Nimród 7. év!

Rendhagyó módon a gyerekektől:
Nimród: Nagyon jó volt ez a szülinapom, mert hoztak nekem meglepiben tortát, délután volt egy kis mozizás, más lett volna, de nem baj. Olyan jó hogy meglepi van, kaptam kólát, ez tök jó nekem.
Én általában legtöbbször barátságos szoktam lenni, nem szoktam sokszor verekedni. Az iskolában szoktam homokozni, futóversenyezni. Én vagyok az iskolában a 2. leggyorsabb, ennek nagyon örülök, méet párszor a leggyorsabbat is le tudtam futni, akit úgy hívnak hogy Ambrus. Jó volt, mikor régebben megnéztük az Így neveld a sárkányodat, az is meglepetés volt. Nagyon örülök, hogy ilyen anyukám és apukám van, és barátaim, és....ilyen tesóm. Imádom a tejbegrízt, meg a tejberizst. Nagyon szeretem amikor reggel anyával bújcizunk, és anyák napján írhatok neki levelet. Apának apák napján az oviban nagyon örültem, mikor az oviba be tudott jönni. Most 7 éves vagyok, ennek örülök.
Dorka: Olyan jó, hogy van egy ilyen nagynak mondható tesóm, bár nálam kisebb, de jókat lehet vele játszani. Kisebb korában, 6 évesen kicsit többször volt idegesítő, mint most. Ez a nap nekem is nagyon jó volt, mert én is kaptam ajándékot, pedig nem is az én szülinapom van. Csináltam neki egy varázsceruzát, ami, ha az erdőbe elviszi hallja majd, hogy mit mondanak neki a madarak, a fák, a kő a szél és mi - az utolsót a ceruza nélkül is hallja:) Nagyon kedves, néha szoktunk verekedni, aztán mindig kibékülünk. Jó dolgokat szokott kitalálni, nagyon jó játékokat. Nagyon jó, hogy van egy ilyen öcsikém. Ma reggel kijöttünk a nappaliba, a Nimród, lehívott az ágyamból, hogy nézzem meg mi van itt, mert a lakást feldíszítették a szülinapi tündérek.

Szóval Drága Kisfiam, 7 éve éppen most bújtál ki a hasamból.

Gyönyörű hatalmas baba voltál, most meg már itt beszélgetsz, feleselsz, okosakat mondasz, futsz sőt rohansz, focizol, iskolás vagy...ez egy csoda.

Megérkeztél hozzánk, és ha előtte fel is merült, hogy mi is lesz veled együtt, hogy lesz idő, erő, energia, elég szeretet törődés kedvesség úgy, hogy már ketten vagytok Dorkával,attól a perctől már, hogy velünk voltál, az volt a kérdés, és érthetetlen, hogy volt előtte olyan, hogy nem voltál. Úgy váltunk veled még kerekebb családdá, hogy ehhez a puszta léted elegendő volt. Nagyon gyorsan bújtál ki a hasamból, még szinte meg sem értettem, hogy itt az idő, és már a kezemben is fogtalak. Biztosan te is érezted, hogy már mennyire szeretnélek megismerni, bár az is lehet, hogy a testem már ismerte a működést, így jobban tudtam segíteni neked. 

Nagy boldogság, hogy vagy, hogy minket ajándékozott meg a Sors veled, hogy minket választottál szüleidnek. Köszönöm neked, hogy kimondhatom:"Az én fiam", ezt amióta tudom, hogy te vagy a hasamban már milliószor meg is tettem. Nagyon szeretlek, köszönöm, hogy 7 éve megszülettél.

A mindenem vagy.

Őszi napjaink

Ezerrel robognak a napok, és mi sokszor loholunk ide-oda, hogy meglegyen edzés, iskola, szülői, ünnepség, kaja...meg még ezer minden. Nagyon jól jött az őszi szünet egy kis megállásra, megpihenésre.
Gyerekek voltak egy kicsit Palotán, és az idő alatt eljutottam oda véglegesen, hogy a munkámban ahol vagyok, az biztosan nem jó, és eldöntöttem, hogy eljövök. Voltam két állásinterjún, és ahol jobban éreztem magam, onnan visszahívtak egy próbamunkára, majd hívtak, hogy felvettek. Remélem ez lesz az én helyem, és most hosszabb időre, mint az előző.

Nimród focizik, Dorka úszik, mindketten nagyon szeretik. Szerencsére nincs erőltetés a versenyek irányába, Dorkánál egyáltalán nincs ilyen, Nimródnál pedig Bozsik torna van.

A szezon utolsó tornáján Nimród megkapta első focis oklevelét a szép cseleiért. Nagyon büszkék voltunk rá.
Még kaptunk egy gyönyörű októbert, ez látszik is a képeken.

Az iskola nagyon tetszik Nimródnak, és szerencsére Dorkának is. Szívesen maradnának néha itthon, de nagyon jól érzik magukat a suliban. Dorkáék kaptak egy új napközis tanítót, Csaba bácsit, aki az első napokban hatalmas sztár volt, de mikor rájött Dorka, hogy a sok tudása mellé szorosabb keretek és szabályok is tartoznak elkezdte Csabát megkérdőjelezni. Szerintem nagyon jókor jött az osztálynak Csaba, és hosszú távon biztos vagyok benne, hogy előnyére válik a csapatnak.
Nimród nagyon kedveli a tanárait, kivétel nélkül mindegyikről pozitívan nyilatkozik. Zökkenőmentesen ment a váltás, élvezi a sok játékot, meg sem érzi, hogy tanulnak. Nagy örömmel újságolta, amikor már füzetbe írtak, és sorolta mindig milyen betűt tanultak. Most számolásnál tartanak, a reggeleket a játszótéren kezdik, ott számolnak meg minden fellelhetőt.

Dorkáéknál elkezdődött a tanultak visszakérdezésének egy másfajta rendszere, állatokból fogalmazást írtak, és epochazárót is írtak már. Komolyodnak a tanulni valók. Engem aggodalommal tölt el, hogy még továbbra is nagyon nehezen megy neki az olvasás, és igazán szorong ha hangosan kell olvasnia. Persze ez engem is zavar, amitől még jobban szorong...ördögi kör.

Voltunk 3 napot Bogácson, az igazán jól sikerült. A rosszabb idő miatt megnéztük ismét a poroszlói Ökocentrumot.

Dorkával mostanában sok a hullámvasút továbbra is, sok az egymásnak feszülés, a veszekedés, a stílusa nagyon durva tud lenni, és mi sem tudjuk túl jól kezelni. E mellett azonban vannak igazán jó együttléteink. Ma pl. horgoltunk délután manókat a Sashalmi vásárba, nagyon szépen dolgozik, és nagyon jó vele lenni ilyenkor.
A műveink:

A legnagyobbat ő csinálta, és még egyet, amiről most nincs itt képem.

Ja, és még színházban is voltunk, Vikiéktől ajándékba kaptuk a jegyeket a Rocksulira, fergeteges volt.

Szóval összességében nehezebb és zaklatottabb napokat élünk, de olyan boldog az életem attól, hogy ők a gyerekeim. Nem cserélném el őket a Világ minden kincséért sem.
Nagyon szeretlek benneteket:))

Még egy kis ősz...

Kihasználva a jó időt, kirándultunk Visegrádra. Elfáradtunk, hegyet másztunk, várat néztünk, jó volt. Aztán voltunk Minka szülinapon, az is szuperül sikerült.

Imádom őket:)))

Iskolába jár az egy...ja nem kettő:))

Idén szeptembertől már két iskolás nagy gyerekünk van, hiszen Nimród elsőbe ment, Dorka pedig negyedikbe. Még kimondani és leírni is hihetetlen, hogy már itt tartunk, így megnőttek.
Ami azért még nem változott szerencsére, az a sok-sok összebújás, úgy tűnik sem nekik, sem nekem nincs elegünk belőle. Gondolom ez már nem sokáig lesz így, ahogy hallom nagyobb gyereket nevelő ismerőseimtől, várhatóan majd előbb a nyilvános ölelés, puszi marad el. Na mi itt még nem tartunk, minden sebet, zúzódást puszi és ölelés gyógyít. Jó is ilyen nagyhatalmúnak lenni:)
Na de iskola...: megvolt az évnyitó ami ismét nagyon csodálatos volt, immár Nimród is átsétált a virágkapunk, és köszöntötték egymást Reával. Kicsit izgult, hogy honnan fogja tudni, hogy mit kell csinálni, van benne egy jó adag kötelességtudat. Nagyon ügyes volt, nyílt tekintettel mosolyogva lépett át az iskolás létbe. Az évnyitó előtti napon még elmentünk kirándulni az osztályával.

Az évnyitó után jött a most már szokásosnak nevezhető cukrászdázás, és másnap vittük együtt a gyerekeket. Nimród a Dorozsmaiba, Dorka a Rónába ment, közel vannak egymáshoz az épületek, de azért annyira nem, annyira nem a nekünk megfelelő irányba, hogy nem fog működni, amit eredetileg terveztünk, hogy Dorkával együtt lerakjuk Nimródot, és Dorka besétál onnan. Azonban az működik, hogy Dorka leszáll, kiszáll, épp mivel megyünk, és egyedül bemegy már a suliba.

Nimróddal az első napokban maradhattunk egy kicsit az öltözésnél, aztán eljöttünk, pár nap után pedig már önállóan intézi a dolgait. Nagyon kicsi az épület a várakozáshoz, átöltözéshez, épp elég a hely a gyerekeknek. Mivel én már dolgozom, nincs is túl sok idő a várakozásra. Ez okozott némi pityergést, de alapvetően élvezi Nimród is a sulit. (Legalábbis abból kiindulva, hogy akkor is sír mikor megyek érte, hogy még maradni akar.)

Az iskola utáni elfoglaltságok is alakulnak, Dorka úszni szeretett volna, Nimródnál továbbra is a foci a minden. Egy helyre járna a Kőrér utcába, és miért is ne, más napokon van az edzésük. Dorka hétfő, szerda úszás, Nimród kedd, csütörtök foci.

Megvolt fociban az (majdnem)első Bozsik szereplés, nagy élvezet volt figyelni a pálya széléről az ide-oda rohangáló csapatokat.

Aztán az első betegségen is túl vagyunk, Dorka egy napra robbant le, Nimród 1 hétre.

Dorkáéknál sok változásról beszélt Zita, ami most vár a gyerekekre, illetve ahol most tartanak. Ennek egyik szereplője Csaba bácsi, az új napközis tanár, aki a keretek kialakításában, azok betartásában is sokat tesz hozzá az osztály működéséhez, azon kívül egy polihisztor, fát farag, múzeumpedagógus, kötelet csomóz, ismeri a földrajzot, történelmet és persze sorolhatnám, elég annyi, hogy az első héten minden nap azt hallgattuk, hogy Csaba bácsi mindent tud.

Zita azt mondta, most tartanak ott a gyerekek, hogy az eddig védelmüket szolgáló burokból, amit közös erővel igyekeztünk megtartani nekik, kibújjanak a Világba, nézzék meg hol vannak térben, időben, ismerjék meg behatóbban a tájékozódást, a környezetüket. Legyenek komolyabb határok, elvárások feléjük, mindezekkel készülve a későbbi évekre. Már lesz számonkérés is, persze a Waldorf szemléletének megfelelően mindenki magához képest kerül értékelésre. Én ennek örültem, szerintem ez Dorkának jót fog tenni.

Nimród még egyelőre a burokban marad:),rá még vár pár csodaév itt. Jó látni rajta ezt a fajta ártatlanságot, nagy bizalmat a Világ felé, a hitet a csodákban. Remélem sikerül megőrizni ezt még egy darabig. Dorka szerencsére ebben nagy partnerem, és az esetek nagy részében eszébe sem jut lerombolni ezt a csodavilágot.

Nimród napközis tanárnénije Leti, őt még nem nagyon ismerjük, de Nimród nagy lelkesedéssel és bizalommal mesél róla.

Olyan büszke vagyok a két csodálatos gyerekemre, nagyon, de nagyon, de nagyon szeretlek benneteket.(Még, ha ki is idegeltek párszor:))

Nyaralás 2019

Az idei nyarunk különösen mozgalmasra sikeredett. Mivel 45 éves lettem, Robi meglepett egy Horvátországi úttal. Nagyon jól sikerült, Crikvenicán voltunk, de sokkal jobban esett volna, ha a gyerekek is ott vannak. Most utólag azt látom, hogy inkább nyár végére kellett volna tenni ezt a kétszemélyes nyaralást, mert mostanra annyira elfáradtam, hogy most nem hiányoznának a gyerekek:))

Az után Almádiban voltunk Tesőm néptánc táborában kétszer két hetet, és a főzésben segédkeztem a gyerekek táncoltak, kézműveskedtek. Nagyon fárasztó, de nagyon sok élményt adó napok voltak.
Amíg mi táboroztunk, Robi dolgozott.

A két néptánctábor között megvolt a szokásos Vidám Hét tábor a SINOSZban is.

A táborok után a bogácsi nayaralásunk következett, Robi pedig Párizsba utazott. Bogácson Vikiék házában voltunk, ott volt Pepe mama és Keresztanyuék is sajnos Gergő kivételével.

Bogácsról hazaérkezve Fenyvesre mentünk.

A kettő között beugrottunk Almádiba megünnepelni Tesőmat és Dorkát.

Ezt követően pedig következett a már hagyományosnak mondható BMSZKI kenutúra, idén a Körösön, Dánfokon voltunk.

Most pedig augusztus 20. gyerekek Várpalotán a Mamánál, mi pedig pihenjük a nyár fáradalmait.