Most van épp 5 éve, hogy eltelt a születésed után az a csodás két óra, és elvittek, hogy egy doktor megnézze azt, amit én már akkor tudtam, hogy egy tökéletes kisember jött a Világra. Nagyon gyorsan bújtál ki, bár azt hittem kicsit hamarabb érkezel, olyan nagy volt a pocakom, de te kivártad azt, amikor jönni kell és 4200 grammosra és gyönyörűre növesztetted magad.
Emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam, hogy fiam lesz.
Akkor tudtam meg azt is, hogy minden aggodalom ellenére egészséges vagy. Épp az előszobában álltam, amikor megcsörrent a telefon, aminek a másik végén a genetikus volt, és elmondta, hogy egészséges kisfiút hordok a szívem alatt. Olyan boldog voltam, mint amikor megtudtam, hogy beköltöztél a hasamba. Mindenki mondta, hogy ez csak az orvosok felesleges riogatása, amit sajnos csinálnak terhes anyukákkal, és mégis azt éreztem, hogy összetörök az aggodalomtól, hogy bármi bajod lehet. Tudtam a lelkem mélyén, hogy minden rendben, de igazán ez a nagy féltés, és szeretet elhomályosította a gondolataimat. Nem mondom, hogy ha most lenne ez másképp lenne, mert azóta, hogy engem választottál anyukádnak, minden nappal jobban és jobban szeretlek és féltelek.
Ma játék közben teljesen spontán azt mondtad, "Anya, imádlak.." Pedig pont ma nem voltam éppen a legjobb formámban. Úgy volt, hogy négyesben elmegyünk ma fürdőzni, a jegyeket jó előre megvettem, de apukád nem kapott szabadságot. El volt tőle keseredve, és én is nagyon mufurc lettem.
Itthon maradtunk hármasban, ő elment. Reggel azért volt torta, és a vágyott legót és Fantát is meghozta a szülinapi tündér, de kedvemet szegte, hogy nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Nem vagyok túl jól az ünnepekkel, a ti születésetekkel kaptam lendületet, lelkesedést, hogy újrakeretezzem az ünnepléshez való viszonyomat, ez a nap ebben most nem segített.
De pótolni fogjuk ezt a napot, és így legalább majd dupla szülinap lesz.
Nézzünk csak néhány adatot:))) 115 cm magas vagy kb, az orvosnál 21 kilót mutatott a mérleg, itthon 20 kg vagy. Nagyon szereted a legót, az autókat, nagyon szívesen nézegetsz bármilyen könyvet, látom, hogy miközben nézed, hogy járnak a gondolataid.
Szeretsz "menősködni", nagyfiúskodni, nem vagy agresszív, ha verekedésről van szó, az csak nővéreddel jön szóba, ott azonban válogatott eszközöket vagytok képesek bevetni a csípéstől a rúgásig. Sokszor kell magam emlékeztetnem, hogy mi is ilyen tesók voltunk, ez teljesen rendben van. Hálás vagyok a testvéreimnek, hogy vannak, nélkülük biztosan azt hinném, nagyon elrontok valamit, hogy ennyit marjátok egymást.
Most értettem azt is meg, hogy ez miért volt a mi anyukánknak is olyan rossz.
Ugyanakkor mikor belemerültök egy-egy játékba Dorkával, csak úgy mosolyog még a szívem is.
Heves érzelmekkel rendelkezel, nagyon tudsz szeretni, és duzzogni is. Mindenbe nagyon beleéled magad, színes a fantáziád, és nagyon logikusan gondolkozol. Már most érdekel a dolgok miértje, és a kérdésen túl már a megfejtéseken is agyalgatsz. Hatalmasakat tudsz kacagni, imádom hallgatni. Még egy egyszerű szóvicc is megnevettet, ha meg van benne valami csúnya szó, mint kaki, puki kuki és társai, no akkor gurulsz a röhögéstől. A kedvenced most a japán wcpucoló, Matata Kakiba, amit én mondtam neked, azóta napi többször hallgatjuk.
Az érzelmeidről is nagyon ügyesen beszélsz, már tudom, ha jön egy nagy hiszti, azt kivárni érdemes, támogatni (Rékától megtanultam), és utána kinyílsz, és beszélsz. Volt már olyan, hogy azon hisztiztél, hogy Dorka rád dobott egy ruhadarabot. Mikor megnyugodtál elmondtad, hogy az óvodában megdobáltak homokkal, és, hogy most ez a ruha dobálás pont olyan volt. Egy reggeli indulásos hiszti után azt mesélted el, hogy csúfolnak az óvodában a sapid miatt, ezért baseball sapkát akarsz, vagy valamilyen másik vastagabbat. Azóta Pókemberesben jársz. Szóval mindig van ezeknek valamilyen háttere, és olyan jó, hogy ezt már szépen meg tudod fogalmazni, és meg tudjuk beszélni.
Nagyon büszke vagyok rád, nagyon szeretlek, és soha de soha nem akarnék másmilyen kisfiút magamnak, mint amilyen te vagy. Szeretem minden egyes kis sejtedet, szeretem a szavaidat, a gondolataidat, hogy ajándékba kaptam tőled a mondatot. "Ő az én Fiam.". Köszönöm neked, hogy megérdemellek, hogy minden hülyeségem ellenére szeretsz, megölelsz, megpuszilsz bármikor. Köszönöm, hogy engem választottál az anyukádnak. Ez a legértékesebb dolog a számomra, mint ahogy te vagy a legértékesebb fiú a számomra.
Isten éltessen sokáig drága Fiam! Anya
