Drága Kislányom!
Tegnap eset sétálgattunk vacsoráztunk a ciprusi tengerparton, szerencsére már jobban voltál, ami nem volt elmondható az elmúlt napokra. Az elutazásunk másnapján betegeskedni kezdtél, így sik időt a szálláson töltöttünk. Aztán ma reggelre maradt a köhögés valamennyire. Szerettünk volna több programot, de így a hétvégére időzítettük ezeket. Holnap a Földközi tengerről nézzük majd a naplementét.
Éa a 15 év...Biztosan minden szülinapi bejegyzésemben kb ugyanazokat írom, szóval, ha egymás mellé állítanád őket egy nagyonuncsi novellafolyamot találnál, de én juszt sem olvasom vissza őket, hagyom, hogy ennek a napja elvigyen, magával ragadjon, engedjen emlékezni, elmélkedni az elmúlt és eljövendő közös időkről, arról, hogy kiből kivé váltál, hogy is formálódsz, fejlődsz, bontakozol ki napról napra.
És, hogy hol is tartunk most.
Egy igazi kamaszkorban vagyunk épp nyakig, aminek a kilengéseit értem, amikor nyugodt vagyok épp át is érzem, de aminek a megélése ad sok feladatot.
Tegnap este, amikor a fiúk már nagyjából aludtak, volt egy jó beszélgetésünk, életről, halálról, az időről, félelmekről, vágyakról. Megfogalmaztál gondolatokat, amiből, most néhányat leírok.
- Van benned félelem a halállal kapcsolatosan, milyen az amikor már nincs semmi, szoktál ezen gondolkozni.
- Szeretnél a középiskolában sokat tanulni, olyan igazian sokat, amikor leülsz a tanulnivaló mellé.
- Szeretnél újra úszni, de nem versenyezni.
- Szeretnél énekelni tanulni, de félsz attól, hogy az énektanár azt mondja nem jó a hangod.
- Szeretnéd, ha a zenekarotok működne tovább, bár vannak kétségeid, és azt is tudod, hogy a Kispestiben is van valami banda, bár annak már több énekese is van.
-Nem ízlik neked alkohol egyáltalán, keresztanyunál belenyaltál a tátra teába, kóstoltad a meggyes sört, de egyik sem jött be. (Gondolom ez majd fog változni). Fanniék mohitóját is megkóstoltad a szülinapomon, az egy kicsit ízlett.
- Sajnálod, hogy a Pepe Papa utolsó idejében nem találkoztál vele, nem beszéltél vele és nem voltál ott. Ez az érzés a temetésén ért el hozzád, de még most is elérzékenyülsz tőle.
Szóval ilyen témáink voltak.
Értékes kincsek számomra ezek a beszélgetések, bensőségesek, ezek mutatják meg számomra a fényt az alagút végén, a reményt, hogy a kamaszkor viharai után újra ott leszünk egymásnak, addig is én vagyok ott neked, meg apa.
Azt is megfogalmaztad, amikor a nehéz időszakokról beszéltünk, hogy te kamasz vagy, a Nimród most kezd kamaszodni, én meg változó korben vagyok, ez is hozza ezt a nagy hullámzást. Hihetetlen néha, hogy milyen éleslátó vagy, mert ez valóban igaz, és biztosan ez is befolyásolja ezt most.
Azt veszem észre, hogy nem vagy elégedett magaddal, külsőre pl. de azt is tudom ezen is át kell esned. Itt újra fürdőruhát vettél, és ha még a parton üldögéltél is többet könyvvel a kezedben, érzehető volt a felszabadultságod.
Az elmúlt egy év a változások, megérkezések éve volt azt hiszem. Amikor már nagyon helyeden voltál az osztályban többször megosztottad, hogy ez mennyire nem volt így az elmúlt években, hogy ez most sok év és munka eredménye, és, hogy fájdalmas volt neked ez pl. 6 osztályban. Tudom közben biztos szóba került ez, volt is rá példa, amikor beszéltünk róla, főleg a "lányok" kapcsán, de nem tudtam, hogy ez ennyire nehéz neked.
Ez is jellemző rád, ez a küzdés, kitartás. Kemény vagy sokszor, magaddal is, azt hiszem ezt tőlem örökölted. Mondtam neked azt a napokban, hogy én néha annyira szeretnék cuki lenni, aki elenged dolgokat, nem billentik ki az érzelmek, mindenki olyan aranyosnak látja és tudja. Azt válaszoltad erre, hogy nem lehet mindenki cuki, és higgyem el - itt egy cuki osztálytársadat említetted - hogy X.nek aki cuki, neki meg az nehéz, hogy nem tud nemet mondani...A bölcsességed. Bár nem tudtam, hogy ezeket nekem, vagy magadnak mondod, mert mindkettőnket kemény fából faragták.
És ha ennél a hasonlatnál maradok, bizony erre a fára építkezni lehet, ebben lehet bízni, kapaszkodni, támaszkodni, felmászni rá...szóval én sokszor ilyennek látlak téged. Erőnek, akiben lehet bízni, akihez lehet tartani, akire rá merném bízni az életemet, aki tud vezetni, aki mert vezetni. És igen, ez nem mindig cuki...
Nagy feladat számodra, és nagyon jó irányban haladsz ebben, hogy ezt az erőt jó irányba tereld. Többször eszembe jut az egyik bizonyítványversed, számomra a leinkább kifejező:
"Parazsad süssön kemence, cipót puhára kerekre, lángost laposra, veresre, jól süss kedves kemence."
A te tüzed süt, melegít, ellát, biztosít, és bizony néha éget. De tudom, te tűz vagy, és hiszem, hogy építő tűz. Soha nem leszel halkan csordogáló patak,mert óceán vagy, vagy egy nagy folyam, soha nem leszel szélben elhajló nád, mert fa vagy, erős és biztos, soha nem leszel egy gyorsan elhamvadó szalmaláng, mert parázs vagy, égető és melengető.
Pont így, és pont ilyennek szeretlek már 15 éve és 9 hónapja.
Köszönöm neked, hogy az óceánom vagy, hogy a fám vagy, hogy a tüzem vagy.
