Boldogságos

Mostanában egyre több és több boldog pillanatot élek át a családdal, a gyerekekkel. Talán eddig is így volt ez, csak épp másképp értékelődött a velük töltött idő, hiszen több volt belőle, mint mostanában. Mintha a növekedésük is felgyorsult volna azáltal, hogy kevesebbet látjuk egymást. És a boldog pillanatok mellett ott van, hogy mennyire tudnak nekem hiányozni. Ez bizony a munka világa, a nagybetűs élet, amiben mi szülők hajtunk, a gyerekek meg intézményesülnek.

Sosem gondoltam volna magamról, hogy az az anyuka leszek, aki szívesebben marad otthon a gyerekével, mint, hogy dolgozzon. Most ezzel kapcsolatban érdekes ambivalencia van bennem, talán ugyanaz, mint a gyerekeknél. Szeretem a munkám, mint ahogy ők az ovit meg a bölcsit, de ha azt kérdezik melyiket választanám, akkor inkább maradnék velük itthon. És, ha nem lenne svájci frank hitel és egyéb fizetendők, és jönne egy jótündér a varázspálcával, akkor most én itthon lennék a gyerekekkel, ők néhány alkalommal egy héten mennének oviba, bölcsibe, és önkénteskednék az Anyahajóban, az óvodában munkálkodnék a közösségi kert kialakításán, beszélgetnék másokkal és mindebből szerintem a világ sokkal többet profitálna, és persze én és a család is, mint abból, hogy dolgozom.
De egyelőre jótündér sehol, hitel annál inkább, ami ugyan már nem svájci frank, de azért a fizetésem jórészét elviszi.
Ennek az egésznek azonban az a hatalmas pozitívuma, hogy egyre jobban imádom a gyerekeimet, és egyre boldogabb vagyok abban az időben amit velük töltök. És az is nagyon jó, hogy ezek nem egetverő dolgok, apróságok. Például amikor jöttünk haza a kocsival sötét volt és hátratettem a kezem nekik. Dorka a két tenyere közé fogta a tenyerem és a puha arcocskájához fogta, és én akkor annyira éreztem a szeretetét.
Vagy mikor Nimród rámnéz és azt mondja: "Téged szeretlek mindennél a világon!".

És, hogy mi is van velük mostanában.
Dorka jelentkezését ismét beadtuk a Kincskeresőbe, hónap végén választ kapunk,hogy a 160jelentkezőből benne van-e az 52-ben. Aztán március 10én kiderül, hogy felveszik-e. Úgy lesz, ahogy jó lesz, most ezt érzem, nem tudunk semmit tenni érte, ha az a helye, akkor úgyis oda kerül, ha nem akkor pedig nem. Meglátjuk.
Nagyon ügyesen tornázik, nagyon szereti az RSG-t, és az edző szerint is nagyon ügyes, így elviszi egy versenyre március 5,-én, jó lesz megint látni ahogy fellépnek. Nagyon büszke vagyok rá. Most reggelente én mindig őt viszem, jók ezek a rövid reggeli együttlétek. Ma mindkettejükkel én mentem, elég gáz volt az indulás, mert elaludtam, de olyan ügyesek voltak,hogy nevetve mentem be dolgozni. Pedig Nimród éjjel 3-kor átjött, onnantól nem nagyon aludtam, majd sírva kelt és az apukáját kereste.
És akkor Nimród: szeretnivaló kisördög, aki mostanában annyira rakoncátlan mint még soha. Ha valami nem tetszik neki megsértődik, dúl-fúl. Állandóan lopkodja a telefonunkat és élvezi, hogy ezen kiakadunk.
Ahogy és amiket beszél, az is nagyon vicces és okos. Ma megkérdezte, miután egy sárkányos könyvet nézegetett, amit Gergőtől kapott, hogy félek-e a sárkányoktól. Mondtam, hogy még nem találkoztam sárkánnyal, csak könyvben meg tévében. Erre azt mondja, onnan nem tudnak kijönni, mert oda vannak ragasztva. Ez után meg elmondta, hogy ő nem fél, mert ő erős és bátor, és ezt be is mutatta.
Sokat mesél a bölcsiről, az ottani gyerekekről. Petra párját és legjobb barátját a bölcsiben Daninak hívják, ő mindkettőt módszeresen Dánielnek szólítja, ezen jókat szoktunk mosolyogni. Sajnos kiderült, hogy a bölcsistárs másik oviba megy majd, pedig nagyon örültünk volna, ha egy helyre kerülnek.

Fura, mikor ilyen sokáig nem írok, időközben annyi de annyi minden történik, amiről azt gondolom,hogy megírom, és persze mire ide érek elfelejtem.
De a lényeg, imádom őket, a mindeneim, a boldogságaim:))