Mostanában nagy lépések, történések zajlanak velünk, körülöttünk. Amióta utoljára írtam megvolt a felvételi eredmények közlése, mindegyik iskolába, amit beírtunk a felvételi lapra felvették volna Dorkát.
Nagy mérlegelés, dilemmázás következett, amiben a nemesvámosi iskola kiesett számunkra, főként a kollégium miatt. Érdekes, hogy meg kellett egy kicsit azért ezt gyászolni, mert annak az iskolának olyan volt a légköre, a fogadtatás, az ottlét. hogy valóban húzott egy kicsit oda a szívünk. És persze az emlékek amik a keresztgyerekekhez kötődtek. Maradt a Kürt és a Kispesti. Mivel utóbbiban mindig sok a jelentkező, és igazán talán nem akarják úgymond eladni sem magukat sem a kísérő tanárok, sem az iskola, volt egy jó beszélgetésünk, no meg ügye a próbanapok, amiken Dorka nagyon jól érzete magát.(eddigre ez persze már feledésbe merült.) A Kürt engem is és Dorkát is nagyon megbabonázta, az a szabadság, demokrácia, légkör igazán rabul ejtett minket, de Robinak sok kétsége volt. Aztán ez, és az anyagiak eldöntötték a kérdést, a Kispestit választottuk. Dorka a folyamat során nagyon bizonytalan volt, és mire mi eljutottunk oda, hogy Kispest, addigra ő épp eljutott oda, hogy Kürt. Szóval volt pár nap feszülés, aztán lenyugodott. Még most is én vagyok a rosszfej a szemében amikor erről szó kerül, de amúgy tudom, hogy neki erre a lázadásra szüksége van, de ez a suli tényleg jó lesz számára.
Úgy tűnik vele kapcsolatban el kell fogadnom, hogy szüksége van rá, hogy haragudjon rám. A mindennapokban ez nekem nagyon nehéz, akkor tudok erről így gondolkodni, ha kicsit távolabbról szemlélem a helyzetet. Ilyenkor helyre rakom magamban a durvaságát, figyelembe veszem, hogy serdül, de az igazság az, hogy naponta sírok a miatt, ahogy beszél velem, velünk. Értem én, hogy ennek sok összetevője van, én is hozom a magam nem kis csomagját a mártírsággal megspékelve, de úgy gondolom mindent összevetve is, hogy Dorka nagyon sokszor túllő a célon. Zavar, hogy nincs önreflexiója, hogy nem kér bocsánatot, hogy még akkor is lök egyet amikor a másik - történetesen én - már padlón van. Csak remélem, hogy ez változni fog.
Akkor időrendi sorrend: Nimródnak megvolt az Olimpiája Szolnokon, ami egy nagyon felemelő élmény az egész iskolának, az egész családnak, és főleg neki.
Elment három napra sátorozni, ők voltak az egyetlen iskola, akik teljes létszámmal sátorban laktak és nem faházban. Nagyon korán kellett kelnünk, mert a felvonulás már 3/4 8 kor kezdődik. Én voltam ott hamarabb, Robi parkolóhelyet keresett, és mikor megláttuk egymást Nimróddal, láttam, hogy nagyon szomorú. Aggódni kezdtem, hogy baja van, később kiderült, hogy azt hitte egyedül jöttem.
Az első szám a hosszútáv futás volt, a lányokat másfél perccel előbb indítják ilyenkor, és csak bámultam, mert Nimród második lett a fiúk közül. Persze itt nem a verseny a lényeg, igazából az utolsóként beérőknek még hatalmasabb a szurkolás, de tudom, hogy Nimród versenyző szellemének ez milyen sokat jelentett. Odajött utána, megölelgettük, és mikor meglátta, hogy teljes a család már vigyorgott.
Ügyes volt a váltó futásban, a magas - és távolugrásban a gerelyhajításban, diszkoszvetésben, birkózásban. Igazi kis sportember. Olyan jó volt látni ezt az egész rendezvényt, hogy olyan sokféle gyerek van, hogy mosolyognak, hogy az ügyetlenebb ugrás is pont olyan tapsot kap. Felemelő, tényleg. Knossos városállamban volt.
Most Nimródék egy előadásra készülnek, a János vitézt adják elő jövő héten. Készül rá, nagyon várjuk.
Visszatérve Dorkára vele is nagy események zajlanak. Elkészült az éves munkája, a hallássérültekről írt. Jó volt a bemutatója is, és Zita javaslatára végül Kosztolányi Akarsz-e játszani c. versét adta elő jelnyelven. Meglepetésként Keriapu, Kerianyu Kata és Mama is eljöttek megnézni az előadást.
Ezzel egy időben kb. alakítottak egy zenekart Pacek gitár ének, Dani gitár, Ati gitár, Kolos dob, Juli zongora, Dorka ének. STN az angol rövidítés, Lépés a Semmiben, de az angol nevét nem tudom. Ma volt az első fellépésük egy civil rendezvényen. Én már amióta próbálnak szorongok, hogy jól sikerüljön stb stb, persze a magam kihitűsége miatt, de annyira de annyira ügyesek voltak. És ami még különlegesebbé teszi, hogy egy olyan dalt is énekeltek, aminek Bálint a zenéjét, Dorka a szövegét írta.
Nagyon jó volt látni, hogy ott áll a színpadon, hogy bátor, hogy kiáll, hogy átlépi a korlátait, hogy csapatban van, hogy tapsolnak neki. Teljesen odáig voltam.
Valahogy az fogalmazódott meg bennem utána itthon egyedül, hogy ez a nagy önállósága, kiakadásai, szembeállása ilyen szituációkban meg segíti. Vajon hol a középút, hogy a mi kapcsolatunk se sérüljön túl nagy mértékben.
Reggel elég rosszul voltam, és Nimród azt mondta Dorkának, hogy nem megyek. Persze ez bennem fel sem merült, de mikor kezdés előtt két perccel odaértünk, Dorka nagy szeretettel ugrott a nyakamba. Örültem, rég volt ilyen, bár nem nagyon értettem, élveztem. Akkor mondta, hogy azt hitte nem jövök.
