Kicsi betegség, a tornászlány, Taksony tanösvény, Tököl sportcsarnok Berczik Emlékverseny, Szociális munka világnapja,család, menő bicajos fiú
2017. március 27., hétfő
Tavaszodik, nagy beszélgetések, nevetések, hullámzó hangulatok, hisztik, kiakadások, szóval ez, ami az egész családra jellemző. Nimródnak különös beszélgetési igényei vannak, ha nem tudnám, hogy 4,5 éves, azt gondolnám tombolnak a hormonok. Hétvégén itt volt Csabi bátya, Nimród éppen belé volt szerelmes, aztán az apjába, majd jöttem én.
Kettesben maradtunk, dögönyöztem, és eljátszottuk a szokásosat:
"Megeszlek!
"Akkor nem lesz kisfiad."
De most másképp folytattunk. Mondtam neki, hogy megeszem, belekerül a hasamba, majd újra megszületsz. Aztán erre azt mondta, hogy ez így nem stimmel...gondolkodott, hogy mi is nem stimmel. Azt mondta, hogy amit megeszünk, az másik csőbe megy, majd elmagyarázta, hogy amit megeszünk abból kaki lesz. Csak ámulok az eszén, meg a logikai érzékén, hogy tud összekötni dolgokat.
Folytatódott még a párbeszéd, a hogyan is lesz a gyerek témával. Elsőnek azt javasolja vegyünk egyet, apa majd kifúrja a hasamat és beleteszi a babát. Mondtam, hogy ez nem egészen így van, ahhoz kell egy fiú meg egy lány, akik nagyon szeretik egymást, és akkor lesz baba. Erre megölelgetett, puszilgatott, majd azt mondta, hogy nagyon szeret, és akkor most lesz gyerekünk?
Múlt hétvégén a tesóméknál voltunk, Nimród kezébe vette a kis mérető Colosseumot ábrázoló szobrot, majd megkérdezte Gergőt, mikor volt Rómába. Mi válaszoltunk, hogy Kata volt, majd később rácsodálkoztunk, hogy hogy is van az, hogy Nimród összeköti, hogy a Colossseum Rómában van.
Dorkával az idő nagy részében nagyon szeretetteli a viszonyunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudjuk egymást teljesen kiakasztani, de érezhető, hogy milyen nagyon szeretjük egymást ezzel együtt is.
Egy pszichológus barátnőm javaslatára kipróbáltam vele tegnap a Dorka-tízpercet. Ennek az a lényege, hogy lehetőleg minden nap kapjon 10 olyan percet, amit velem tölt kettesben, és azt mond, amit akar.
Az egész egy faramuci helyzettel kezdődött. Elindultak az apjával valakihez, de apukája elég zaklatott volt, így nem kérdezte meg a pontos infókat, konkrétan, hogy hová kell menni és mi a csengő. Dorka szépen felöltözött, eltervezte mit fog ott csinálni, elmentek, majd mivel telefon sem volt apánál, hogy megkérdezzen, hazajöttek. Nagyon csalódott volt, és annyira éreztem, hogy mit érez. Összebújtunk, és eszembe jutott ez a 10 perces dolog, elmondtam neki. Megkérdezte, hogy sírhat-e. Mondtam, hogy persze. Sírt kb. 5 percig, majd azt mondta, mennyire örül, hogy ilyen anyukát kapott.
Később Nimród is kért 10 percet, végigbeszélte, majd félidőben megkérdezte, hogy leszek-e a felesége.
Szóval igen pozitív hozadéka volt mindennek.
A hétvégék egyébként elég zaklatottan telnek, most Dorkának versenye volt, fantasztikusat tornázott. Itt volt Csabi is , hogy megnézze. A verseny után elmentünk Taksonyra, megnéztük ott a tanösvényt.
Vasárnap kertészkedtem Dorkával, a fiúk fociztak.
Kettesben maradtunk, dögönyöztem, és eljátszottuk a szokásosat:
"Megeszlek!
"Akkor nem lesz kisfiad."
De most másképp folytattunk. Mondtam neki, hogy megeszem, belekerül a hasamba, majd újra megszületsz. Aztán erre azt mondta, hogy ez így nem stimmel...gondolkodott, hogy mi is nem stimmel. Azt mondta, hogy amit megeszünk, az másik csőbe megy, majd elmagyarázta, hogy amit megeszünk abból kaki lesz. Csak ámulok az eszén, meg a logikai érzékén, hogy tud összekötni dolgokat.
Folytatódott még a párbeszéd, a hogyan is lesz a gyerek témával. Elsőnek azt javasolja vegyünk egyet, apa majd kifúrja a hasamat és beleteszi a babát. Mondtam, hogy ez nem egészen így van, ahhoz kell egy fiú meg egy lány, akik nagyon szeretik egymást, és akkor lesz baba. Erre megölelgetett, puszilgatott, majd azt mondta, hogy nagyon szeret, és akkor most lesz gyerekünk?
Múlt hétvégén a tesóméknál voltunk, Nimród kezébe vette a kis mérető Colosseumot ábrázoló szobrot, majd megkérdezte Gergőt, mikor volt Rómába. Mi válaszoltunk, hogy Kata volt, majd később rácsodálkoztunk, hogy hogy is van az, hogy Nimród összeköti, hogy a Colossseum Rómában van.
Dorkával az idő nagy részében nagyon szeretetteli a viszonyunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudjuk egymást teljesen kiakasztani, de érezhető, hogy milyen nagyon szeretjük egymást ezzel együtt is.
Egy pszichológus barátnőm javaslatára kipróbáltam vele tegnap a Dorka-tízpercet. Ennek az a lényege, hogy lehetőleg minden nap kapjon 10 olyan percet, amit velem tölt kettesben, és azt mond, amit akar.
Az egész egy faramuci helyzettel kezdődött. Elindultak az apjával valakihez, de apukája elég zaklatott volt, így nem kérdezte meg a pontos infókat, konkrétan, hogy hová kell menni és mi a csengő. Dorka szépen felöltözött, eltervezte mit fog ott csinálni, elmentek, majd mivel telefon sem volt apánál, hogy megkérdezzen, hazajöttek. Nagyon csalódott volt, és annyira éreztem, hogy mit érez. Összebújtunk, és eszembe jutott ez a 10 perces dolog, elmondtam neki. Megkérdezte, hogy sírhat-e. Mondtam, hogy persze. Sírt kb. 5 percig, majd azt mondta, mennyire örül, hogy ilyen anyukát kapott.
Később Nimród is kért 10 percet, végigbeszélte, majd félidőben megkérdezte, hogy leszek-e a felesége.
Szóval igen pozitív hozadéka volt mindennek.
A hétvégék egyébként elég zaklatottan telnek, most Dorkának versenye volt, fantasztikusat tornázott. Itt volt Csabi is , hogy megnézze. A verseny után elmentünk Taksonyra, megnéztük ott a tanösvényt.
Vasárnap kertészkedtem Dorkával, a fiúk fociztak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)