Még egy kis ősz...

Kihasználva a jó időt, kirándultunk Visegrádra. Elfáradtunk, hegyet másztunk, várat néztünk, jó volt. Aztán voltunk Minka szülinapon, az is szuperül sikerült.

Imádom őket:)))

Iskolába jár az egy...ja nem kettő:))

Idén szeptembertől már két iskolás nagy gyerekünk van, hiszen Nimród elsőbe ment, Dorka pedig negyedikbe. Még kimondani és leírni is hihetetlen, hogy már itt tartunk, így megnőttek.
Ami azért még nem változott szerencsére, az a sok-sok összebújás, úgy tűnik sem nekik, sem nekem nincs elegünk belőle. Gondolom ez már nem sokáig lesz így, ahogy hallom nagyobb gyereket nevelő ismerőseimtől, várhatóan majd előbb a nyilvános ölelés, puszi marad el. Na mi itt még nem tartunk, minden sebet, zúzódást puszi és ölelés gyógyít. Jó is ilyen nagyhatalmúnak lenni:)
Na de iskola...: megvolt az évnyitó ami ismét nagyon csodálatos volt, immár Nimród is átsétált a virágkapunk, és köszöntötték egymást Reával. Kicsit izgult, hogy honnan fogja tudni, hogy mit kell csinálni, van benne egy jó adag kötelességtudat. Nagyon ügyes volt, nyílt tekintettel mosolyogva lépett át az iskolás létbe. Az évnyitó előtti napon még elmentünk kirándulni az osztályával.

Az évnyitó után jött a most már szokásosnak nevezhető cukrászdázás, és másnap vittük együtt a gyerekeket. Nimród a Dorozsmaiba, Dorka a Rónába ment, közel vannak egymáshoz az épületek, de azért annyira nem, annyira nem a nekünk megfelelő irányba, hogy nem fog működni, amit eredetileg terveztünk, hogy Dorkával együtt lerakjuk Nimródot, és Dorka besétál onnan. Azonban az működik, hogy Dorka leszáll, kiszáll, épp mivel megyünk, és egyedül bemegy már a suliba.

Nimróddal az első napokban maradhattunk egy kicsit az öltözésnél, aztán eljöttünk, pár nap után pedig már önállóan intézi a dolgait. Nagyon kicsi az épület a várakozáshoz, átöltözéshez, épp elég a hely a gyerekeknek. Mivel én már dolgozom, nincs is túl sok idő a várakozásra. Ez okozott némi pityergést, de alapvetően élvezi Nimród is a sulit. (Legalábbis abból kiindulva, hogy akkor is sír mikor megyek érte, hogy még maradni akar.)

Az iskola utáni elfoglaltságok is alakulnak, Dorka úszni szeretett volna, Nimródnál továbbra is a foci a minden. Egy helyre járna a Kőrér utcába, és miért is ne, más napokon van az edzésük. Dorka hétfő, szerda úszás, Nimród kedd, csütörtök foci.

Megvolt fociban az (majdnem)első Bozsik szereplés, nagy élvezet volt figyelni a pálya széléről az ide-oda rohangáló csapatokat.

Aztán az első betegségen is túl vagyunk, Dorka egy napra robbant le, Nimród 1 hétre.

Dorkáéknál sok változásról beszélt Zita, ami most vár a gyerekekre, illetve ahol most tartanak. Ennek egyik szereplője Csaba bácsi, az új napközis tanár, aki a keretek kialakításában, azok betartásában is sokat tesz hozzá az osztály működéséhez, azon kívül egy polihisztor, fát farag, múzeumpedagógus, kötelet csomóz, ismeri a földrajzot, történelmet és persze sorolhatnám, elég annyi, hogy az első héten minden nap azt hallgattuk, hogy Csaba bácsi mindent tud.

Zita azt mondta, most tartanak ott a gyerekek, hogy az eddig védelmüket szolgáló burokból, amit közös erővel igyekeztünk megtartani nekik, kibújjanak a Világba, nézzék meg hol vannak térben, időben, ismerjék meg behatóbban a tájékozódást, a környezetüket. Legyenek komolyabb határok, elvárások feléjük, mindezekkel készülve a későbbi évekre. Már lesz számonkérés is, persze a Waldorf szemléletének megfelelően mindenki magához képest kerül értékelésre. Én ennek örültem, szerintem ez Dorkának jót fog tenni.

Nimród még egyelőre a burokban marad:),rá még vár pár csodaév itt. Jó látni rajta ezt a fajta ártatlanságot, nagy bizalmat a Világ felé, a hitet a csodákban. Remélem sikerül megőrizni ezt még egy darabig. Dorka szerencsére ebben nagy partnerem, és az esetek nagy részében eszébe sem jut lerombolni ezt a csodavilágot.

Nimród napközis tanárnénije Leti, őt még nem nagyon ismerjük, de Nimród nagy lelkesedéssel és bizalommal mesél róla.

Olyan büszke vagyok a két csodálatos gyerekemre, nagyon, de nagyon, de nagyon szeretlek benneteket.(Még, ha ki is idegeltek párszor:))