Ne haragudj, hogy ennyire megkésve teszem meg ezt a bejegyzést, de valahogy nem jutottam el idáig, hogy írjak neked. Fontosnak tartom továbbra is, hogy legyen nyoma a velünk való történéseknek, de néha nem foglalkozom ezzel eleget.
Ez nem azt jelenti persze, hogy nem gondolok erre, csak tudod van, hogy a helyzetek megélése sokkal, de sokkal fontosabb, mint azok lejegyzése. És azt hiszem mostanában ilyesmik történtek.
Szóval elérkeztél a kilencedik születésnapodig, van egy gyönyörű 9 éves nagylányom, aki néha már olyan, mint egy igazi kiskamasz, néha bebújik az ölembe, mint egy kisbaba, néha felesel, mint egy nagykamasz, néha csak úgy dühös lesz, majd édes, kedves...szóval sokmindent mondhatok, de azt semmiképp sem, hogy unalmas veled az élet.
Kicsit az adatok: 34 kg vagy, és 135 cm, szereted továbbra is az iskolát, Zita, az osztálytanítód nagyon fontos ember számodra. Tudsz kötni, horgolni, nem is akárhogyan, szereted a kézműveskedős dolgokat, szívesen segítesz a konyhába (amire sajnos a kicsi konyha miatt nagyon kevés a lehetőség), pakolni nem szeretsz, de amihez kedved van a házimunkában azt szívesen és lelkesen megcsinálod. Kedvenced talán a boltbamenetel egyedül, de ablakpucolást is nagyon bírod.
Szeretsz lubickolni, a legnagyobb kikapcsolódás számodra a víz.
Továbbra is nagyon bátor vagy, vagy talán merész is, ami engem nagy aggodalommal tölt el. Tudom, paraanya vagyok, mondom is mindig, de annyira szeretlek, hogy még a gondolatától is elborzadok, hogy valami történjen veled.
Tudod nagyon nehéz eltalálni azt a határt, amivel megóvhatlak, de nem ijesztelek el dolgoktól, amivel hagyom, hogy bátor legyél, de felhívom a figyelmed a veszélyekre.
Nagyon szeretem benned a kezdeményezőkészségedet, az nagy önállóságodat, de van, hogy teljesen bizonytalanná tesz, nem tudom, mit kezdjek vele. Nem akarom átadni neked a félelmeimet, amik sokszor inkább szorongások, ugyanakkor fontosnak tartom a józan megfontolást sok esetben.
Nem tudom mi a jó módja annak, hogy megmutassam neked, a határok, korlátok nem kizárólag határolnak és korlátoznak, hanem kapaszkodót is adnak számodra, amit használhatsz.
Te vagy az aki a legmagasabb sziklára akar felmenni, a legmesszebb akar bemenni a Balatonba, aki a legkülönlegesebb ételt is megkóstolja, szóval ennek van egy csomó előnye, és van néhány hátránya is.
Nagyon szeretném, ha ebben megtalálnánk az egészséges egyensúlyt.
Az utóbbi időben sok indulat feszült benned, ami váratlan helyzetekben tört elő, és bizony lesodort mindent körülötted. Azt mutattad ilyenkor felénk, hogy dühös vagy, nincs szükséged senkire és semmire, és mindenki hagyjon békén. Ez nagyon rosszul esett nekem, és nagyon megnehezítette, hogy kapcsolódjak hozzád.
Aztán az iskolában eljött a teremtés epocha, hallottunk Zitától arról, hogy miről is szól ez az időszak. Elmondta, hogy ebben a 9 éves életkorban kezd kialakulni az a tudat, hogy ha valamit teszünk, annak következménye van. Hogy a bűnnek büntetés az ára, mint a Paradicsomból való kiűzetésnél.
Részt is vette a Paradicsomi játék előadásában, ami azt gondolom nagyon jót tett nekem.
Elhatároztam, hogy erős és kitartó leszek, és bármennyire is lövöd felém a nyilaidat egy ilyen feszült helyzetben, én a szeretetemet fogom tükrözni feléd. Elfogadtam, megértettem, hogy a kirohanásaid igazából segítségkérések, amik arról szólnak, hogy szeressetek még jobban. Igyekszem ezt meghallani ezekben a helyzetekben, és azt hiszem működik.
A kapcsolatunkban most van egy olyan közelség, amit én nagyon hiányoltam, és azt hiszem te is.
Továbbra is vannak dühös jelenetek, amikből nem mindig sikerül kijönni, de azt érzem, hogy egyre inkább át tudom neked adni mennyire szeretlek, és egyre inkább eljut a szívedig.
És ez nagyon fontos nekem.
Szóval drága 9 éves nagylányom, ez és ez és mégegyszer ez a legfontosabb számomra: szeretlek, nem tudsz olyat tenni, hogy ne szeretnélek. Te tettél engem anyává, neked köszönhetem ezt a csodát, és nem tudok ezért eléggé hálás lenni.
