Ebben a hónapban lettél 7 és fél éves nagylány, és persze, közhely, ezerszer leírtam, de hihetetlen számomra, hogy már ekkorára nőttél, hiszen még csak most születtél.
Már fél éve koptatod az iskolapadot, és én nap, mint nap abban erősödöm meg, hogy jól döntöttünk apával, amikor ebbe az iskolába írattunk. Felszabadult vagy, vidám, nem stresszelsz, és így én sem, bár sok anyukán azt látom. Én tudom jól, de bárhol megálltad volna a helyed, mert nagyon okos vagy, ügyes vagy, tudsz alkalmazkodni, megteszed amit kérnek tőled, de itt azt remélem boldog is vagy, amikor nem vagy velünk. És ugyan sok az utazás, nehéz a felkelés, de ezen kívűl semmi más terhet nem ró ez a családra. És ez így nagyon, nagyon megéri. Én nagy örömmel varrom neked a székpárnát, az általad körmöcskézett hurkákból, szívesen megyek a szülői körökre, örömmel nézem a festményeidet.
Egyszerűen jó oda bemenni, jó ott lenni, és jó tudni, hogy ide jössz nap, mint nap.
Az akaratod persze továbbra is töretlen, a bicskán viszont nem az, így bele is törik néhány vitába, de nálunk, köztünk már csak így zajlik az élet.
Ami csodásan bontakozgat mostanában az a szeretetteli természeted. Annyira gondoskodó vagy, olyan figyelemmel fordulsz felém, úgy meghálálsz minden dícséretet, úgy szeretsz segíteni, hogy -viccesen mondom- még a végén szocmunkás lesz belőled:))
Nemrég volt egy kis betegség ismét, otthon voltunk hárman, te, Nimród és én. Igen jó napokat töltöttünk együt, és még ha estére hulla fáradt is voltam, jó volt látni, hogy játszatok együtt, hogy építetek bábszínházat, amihez én vagyok a közönség, hogy készül az éttermetek, amiben engem vendégeltek meg.
Most épp Sopronban vagytok apával, én dolgozom, töltődöm, és bevallom kicsit élvezem az egyedüllétet. Mindezt azért is, hogy még jobban ki tudjam mutatni mennyire de mennyire szeretlek te tökéletes kis 7 és fél éves királylány.
