Nimród 11.

 Drága Kisfiam!

Ma 11 éve, hogy megszülettél, hogy velünk vagy, hogy szebbé tetted az életünket, és teszed ezt azóta is.

Reggel korábban keltünk, ami nem volt könnyű, hogy megköszöntsünk, volt finom süti, almalé, zászlók, és a vágyott ajándékod egy Kajon. Amíg ezt nem mondtad, hogy nagyon szeretnéd, azt sem tudtam, hogy ez egy dob féle, ami olyan mint egy fa doboz, rá kell ülni és úgy kedd dobolni rajta.

Olyan jó, hogy te általában nagyon tudsz valamit akarni, lelkes vagy, és, ha vágysz valamire, azt nagyon szeretnéd. Könnyű így neked ajándékot venni. 

Mivel gyűjteni kezdél rá, nem is sejtetted, hogy ez lesz az ajándék.

Mai napra Marciék meghívtak ottalvós buliba, nagyon nehezemre esett, hogy elengedjelek épp a szülinapodon, de nagyon szeretted volna, így abban maradtunk, hogy a reggeli ünneplést majd vasárnap folytatjuk.

Mit is írjak erről a 11 évről...

Ami biztos, és sosem hittem volna, hogy mennyire igaz, repül az idő. Valahogy az ilyen jeles napon még inkább, még szinte érzem, hogy itt voltál a hasamban, látom magam előtt, ahogy megsimítom a pocakom, arról fantáziával, milyen is leszel, mikor megszületsz.

Még itt van az érzés, amikor megtudtam, hogy egészséges vagy, és kisfiú leszel...ahogy kimondtam: "Az én Fiam!" ezt most is épp úgy mondom, és épp úgy érzem, egy csoda. 

Csodálatos vagy, talán ez a legjobb szó, ami leírja amit érzek veled kapcsolatban, amit látok, amit tapasztalok.

Nagyon kitartó, igazi küzdő szellem, okos, érző, gondolkodó, kérdező, elfogadó, nagylelkű kis ember lett belőled. Jó arra gondolni, hogy amilyen most vagy, valami ilyesmi leszel felnőttnek is, csak úgy felnőttesebben. Olyan fantasztikus, hogy általad egy ilyen emberrel gazdagodott a Világ, hogy mindaz amit ide hoztál nekünk, mennyi-mennyi értéket hordoz.

Szereted az iskolát, most éppen Indiáról, Perzsiáról tanultok, ez teljesen elvarázsol. A foci továbbra is mindenek felett van, nincs olyan, bármilyen fáradt is vagy, hogy ne menj ezdzésre, még akkor is, ha én próbálnálak lebeszélni. 

Kicsit válogatós vagy, de amit szeretsz, azt nagyon szeretetd, ilyen a fagyi, a csoki, a kekszek, a pecsenye minden formája, a hamburger. Lehet, ha tehetnéd sokkal többet mennél gyorsétterembe. 

Szereted a sportcuccokat, odavagy a Nike Jordan cipőért és az Iphone telefonért, persze egyik sincs neked, de valamiért ez a márka dolog beszippantott téged. Kíváncsi vagyok, ez majd hogy alakul. A hétköznapi öltözékedben nagyon szereted az egyszerűséget, kedvenced a fekete és a a szürke. 

Nagyon szereted Zoknit, nem fordul elő olyan, hogy elmenetelkor és megérkezéskor ne köszönnél neki is.

Nagyon figyelmes és jószívű vagy, amikor átugrasz a sarki boltba, hogy a zsebpénzedből feltöltsd a szervezeted csokoraktárait, mindig hozol nekünk is valamit. Még Dorkának is.

A testvéri kapcsolatotok nem a legjobb, azt hiszem, csak úgy, mint mi, te sem nagyon tudsz mit kezdeni Dorka viharos kamaszkorával, a hangulatváltozásokkal, a hisztikkel, az útálkozással. Most valahogy nagyon távoliak lettetek, Dorka nagylány, te még igazi kisfiú. Montjuk előre félek, mi lesz két három év múlva veled...Most még nagyon jól esik nekem Dorka kirohanásai mellet, hogy mi még összebújunk, kimutatjuk a szeretetünket. 

Szóval hihetelen nagyra nőttél, és még nagyobbra fogsz. Még finom puha a bőrőd, szereted a meséket, nagyon ügyesen zenélsz, rajzolsz, igazi közösségi ember vagy.

Nagy a fantáziád, izgalmas kérdéseid és meglátásaid vannak, nagyon kommunikatív vagy. És gyönyörű:)

Az én Fiam!

Őszülünk

 Na aki őszül az persze én vagyok, de most odakinn is ősz van, és igazán szép ősz. Nagyon sok a napsütés, ma is ez volt. Nagyon szeretek kint lenni a kertben. 

Ez a hét érdekesen alakult, őszi szünet előtti héten voltunk, azaz jövő héten őszi szünet van.

A héten Dorka lebetegedett, kicsit megfázott, így itthon maradt. Szinte egész nap a szobájában volt, és olvasott, úgy kellett néha kirobbantani. Nagyon nehezen tud elaludni este, és nagyon nehezen tud felkelni reggel. Múlt héten kétszer elaludt. Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy fontos az önállósága, így rá hagyjuk, hogy a reggeli készülődést, úgy, hogy persze szólunk neki időben. 

Nimród is egyedül jár az év eleje óta. Nem volt vihető a logisztika, mert nagyon sok lett Dorka elfoglaltsága is. 

A hete teljesen tele: hétfőn és szerdán elkezdett jelnyelvre járni, csütörtökön visszament a Csíkszerda kórusba, pénteken pedig felvételi előkészítőre jár. 

Nimród heti háromszor jár edzésre.

Szóval már nem ment, hogy együtt jönnek együtt mennek, és az is igaz, hogy rengeteg feszültség volt köztünk abból, hogy teljesen más a ritmusuk. 

Érdekes és nekem kicsit szorongató, hogy Nimród ilyen korán elkezdett egyedül menni, de kapott egy telefont, és nagyon ügyesen hív, amikor elindul az iskolából. 

Dorka önállóságának támogatásához tartozik még, hogy ő készíti magának a tízórait és az uzsonnát. Furán működünk, van amikor ezek a helyzetek úgy alakulnak ki, hogy valami feszültség van, és úgy hozunk meg egy döntést, hogy ebből indulunk, majd kiderül, hogy ez a változás tök jó. Adott esetben két dolog volt a háttérben, amik azért összefüggenek. Dorka folyamatosan kritizálta az apja által csomagolt kaját, illetve szeretett volna egészségesebben étkezni. Így, bár a döntésem kicsit méregből született, nagyon vihetőnek bizonyul. Ugyan még este szólni kell, hogy készítse be a másnapi kaját, de nagyon kreatívan kitalálja, hogy mit vigyen, és azt szívesebben meg is eszi. És ügye, ha nem sikerül mégsem elég finomra amit kigondolt, hát kire is morogjon?:)

Most Dorkánál sokminden az iskolaválasztás és a felvételi körül forog. Az megvan, hogy állami iskolába nem szeretnénk, ha menne és ő sem. Egyelőre még ami felmerült, a Kürt, a Poli, ma jött be a képbe a Gyermekek háza, és a Waldorf gimik. Nagyon erőlteti most a vámosi sulit, én nem szeretném ezt.

A felvételi előkészítő nagyon nem jött be neki az első alkalommal, de azóta szerencsére rendben van. Úgy látom élvezi, ha a sulis közegen kívül valami más közösségbe mehet. Olyan felszabadult, amikor jelnyelvről vagy kórusról hazajön, de a felvételi előkészítő végén fáradt ugyan, de jókedvű.

Most pénteken 48 pontos magyar feladatlapot írt, nagyon büszke vagyok rá. Kissé kemény fejű, vitatkozik, látszólag nem fogadja el a javaslataimat, ám mégis gondolom, hogy alkalmazza azokat.

Nimród továbbra is a foci lázában ég. Felkerült az U13 csapatban, és bizony nem indult jól az év. Ottó bácsi nem tette be a bajnokság csapatába amikor meccsre kellett menni. Első alkalommal nem volt edzésen, mert jurta táborban voltak az osztállyal, az akkori kihagyást még meg tudta emészteni. Aztán ment végig, még egy plusz edzésre is elment, akkor sem került be, elkeseredett. Megkértem, hogy beszéljünk közösen az edzővel, aki nekem nem szimpi, aki elmondta, Nimródnak erősödni kell még ebben a korosztályban. Azt hittem megszakad a szívem, ahogy Ottó bácsi érzéketlenül, ridegen adott visszajezlést Nimródnak, aki igen megtört ettől. A másnapom csapatkereséssel telt, találtam egy másik csapatot, ahová Nimród jó barátja Marci jár. Felvetettem Nimródnak, hogy lássa van más lehetőség. Eldőntöttem, ha azt látom rajta, hogy itt nem jó neki, átmegyünk oda. Aztán Nimród megrázta magát, úgy tűnt meg akarja küzdeni ezt az utat. És aztán múlt szombaton bekerült a csapatba és belőtte élete első gólját a bajnokságban. (eddig Bozsik tornára jártak).( https://ada1bank.mlsz.hu/match?itemId=1879773&evad=61&szervezet=5&verseny=27829&fordulo=4&fbclid=IwAR3gAZDmiZskIAYzHZTj3H1ERicjwEU-VMyqnmRGucIrXoZpksV3qUpyzE0 )

Az iskolában is jól van szerencsére, és élvezi az önállóságot is.

Kicsit itthon egyedül van, így, hogy Dorka sokat elvonul. Amikor együtt játszanak az már nagyon ritka, ma volt egy ilyen, amikor hülyültek együtt, de most nagyon távol vannak egymástól. Nimród ki nem mondaná, de én azt látom rajta hiányoznak neki a közös játékok. 

Hétvégén rábeszéltem a csapatot, hogy együtt menjünk el a Merzse mocsárhoz. Dorkát nem volt könnyű meggyőzni, de megérte, mert voltak benne tök jó pillanatok. Na azt túlzás lenne mondani, hogy ez egész egy fáklyás menet, de összességében nagyon jó volt. Meg is állapítottam, hogy milyen ritkán megyünk el, többször kellene kimozdulnunk.

Most, hogy nincs munkám, jobban meg kell gondolnunk a költéseinket, de így jobban is tudom értékelni, ha jobban állunk anyagilag. Valahogy most inkább megláttam, hogy mi fontos, és mi kevésbé, és, hogy nekem mennyire fontosak az anyagiak.

Nemsoká Mindenszentek, az első, amikor már egyik Papa sincs velünk, talán elutazunk a sírhoz gyertyát gyújtani, bár nem szoktunk, csak itthon.

Nehéz mostanában látnom, hogy hogy megnőttek a gyerekek, valahogy jobban érzem az idő múlását, jobban félek az elmúlástól, a betegségektől. Van bennem egy olyan szorongás, aminek nem nagyon tudom megfejteni az eredetét.

Élvezem a növekedésüket, mosolyogva és igazán büszkén tekintek rájuk, és így magamra is ugyanakkor ebben benne van a veszteség is kissé, illetve a bűntudat, hogy minden megtettem-e.

Nagyon szeretem őket, ez az ami soha nem bizonytalan bennem. Szeretem minden okosságukat és hülyeségüket, jelenlétüket és kivonulásukat, ölelésüket, puszijukat, humorukat, nevetésüket, mindenüket egyben.

14. év

 Drága Kislányom!

Holnap leszel 14 éves, ami nagy nagy viharokat hozott benned, bennünk a családban. Elkezdődött visszavonhatatlanul a kamaszkorod, ami szó, mi szó elég nehéz sok esetben. Sokat bántasz, kritizálsz, úgy beszélsz velem, velünk, sokakkal, hogy nagy türelmet igényel tőlem a megfelelő reakció. 

Hiszem, remélem, hogy vissza fog térni valami mindenki által vihető normalitás az életünkbe, és, ha ezek a nagy viharok elvonulnak megtalálod a magad új egyensúlyát. Ebben próbállak meg terelgetni téged, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Az öltözködésed, beszéded, működésed, viselkedésed igazi nagylányos, néha csak nézlek, és keresem, hogy hova tűnt a kisbabám, akit nemrég még ölelgettem, puszilgattam. Most is vannak lopott ölelések, puszik, de ezt igazán már inkább kiharcolom:), csak bízom benne, hogy azért neked is jó.

Voltak már kis szerelmek az életedben, csalódások, kiakadások e miatt, anya vállán sírások, vigasztalások.

Nagyon fontosan az osztálytársak, barátnők számodra, nem tudod elképzelni, hogy ez a közösség egy év múlva szétszéled. Aggaszt, de ugyanakkor inspirál is, hova visz majd tovább az utad.

Nagyon szép vagy, nagyon erős a nőies kisugárzásod, a lelked még nem tart ott, hogy nőként tekints magadra, és így néha harcolsz önmagaddal is. Úgy látom rajtad, hogy nem vagy elégedett a külsőddel, de erről velem nem nagyon beszélsz, inkább csak a mozdulataidból igyekszem kikövetkeztetni.

Nagyon szeretsz zenét hallgatni, olvasni, elvonulni a kis világodba. Imádod Leiner Laura könyveit, a Szt Johanna Gimi teljes sorozatát elolvastad már.

Elkezdted finoman sminkelni magad, fontosabbá vált, hogy hogy öltözöl, mit viselsz. 

Az iskolában nagyon ügyes vagy, a bizonyítványod nagyon szép lett, sok tanár dícsért, jól teljesítettél.

A legszebb iskolai élményünk veled az a Versest volt, amit Ildikó szervezett. Te a Lehetetlen bakancslista című verset tanultad meg, amire elsőként azt mondta Ildikó nem neked való, majd dafkéból egy nap alatt megtanultad, és amit én mutattam neked.

Rengeteget készültetek az estre, nagyon vártuk. Feldobtam, hogy egy részét apának jelelhetnéd a végén, nagyon tetszett neked az ötlet, Barbival konzultáltatok, és megtanultad így a végét.

Az előadáson nagyon izgultál, majd mikor a jelelős részhez értél elsírtad magad, nagy levegő és eljelelted, elmondtad. Mindenki kivétel nélkül sírt a teremben. Katarktikus élmény volt, még mos is összeszorul a torkom.

Hihetetlenül büszke vagyok rád, az eszedre, a humorodra, a segítőkészségedre, a valamilyenségedre, a nyitottságodra, az érzékenységedre, az eszedre, az erődre. Ha nehéz is, de csodás feladat számomra követni a kibontakozásodat. Az egyik felemmel alig várom, hogy milyen felnőtt alakul belőled, a másik felemmel meg csak fékezném ezt az egészet.

Az biztos, hogy nagyon nagyon szeretlek, jobban az életemnél.

Köszönöm neked, hogy én lehetek az anyukád.

Boldog 14 születésnapot holnapra!

Állandóság, változás...Jó utat Papa!

 Január 31.-én Papa elment. Nagy szomorúságot hagyott maga után, nehéz elengedést és 2 fiút, két unokát és sok-sok emléket, érzést, történetet. Ha ő nincs, mi nem vagyunk így, ahogy vagyunk. Hálával, szeretettel gondolok rá, hiányozni fog. Sajnos életének utolsó néhány hetében már nem volt a régi, elköszönt ettől a világtól, szépen lassan kisétált belőle. Mama már régóta ápolta őt otthon, minden nap mellette volt, és megteremtette, hogy bár Papa nagyon sok mindent nem tudott már csinálni, egy vidám, mosolygós, kedves ember maradt, mint volt mindig. Aztán amikor az utolsó stroke elérte, már nem tudta újra felvenni élete folyamát, inkább szép lassan, talán átérezve, hogy az az élet, vagy ami abból maradt, már nem méltó hozzá, elengedte azt. 

Február 17.-én volt a temetése, amire közösen készültünk. Dorkát láthatóan nagyon megvielte a veszteség, Nimród még csak helyre tenni próbálta mi is történt. Dorka, bár nagyon sok dolgot megbeszélünk ami érzelmekkel kapcsolatos, ezzel a helyzettel nem tudott mi kezdeni. A temetés előtt két nappal 40 fokos láza lett, így én és ő nem tudtunk elutazni Sopronba. Nagyon szerette volna Robit így is támogatni ebben, de ez így alakult.

Dorka olyan mértékben belázasodott, hogy félrebeszélt, aminek a témája a Papa volt, és az, hogy kívántuk-e azt, hogy így már ne éljen tovább, és ennek köze van-e a halálához. Nagyon mozgott benne érzelmileg a történés, és bizonyára hallotta tőlünk, amikor arról beszéltünk, hogy Papa utolsó hetei, amikor már enni, köhögni, kommunikálni sem tudott mennyire nem emberhez méltó élet. 

Beszélgettünk így az elmúlásról, a halálról, mi marad itt abból aki elköszön a földi életétől. Talán ez a kettesben töltött idő segített neki. Robi pedig Nimróddal volt Sopornban, és ott igyekezett támogatást adni a családnak és Nimródnak is.

Következő soproni látogatásunkkor Dorkával is elköszönünk a Papától.

Nagyon szeretünk Papa, nagyon hiányzol!

Évzáró,évkezdő

 A 2022. év vége elég változatosra sikeredett. Egész Karácsonyig a feszültség és a munka vitte főszerepet, szorított a határidő, hogy végeznünk kell a felújítási munkálatokkal, és ez nagyon meghatározta a mindennapjainkat. Mire Karácsony lett mindent befejeztünk, amit szerettünk volna, és a mesteremberek is eltűntek az otthonunkból. Nekem ez nagy megkönnyebbülés volt, jó volt magamat beleengedni az ünnepbe.

Szerencsére a Jézuskának is sikerült megfelelően besegíteni, Nimród nagyon boldog volt a hátizsákkal, Dorka pedig a vezetéknélküli fülhallgatónak örült a legjobban. 

Megtartottuk a hagyományt, délután sötétedéskor apával mentek a gyerekek karácsonyi fényeket nézni, bár Dorkának nagyon nem akaródzott menni, nem nyitottam erről vitát. Remélem, ha majd felnőnek és visszagondolnak ezekre, nem az jut eszükbe, hogy milyen hülyeségeket kellett csinálni, hanem érezni fogják, hogy milyen jó, hogy vannak a családunknak hagyományai, és akár azokat tovább is viszik.

És bár az elmenetelben nem volt túl lelkes Dorka, jókedvűen és izgatottsággal telve érkeztek meg.  Rántott csirkét kértek vacsira, az is megvolt.

Annyiban egy kicsit más volt most a készülődés, hogy a Jézuska ugyanúgy meghozta nekünk a fát, de délelőtt elmentünk Robivala vásárolni, és a gyerekekre bíztuk a díszítést, akik nagyon örültek ennek. Kicsit szegényes volt a fa, e szépre sikeredett, egyszerű volt és visszafogott.

Aztán 26.án mentünk a nagycsaládhoz, és a két ünnep között jöttek Csabiék. Sajnos most a soproni kör elmaradt, Papa kórházban van, elég rossz állapotban, és mamát bár nagyon igyekeztünk meggyőzni ról, hogy jöjjön el hozzánk, mégsem sikerült.

Papa állapota sajnos azóta is egyre csak romlik, szanatóriumba került, Robi megy hozzá ahogy tud, Mamáék Csabi naponta bejárnak. Sajnos nem sok jót jósolnak az orvosok.

Ez a gyerekeket is megviseli, főleg Dorkát, aki apu halálához képest nagyon sokat érett és okosodott. Érzelmileg is sokat fejlődött, talán épp ezért ér el hozzá sokkal inkább ami Papával történik. Gondolt rá, hogy bemenjen meglátogatni, és elmondtam minden érvet pro és kontra, és végül úgy gondolta nem megy be. Nincs ebben jó megoldás, azt érzetem bárhogy is vannak ezzel, így kell őket támogatnom. Robi persze egy külön fejezet ebben, nem erőssége az érzések kimutatása, ezt is nagyon elnyomja, bár talán kicsit többet beszél, mint máskor. Próbálom is beszéltetni, hogy ne magában örlődjön, talán ez picit segít.

Ezzel a nehéz történettel léptünk be az új évbe, és kezdtük együtt 2023-at. 

Visszatekintve nagyon mozgalmas év van mögöttünk, és a sok nehézséget tekintve elhasználtunk rengeteg energiát arra főként, hogy új házunkban otthont teremtsünk. Ez persze nem egy lezárt folyamat, van még tennivaló, csak remélni tudom, hogy ez elmúlt idők nehézségei csak megerősítettem mindannyiunkat.

A 2023. év még egy nyitott könyv üres lapokkal, az első változás a munkahelyváltásom ami belekerül, ez ferbrár 1.én fog megtörténni. Váltottam már párszor, ez nem könnyű nekem, de itt volt az ideje.

Már tervezett változás egyelőre nem látszik, megerősítjük a meglévőket.