Sok-sok szépség körülöttünk, vidámabb és betegeskedőbb napok, ellopott reggeli összebújások jellemzik a mostani időszakot. Kiderült, hogy Dorka a körzeti iskolába már felvételt nyert, és Nimródot is beírattuk az óvodába.
Nimród egyre csibészebb, és mindezt úgy csinálja persze, hogy az ember lánya
teljesen elolvad tőle. Ha valamiért mérgesen nézek vagy szólok, azonnal jön az
: "Anya, te olyan szép vagy..." vagy éppen az "Anya, én annyira
szeretlek.."szöveg, mindez bűbájos arccal. Aztán ha ő haragszik meg valamiért,
következik az "...akkor majd úgy foglak hívni, hogy,
hogy......IZÉ..", vagy az, hogy "Jól van, akkor majd nem leszek a
bújcikázós embered.." És persze jö, és bújik, hátra kell dőlnöm a kanapén,
neki cumi be, és bekucorodik az ölembe, ahonnan ugyan itt is , ott is kilóg egy
picit, de még mindig olyan kisbabás ilyenkor. Én galád módon szagolgatom a
nyakát, puszilom, simogatom, dédelgetem, ő pöszéskedik, ölelget,
puszilgat...szóval csúcs.
Aztán jön Dorka is, akinek még mindig nagy kedvence a bújcikázás, és én is nagyon szeretm, hogy szeretjük ezt. Így legalább eljátszhatjuk, hogy még kisbabák. Igyekszem minden percét kiélvezni.
A legjobban szerintem mindhárman azt szeretjük, amikor nincs reggeli rohanás, bebújnak mellém az ágyba, egyik az egyik, másik a másik vállamon és olvasok nekik. Egész nap kibírnánk azt hiszem.
Aztán, mikor tele lesznek az ovival és a bölcsivel, ijesztgetés képpen jön valami betegség, hogy mire elmúlik a vész legyen egy kis időn együtt, egymásra.
Most volt az Anyák napja az óvodában, Dorkánál az utolsó óvodai. Nagyon ügyes volt, szép, és műsor is kedves volt, megható, ugyanakkor vicces. Már a ballagásról, az évzáróról esik szó, míg én gondolatban már a nyarat próbálom összerakni, hogy hogy is oldjuk meg, hogy kb 10 hét amíg valamelyik itthon van. Olyan jó lenne, ha legalább Nimródot nem kellene ügyeletbe vinni, de majd meglátjuk.
Dorkának megvolt a 2. RSG versenye. Persze elfogult vagyok, miért is ne lennék, de csodálatosan ügyes volt. A 14 indulóból a 4. helyet szerezte meg, és ezzel arany minősítést kapott és bejutott az országos versenyre. Annyira önálló, olyan hajlékony, gyönyörűek a mozdulatai, tiszta csoda az egész, ahogy ez a csöpp kislány bemegy a nagy szőnyegre és bemutatja a tudományát. Úgy koncentrál, olyan pontos..Én meg persze másfél percig, míg tart a gyakorlat nem veszek levegőt, annyira izgulok.
Szóval itt tartunk most. Imádom őket, bárcsak velük lehetnék egész nyáron...
Aztán jön Dorka is, akinek még mindig nagy kedvence a bújcikázás, és én is nagyon szeretm, hogy szeretjük ezt. Így legalább eljátszhatjuk, hogy még kisbabák. Igyekszem minden percét kiélvezni.
A legjobban szerintem mindhárman azt szeretjük, amikor nincs reggeli rohanás, bebújnak mellém az ágyba, egyik az egyik, másik a másik vállamon és olvasok nekik. Egész nap kibírnánk azt hiszem.
Aztán, mikor tele lesznek az ovival és a bölcsivel, ijesztgetés képpen jön valami betegség, hogy mire elmúlik a vész legyen egy kis időn együtt, egymásra.
Most volt az Anyák napja az óvodában, Dorkánál az utolsó óvodai. Nagyon ügyes volt, szép, és műsor is kedves volt, megható, ugyanakkor vicces. Már a ballagásról, az évzáróról esik szó, míg én gondolatban már a nyarat próbálom összerakni, hogy hogy is oldjuk meg, hogy kb 10 hét amíg valamelyik itthon van. Olyan jó lenne, ha legalább Nimródot nem kellene ügyeletbe vinni, de majd meglátjuk.
Dorkának megvolt a 2. RSG versenye. Persze elfogult vagyok, miért is ne lennék, de csodálatosan ügyes volt. A 14 indulóból a 4. helyet szerezte meg, és ezzel arany minősítést kapott és bejutott az országos versenyre. Annyira önálló, olyan hajlékony, gyönyörűek a mozdulatai, tiszta csoda az egész, ahogy ez a csöpp kislány bemegy a nagy szőnyegre és bemutatja a tudományát. Úgy koncentrál, olyan pontos..Én meg persze másfél percig, míg tart a gyakorlat nem veszek levegőt, annyira izgulok.
Szóval itt tartunk most. Imádom őket, bárcsak velük lehetnék egész nyáron...
