Több, mint egy hónapja itthon vagyok, nem dolgozom, ami teljesen új helyzet az életemben, az életünkben.
Azt hittem, vagy nem is tudom hittem-e igazán, hogy egyszerűbb lesz valamiféle struktúrát beállítani sz életembe, egyelőre azonban kínlódok ezzel. Ami mindenképp pozitívum, hogy Nimród sokkal kevesebb időt tölt az óvodába, ha nincs semmi dolgom, akkor fél9-9re viszem és fél4-4 kor elhozom. Ez ugye egészen már, mint a 7-17ig ottlét. Arról persze nem is beszélve, hogy egy sokkal kevésbé fáradt, és hajszolt anyukát kap.
Dorkával a torna abbahagyása óta még kevesebb a konfliktus, bár én továbbra is nehezen tudom megemészteni ezt a változást, be kell lássam, hogy rá kifejezetten jó hatással volt Főként mivel már április óta tart ez a korai nyár, így rengeteg időt töltünk kinn.
Csütörtökönként múlt héttől Dorka Juliéknál van, ami szintén nem nagyon fért bele az életünkbe addig míg hétfőn és szerdán tornázott.
Ami nem változott nála, az az érzékenysége, látom sokszor olyan, mint én, lelkesen készül valamire, hogy másnak örömet okozzon, és amikor mégsem azt a reakciót kapja, teljesen elkeseredik. Annyira meg tudom érteni, ugyanakkor igyekszem segíteni neki, mert bizony sok esetben a köszönet a másik felé benne sincs meg. Ma például hazahozta az a kistáskát, amit Nimród névnapjára tervezett odaadni, de nem készült el vele, szóval jó sokat dolgozott rajta.
És Nimród csak úgy ledobta a székről. Szerintem azt gondolta valami horgolásom került oda, ezért nem foglalkozott vele, de Dorka teljesen lelombozódott, főleg, hogy még Robi is inkább azzal foglalkozott, hogy üljön rendesen az asztalnál. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjon, szerintem még így sem teljesen engedte el a dolgot. Nekem az is nehéz ilyenkor, hogy a kezdeti elkeseredést aztán felváltja valami iszonyú cinikusság és gúny, úgy vagdalkozik, és bánt meg másokat, amit meg aztán nem lehet szó nélkül hagyni...mondom, tiszta anyja:)
Nimródnak is vannak nehéz időszakai a nap során, a játszótérről való hazajövetelt kifejezetten hisztivel díjazza, azonban a reggeli indulás, köszönhetően a nyuginak, nagyon jól megy.
Igyekszem minden nap a "Nimródidőt" biztosítani, ami 10 perc, amiben csak azt csináljuk, amit ő akar. És számomra meglepő módon, én is élvezem, és át tudom magam adni valóban a játéknak. És a fantáziája mindhhez...ma például három másfél litere, egy félliteres palackból, egy könyvből legyártotta az ellenségeinket. Fegyvereink voltak: nekem egy fésű, és egy henger amire szalag volt tekerve, neki pedig egy kinder belső, amiben egy katicára festett kő volt.
Felállított a nappaliban ez ellenségeinket, nekünk meg a megadott fegyverekkel le kellett dönteni őket.
Persze győztünk.:)
A játszótéren kedvenc elfoglaltsága a foci, ami nagyrészt abban merül ki, hogy vagy áll a kapuban, vagy a pálya közepén, és kiabál a többieknek, hogy passz, passz. Nagyon vicces, de legalább közben tudok horgolni:)
Dorka kedvene mostanában a szomszéd házban lakó Eszter Paff kutyájával való séta. Eszter nagyon kedves, Dorka imádja a kutyust és viszont, é pedig örülök, hogy van egy fogadott állata, akivel nekem még minimális gondom sincs. Jövő héten mi fogunk Paffra vigyázni, már nagyon várja.
Most nyugovóra térek, később még folytatom.
Imádlak benneteket büdös kölkök:)))
De őszintén...-Nimród
Mondtad ma már?...-Dorka
