2019. február 15., péntek

Indul az év

Picit csalóka cím így februárban, hiszen már ragyog a nap odakinn, és február 15. van, szóval már másfél hónap eltelt az évből.
Indulásként Sopronból jöttek haza a gyerekek, ott töltötték a Szilvesztert, mi csavarogtunk itt ott, jó volt egy kicsit kettesben.
Ünnepeltünk is már idén, hiszen volt egy Kata születésnapunk, egy Dorka névnapunk, egy Robi szülinapunk, és apámmal születésnapjával egy napon a megismerkedésünk 13. évfordulója.
Január végé egy hétig beteg volt az egész család, aztán a február már egy szuper welness utazással kezdődött Zalakarosra Vikiékkel és még sok ismerőssel. Ott megünnepeltük Robi szülinapját, egy kicsit Dorka névnapját, amit aztán itthon is, majd a Keresztanyuéknál is megismételtünk.
Színházaztunk is, voltunk a Legyetek jók, ha tudtok c. előadáson, a Tündér Lalán, ezeken volt jelnyelvi tolmács, így négyen mehettünk, hármasban Dorka névnapján pedig a Ruminit néztük meg.

Nimród egyre jobban korcsolyázik, az ovival is elkezdtek járni, de neki lehetett külön korizni, mert ő már a tanuláson túl van. Azt mesélte, hogy azt mondta a koris Zsuzsi néni, hogy mehet nagyobbat is, hogy neki is legyen valami öröme:))
Focizni is többször el tud már menni, de azért ott még nem egyszerű a logisztika, talán nem kell sokat várni, hogy visszajöjjenek a közeli pályára.

Dorkám sajnos épp a gyapjúzásról hiányzott az iskolában, pedig olyan de olyan ügyes a kézműves dolgokban, sajnáltam, hogy pont ezt hagyja ki. Köt, horgol, nagyon gyorsan, egyenletesen, igazán szép munkák kerülnek ki a keze közül. Nagyon szépen választ színeket, igazán örömmel dolgozik ezekkel.
Már az olvasás is egyre jobban alakul, most meseolvasás után még negyed óra 20 percet olvashat, ennek nagyon örül. Jó, hogy valami ami tanulás, jutalom számára, nem kötelezettség, vagy büntetés. Őt ismerve, ha ez nem így lenne, biztos nagy lenne a lázadás.
Korizni ő még ügyesebben korizik, nem véletlen, hiszen már jó régóta megtanult.
Robi is vett magának korcsolyát, hárman járnak el, most már csak nekem kellene megtanulni, de valahogy nem fűlik hozzá a fogam.

Még mindig nagyon sokat balhéznak a gyerekek egymással, remélem egy életre kiharcolják magukat, hogy aztán tök jó tesók legyenek.