Dorkámnak, tiszta szívemmel
A felkelő nappal ébredve reméltél
Rám néztél, éreztem összeköt minden szál
Bár indultál s elmentél,
el soha nem hagytál.
Néha már teher volt, nehéz és fárasztó
De estére kart karban ölelve gyógyító.
Nem tudom mi történt, elvesztem egészen
Elrepült sok-sok év, keresem, s nem értem.
Királylány született, s hiába, nem lelem
Meleg ölelését mindenhol keresem
Elvesztem, kérdezem, hogy lehet, miért bánt?
Szeretem, hívnám, de azonnal kardot ránt.
Születni nehéz, és fájdalmas állomás
odaadtam, testem lelkem és minden mást
Most éppen a felnőtt születik belőle
Kamaszként a lelke darabokra törve
Szeretnék hinni és bízni a jövőben
Erősnek lenni, jobban, mint előtte
De félek merre tart, kezét még foghatom?
Mindenem ő, így egyre csak bíztatom.
Induljon, szeressen, ébredjen, reméljen
Bármi is érkezik várja és ne féljen
Itt vagyok akkor is, ha nem is kér belőlem
Követem messziről, engedem, s így elérem.
