszor, hogy mi történik, csak azt veszem észre, hogy ismét valami tornádóban vagyunk. Most valahogy utólag sem tudom megfejteni, hogy mit kellene másképp, máshogy, máskor csinálnom, olyan, mintha a puszta létezése is zavarná. Aztán jönnek a jobb pillanatok, amikor mesél, kedves,- na nem nagyon, akkor kicsit megnyugszom, de valahogy biztonságban soha nem érzem magam a vele való kapcsolódásban. Ez valahol ismerős érzés, de a nemszeretem kategóriába tartozik nálam.
És mellette Nimród is elkezdte, már kicsit kevesebbet cuki, mint nem cuki, és ha ez így lesz vele is, akkor ez az arány egyre jobban tolódik. Jaj, mi lesz velem.
Közben még februárban ünnepeltünk, volt egy Dorka névnap és egy Robi szülinap.
