Gyerekkorom egyik igazán rossz élménye amire visszaemlékszem, az a reggeli felkelés. Utáltam kiszállni a meleg takaró alól, felkelni úgy, hogy nem magamtól kelek, az valami szörnyű volt számomra. Emlékszem ezekben a hosszú percekben gyakran gondoltam azt, ha majd felnőtt leszek, ez majd másképp lesz, és biztos, hogy nem fogok ébresztőre kelni. Valahogy nem kapcsoltam össze, hogy a szüleim 6ra járnak dolgozni, volt, hogy anyu a varrodába már reggel 5re bement, valahogy ez a kör nem állt nekem össze - majd ha felnőtt leszek, ez velem más lesz.
Volt még néhány ilyen dolog, amit gondoltam a felnőttségről, például, hogy a felnőttek nem félnek az injekciótól, meg a fogorvostól...na ez sem jött be.
Na de a reggelek....volt egy időszak az életemben, amikor egy nagyon jó munkahelyem volt olyan munkaidővel, ahol ezt meg tudtam valósítani, és mégsem estig kellett a munkahelyemen lennem. Ezen a helyen, bár hivatalosan csökkentett munkaidőnk volt normál fizetésért, én nagyon sokat, és nagyon hatékonyan dolgoztam. Elindult a napom lassan, még tornaterembe is elmentem munka előtt, és olyan de olyan színvonalas teljesítményt tudtam nyújtani, mint előtte és azóta sem talán.
Aztán persze, hogy kezdődik a nap később is meghatározó volt, általában szerettem a munkámat, így a kényszerű felkelés sem volt olyan nagy probléma.
Aztán megszületett Dorka, és a "nem magamtól kelek" élménye nemhogy eltűnt volna a felnőttséggel, hanem többszöröződött, már éjszaka is fel kellett kelnem, amit csakúgy, mint más anyukák nagyon nehezen viseltem. Egy-egy betegség időszakban visszasírtam mikor csak egyszer kellett felkelni éjszaka, és olyan voltam sokszor, mint egy élő halott.
Aztán ritkultak az éjszakai kelések, jött Nimród, újra indult minden, ráadásul úgy, hogy az ő ritmusa más volt, volt időszak, nem is kis idő, amikor neki reggel 5kor indult a nap. Elmentünk mondjuk a tesómékhoz, ottaludtunk, és reggel 5kor öltöztettem fel Nimródot és vittem sétálni, hogy a család többi tagja még aludhasson.
Persze a reggeli nehézség egy kis idő után felszívódott, és éltük a mindennapokat.
És most ott tartunk, hogy a gyerekek iskolába járnak, és ezek a reggelek -persze tudom mindig az a legintenzívebb amiben benne vagyunk- egyszerűen borzalmasak.
Nem elég a tudat, hogy bár délutánra járok dolgozni általában, minden hétköznap fel kell kelni 6 órakor.
Robi egy angyal, tudja, hogy nem a reggel az én időm, ő kel fel, hozza a kávét, készíti a tízórait, kelti a gyerekeket. Van olyan is, hogy mikor már a fáradtságtól életképtelen vagyok megpróbálja a reggeleket úgy terelgetni, hogy tudjak tovább aludni. A szándék nagyon kedves, kevés siker koronázza általában.
Szóval felkelek 6kor , megkapom a kávét, kezdődik a gyerekek keltegetése, akik általában fél hétkor kimásznak az ágyból.
Esküszöm nagyon empatikus vagyok, hiszen, mint mondtam, én is utáltam felkelni gyerekként. Elindulnak a rutinok, része a reggelnek a szokásos, kaja, fogmosás, öltözés....
És az esetek 99%ban valamelyik elkezd szó szerint üvölteni, de elviselhetetlen módon.
Nézzük, milyen esetek szoktak lenni:
- ne üljön mellém a Dorka/Nimród, mert csámcsog, gusztustalan, nem férek el tőle, nem hagyott tejet
- a műzli amit minden reggel kapnak és azt kérnek: miért az, miért nem más a reggeli, miért túl folyós, miért sűrű, miért van sok tej, miért kevés a tej, miért túl meleg a tej, miért nem elég meleg a tej, miért állt túl sokat a tejben(mikor ő maga önti rá a tejet, majd elmegy az asztaltól)
-a ruha:miért kell trikó, hosszúujjas, harisnya, miért ez, miért az, miért kell kabát, miért kell sapka,
-a testvéréről:miért énekel, nem megyek vele fogat mosni, nem férek el tőle, bezzeg ő, miért vesz levegőt, miért létezik egyáltalán
A mai reggel aktuális témája: a "C" vitamin, ez ismét teljesen kiakasztott. Vírusidőszak van, kapnak vitamint. Már többféle készítményt kipróbáltunk, tabletta, gumicukorba rejtett vitamin...stb, most egy baráti ötletből a rágótabletta következett. Ez nagy formátumú, a mennyiség egy tablettában van, de miután felnőtt adag ez, elfelezzük. Egy újabb vita forrása, mert eddig ugye azt hallgattuk, hogy miért tabletta, miért gumicukor...blabla.(Mondjuk ezen Nimród problémázott állandóan.)Szóval felezünk, jön a rágótabletta.
Következő üvöltés: Ki választja ki a két fél közül, hogy melyik legyen az övé (egyik nap egyik, másik nap másik), kié a nagyobb, aki elsőnek választott, jól választott-e. A mai nap első választója Nimród, aki nem jól választott, Dorka talettája kb 3 mg-al nagyobb volt. Dorka mindezt nem hagyta szó nélkül, és amit ebből mi tapasztaltunk: Nimród torka szakadtából ordít sebhelyekkel a kezén, Dorka ordít sebhelyekkel a kezén, Nimród innentől szinte kezelhetetlen, Dorka úgyszintén, az anyjuk úgyszintén...
És persze hülyeségeket mondok, minden amit tanultam az EMK-ról a sötét múltban megbújik, esélyem sincs az asszertivitásra, a nyugalomra, a végén utálom az egész helyzetet, a reggelt, magamat, és persze őket imádom, de annyira szeretnék legalább egy kicsit nyugodtabb indulást.
