Két hete pénteken kihírdették, hogy bezárnak az oktatási intézmények. Szigorú korlátozások léptek életbe. A boltok polcairól elfogytak a tartós élelmiszerek, a fertőtlenítők, a wc papír, nem lehetett kapni szájmaszkot, a gyógyszertárakba egyesével engedték be az embereket.
A munkahelyemnek kellett két nap, mire eldőlt, hogy mi is bezárunk fizikailag, és online dolgozunk tovább, így legalább a gyereke itthoni felügyeletét megoldjuk valahogy. Anyu itt volt szombatig, akkor Robi hazavitte, mi bevásároltunk amennyire lehetett. Vasárnapra pedig Dorkával együtt lebetegedtünk, Dorka nagyon be is lázasodott. Izgultunk nagyon, influenza jellegű tüneteink voltak, így nyugtatott minket a háziorvos.
Robi még hétfőn bement dolgozni, aztán nekiálltak megszervezni náluk is az itthoni munkát.
Nimród még jól volt, egészen csütörtökig, aztán ő is beteg lett, belázasodott, hányt nem evett.
Majd egy kicsit jobban lett, aztán újra visszaesett, annyira, hogy fulladni kezdett, ami sosem volt talán nála. Telefonon konzultáltunk a gyerekorvossal, végül a vírushelyzetre tekintettel mentőt kellett hívni. Nagyon aggódtam, Nimród is félt, kiderült azt gondolta, ha kórházba kerül akkor operálni fogják. Megnyugtattuk, hogy ez nem így van. Jött a mentő beöltözve voltak a mentősök tetőtől talpig, elég ijesztően néztek ki, ugyanakkor megnyugtató is volt, hogy ilyen óvatosak.
Bevittek minket Nimróddal a Heim Pál Kórházba, ahol már közel sem voltak annyira óvatosak,szájmaszkot kaptunk, de amúgy egy légtérben kellett várakoznunk a lázas betegekkel, eez nem volt annyira megnyugtató.
Mindenféle vizsgálatot elvégeztek rajta, kivéve korona vírus tesztet, amit nem nagyon értettem. Vettek tőle vért is, vizeletet is. Végül éjjel 11-kor elengedtek minket, inhalálni kell, az segíteni fog. Szerencsére Nimród jobban is lett.
Aztán az iskolabezárások után két héttel újabb szigorítás, a kijárási korlátozás következett. Ez a rendelet megengedi, hogy levegőzés, sportolás céljából az együtt élő családtagok kinn legyenek, de más emberekkel legalább másfél méter távolságot kell tartani.
Mi tegnap jutottunk el a betegségek után oda, hogy együtt tudtam levinni a két gyereket.
Közben az iskola is átállt itthoni iskolára, ami szintén egy új, eddig nem ismert kihívást jelent számunkra. Nagyon sok anyagot kapunk, amivel egyértelmű, hogy támogatni akarnak minket, nekem és Robinak ez mégis nagyon nyomasztó volt. Én arra jutottam, hogy nem fog semmi sem múlni azon, hogy az anyagot mennyire tudjuk átadni nekik ebben a három hónapban, azonban az, hogy ezt hogy éljük meg együtt, az nagyon fontos. A tanulást, az iskolai dolgokat igyekszem bevinni a mindennapokba.
Csináltunk órarendet, beírtuk mikor milyen óra van, próbálunk majd ehhez igazodni.
Dorkának több az önálló tevékenység, ez nehezebben megy neki, nem nagyon tud elmélyedni a tanulásban, ez a helyzet most ezt nem segíti. Ezen kívül az olvasás nem erőssége, de azt hiszem ebben most fejlődni fog.
On line kórusfelvétel is történt, egy klipet készülnek csinálni, nagyon várjuk.
Nimród nagyon ellenálló és akaratos lett az utóbbi időkben, talán ha többet tud mozogni jobb lesz neki, legalábbis remélem. Ő ugye focizott, ami biztosan egy jó időre most szünetelni fog.
Szóval igyekszünk a családot tartani ebben az időben, amikor minden összedől, nem lehet akármikor akármit vásárolni, nem ülhetünk be egy moziba, színházba, nem mehettem el a várva várt koncertemre, nem ölelhetjük meg a nagymamákat, keresztanyukat, unokatesókat.
Nagyon nehéz, nagyon tanulságos, és nagyon alázatra tanító időt élünk, nagy feladatokkal, új kihívásokkal, félelmekkel és nagyon nagyon sok bizonytalansággal.
