Őszülünk

 Na aki őszül az persze én vagyok, de most odakinn is ősz van, és igazán szép ősz. Nagyon sok a napsütés, ma is ez volt. Nagyon szeretek kint lenni a kertben. 

Ez a hét érdekesen alakult, őszi szünet előtti héten voltunk, azaz jövő héten őszi szünet van.

A héten Dorka lebetegedett, kicsit megfázott, így itthon maradt. Szinte egész nap a szobájában volt, és olvasott, úgy kellett néha kirobbantani. Nagyon nehezen tud elaludni este, és nagyon nehezen tud felkelni reggel. Múlt héten kétszer elaludt. Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy fontos az önállósága, így rá hagyjuk, hogy a reggeli készülődést, úgy, hogy persze szólunk neki időben. 

Nimród is egyedül jár az év eleje óta. Nem volt vihető a logisztika, mert nagyon sok lett Dorka elfoglaltsága is. 

A hete teljesen tele: hétfőn és szerdán elkezdett jelnyelvre járni, csütörtökön visszament a Csíkszerda kórusba, pénteken pedig felvételi előkészítőre jár. 

Nimród heti háromszor jár edzésre.

Szóval már nem ment, hogy együtt jönnek együtt mennek, és az is igaz, hogy rengeteg feszültség volt köztünk abból, hogy teljesen más a ritmusuk. 

Érdekes és nekem kicsit szorongató, hogy Nimród ilyen korán elkezdett egyedül menni, de kapott egy telefont, és nagyon ügyesen hív, amikor elindul az iskolából. 

Dorka önállóságának támogatásához tartozik még, hogy ő készíti magának a tízórait és az uzsonnát. Furán működünk, van amikor ezek a helyzetek úgy alakulnak ki, hogy valami feszültség van, és úgy hozunk meg egy döntést, hogy ebből indulunk, majd kiderül, hogy ez a változás tök jó. Adott esetben két dolog volt a háttérben, amik azért összefüggenek. Dorka folyamatosan kritizálta az apja által csomagolt kaját, illetve szeretett volna egészségesebben étkezni. Így, bár a döntésem kicsit méregből született, nagyon vihetőnek bizonyul. Ugyan még este szólni kell, hogy készítse be a másnapi kaját, de nagyon kreatívan kitalálja, hogy mit vigyen, és azt szívesebben meg is eszi. És ügye, ha nem sikerül mégsem elég finomra amit kigondolt, hát kire is morogjon?:)

Most Dorkánál sokminden az iskolaválasztás és a felvételi körül forog. Az megvan, hogy állami iskolába nem szeretnénk, ha menne és ő sem. Egyelőre még ami felmerült, a Kürt, a Poli, ma jött be a képbe a Gyermekek háza, és a Waldorf gimik. Nagyon erőlteti most a vámosi sulit, én nem szeretném ezt.

A felvételi előkészítő nagyon nem jött be neki az első alkalommal, de azóta szerencsére rendben van. Úgy látom élvezi, ha a sulis közegen kívül valami más közösségbe mehet. Olyan felszabadult, amikor jelnyelvről vagy kórusról hazajön, de a felvételi előkészítő végén fáradt ugyan, de jókedvű.

Most pénteken 48 pontos magyar feladatlapot írt, nagyon büszke vagyok rá. Kissé kemény fejű, vitatkozik, látszólag nem fogadja el a javaslataimat, ám mégis gondolom, hogy alkalmazza azokat.

Nimród továbbra is a foci lázában ég. Felkerült az U13 csapatban, és bizony nem indult jól az év. Ottó bácsi nem tette be a bajnokság csapatába amikor meccsre kellett menni. Első alkalommal nem volt edzésen, mert jurta táborban voltak az osztállyal, az akkori kihagyást még meg tudta emészteni. Aztán ment végig, még egy plusz edzésre is elment, akkor sem került be, elkeseredett. Megkértem, hogy beszéljünk közösen az edzővel, aki nekem nem szimpi, aki elmondta, Nimródnak erősödni kell még ebben a korosztályban. Azt hittem megszakad a szívem, ahogy Ottó bácsi érzéketlenül, ridegen adott visszajezlést Nimródnak, aki igen megtört ettől. A másnapom csapatkereséssel telt, találtam egy másik csapatot, ahová Nimród jó barátja Marci jár. Felvetettem Nimródnak, hogy lássa van más lehetőség. Eldőntöttem, ha azt látom rajta, hogy itt nem jó neki, átmegyünk oda. Aztán Nimród megrázta magát, úgy tűnt meg akarja küzdeni ezt az utat. És aztán múlt szombaton bekerült a csapatba és belőtte élete első gólját a bajnokságban. (eddig Bozsik tornára jártak).( https://ada1bank.mlsz.hu/match?itemId=1879773&evad=61&szervezet=5&verseny=27829&fordulo=4&fbclid=IwAR3gAZDmiZskIAYzHZTj3H1ERicjwEU-VMyqnmRGucIrXoZpksV3qUpyzE0 )

Az iskolában is jól van szerencsére, és élvezi az önállóságot is.

Kicsit itthon egyedül van, így, hogy Dorka sokat elvonul. Amikor együtt játszanak az már nagyon ritka, ma volt egy ilyen, amikor hülyültek együtt, de most nagyon távol vannak egymástól. Nimród ki nem mondaná, de én azt látom rajta hiányoznak neki a közös játékok. 

Hétvégén rábeszéltem a csapatot, hogy együtt menjünk el a Merzse mocsárhoz. Dorkát nem volt könnyű meggyőzni, de megérte, mert voltak benne tök jó pillanatok. Na azt túlzás lenne mondani, hogy ez egész egy fáklyás menet, de összességében nagyon jó volt. Meg is állapítottam, hogy milyen ritkán megyünk el, többször kellene kimozdulnunk.

Most, hogy nincs munkám, jobban meg kell gondolnunk a költéseinket, de így jobban is tudom értékelni, ha jobban állunk anyagilag. Valahogy most inkább megláttam, hogy mi fontos, és mi kevésbé, és, hogy nekem mennyire fontosak az anyagiak.

Nemsoká Mindenszentek, az első, amikor már egyik Papa sincs velünk, talán elutazunk a sírhoz gyertyát gyújtani, bár nem szoktunk, csak itthon.

Nehéz mostanában látnom, hogy hogy megnőttek a gyerekek, valahogy jobban érzem az idő múlását, jobban félek az elmúlástól, a betegségektől. Van bennem egy olyan szorongás, aminek nem nagyon tudom megfejteni az eredetét.

Élvezem a növekedésüket, mosolyogva és igazán büszkén tekintek rájuk, és így magamra is ugyanakkor ebben benne van a veszteség is kissé, illetve a bűntudat, hogy minden megtettem-e.

Nagyon szeretem őket, ez az ami soha nem bizonytalan bennem. Szeretem minden okosságukat és hülyeségüket, jelenlétüket és kivonulásukat, ölelésüket, puszijukat, humorukat, nevetésüket, mindenüket egyben.