Technikai problémák nehezítik az írást, de most legalább
itt vagyok. Lezártuk a 2015ös évet, és már több, mint egy hete elkezdődött a
2016. Az ünnepeknek voltak jó és kevésbé jó részei, de talán a jó volt nagyobb
súlyban.
Robi munkahelye már Karácsony hetében bezárt, ő leutazott a gyerekekkel 20.-án Sopronba, ott töltöttek pár napot. Én dolgoztam 23-ig, akkor hazaért a kis csapat. Addigra megvolt már sok előkészület, a Jézuska megvette a fát, az ajándékokat, be is csomagolta, anya pedig megfőzte a sok töltött káposztát, a halászlevet, és megsütötte a diós krémest, a mézes krémest, szóval minden kész volt nagyjából.
Akkor kiderült, hogy a soproni része a családnak nem jön 25.-én, akkor inkább Pápára utaznak a dédimamával, szóval a sok megfőzött, megsütött finomság egy részének sorsa még bizonytalan, mivel ők majd csak 29.-én jönnek, jóval Karácsony után. Nem örültem ennek, nem esett jól, de nem volt mit tenni.
A Jézuska szokásához híven meghozta a fát 24.én reggelre és fel is díszítette. Nagy volt az öröm, gyönyörű terebélyes fát kaptunk, Dorka azt mondta, nem gondolta volna, hogy ekkora lesz a fa.
Sajnos az itthoni hangulat nem volt túl fényes, nem is tudom miért, valahogy az ünnepek még mindig nem az erősségeink közé tartoznak.
Megvolt a délutáni séta, addigra anya itthon elkészült, és valahogy az ajándékok is bekerültek a fa alá, szóval volt nagy örömködés.
Dorka aqva dragonokat kapott, amik kikeltendő kis sórákok, pici tojás alakú akváriumban, vasalható gyöngyöket sablonnak, könyveket, Nimród kapott gitárt, kisautókat, könyveket.
Az ünnep hangulatát talán jellemzi, hogy nem készítettünk közös családi képet a fával.
Aztán jött december 26, leutaztunk Szőcre a nagycsaláddal, ott voltak Zsuzsiék gyerekestől, anyu, apu, Szabolcs családja Krisztával és Zsófival együtt, Petráék. Sajnos Marcsival. Nagyon jól éreztük magunkat, kirándultunk, játszottunk, nevettünk sokat. Nem bántam volna, ha még egy napot tart az együttlét.
Másnap még Veszprémben és Várpalotán voltunk, Dorka a Keresztanyjáékkal korcsolyázni ment, mi Nimróddal maradtunk, és veszekedtünk egyet Robival, nehogy már elérjen minket a karácsonyi szeretet.
29.-én megérkezett a család soproni része dédimamával kiegészítve. Az én részem itt nem írom le. A gyerekek nagyon örültek a nagyszülőknek, Csabinak, jó, hogy van dédimamájuk, és ő is el tudott jönni. Nagy sikere volt a legónak, a fiúk is építettek, csak úgy mint a Nimródnak hozott fa építőnek. Itt aludtak, így én Orsival és Karinussal töltöttem az éjszakát, másnap pedig dolgoztam.
A Szilveszter a lakótelepen telt el, voltunk Ferkóéknál, Ritáéknál, néztünk tüzijátékot, koccintottunk, hajnalban feküdtünk le.
Így legalább Nimród egyszer végre 9.ig aludt.
Még kihasználtuk a pár szabad napot, voltunk Tapolczaiéknál vendégségben, Tatabányán fürödni, de mire épp összerázódtunk volna vége lett a szabadságnak, indultak a munkás hétköznapok.
Egy kis visszatekintés az elmúlt évre:
2015-ben Dorka 6 Nimród 3 éves lett. Tavasszal eldőlt, hogy szándékunknak megfelelően Dorka maradhat óvódás és ráér 2016-ban kezdeni az iskolát. Nimród maradt a bölcsiben, így döntöttünk, amit kicsit bántam később, de kiderült, hogy nem is lett volna más lehetőség, nincs hely az oviban. A maradás hátránya volt, hogy Nimród újra pelenkás az alváshoz, előnye viszont az, hogy nagyon szereti a bölcsit, nagyon népszerű ott, szeret oda járni, jól érzi magát a társai között. Szóval összességében megérte, most már így látom.
Ez az év szomorú híre volt, hogy elvesztettük a dédi papát, aki most már fentről figyeli a dédunokákat.
A nyarunk jól telt, a vége felé már sejtettem, hogy ez lesz az utolsó olyan nyarunk, amikor ilyen sokat lehetek együtt a gyerekekkel. Még most is ahogy leírom összeszorul ettől a szívem, és nem is tudom elképzelni milyen lesz idén a nyár. A mindennapokat nagyon ügyesen megoldjuk, hogy már dolgozom, de a szünetek nagy kérdést jelentenek.
És máris itt van a múlt év nagy változása, hogy munkahelyet váltottam. Júniusban befejeztem egy projektmunkát, szeptemberben elkezdtünk beszélgetni a főnökeimmel a hogyan továbbról, aztán úgy döntöttem körülnézek másutt is. A régi munkahelyem szívesen várt, ami nagyon jól esett, ugyanakkor majd belehaltam abba, hogy eljövök. Teljes állásban kezdtem dolgozni a mostani helyemen, és az októberem kb folyamatos sírással telt, ha a novemberi kezdésre gondoltam.
Ez Dorkát jobban megviselte, nehezen ment neki az ovi október végén és november elején. Azóta talán már jobb, de ebben az időszakban még sírt is az oviban, amit előtte sosem és azt mondta hiányzik az anyukája.
Az év örömteli híre pedig az volt, hogy Petra hasába beköltözött az újabb unokatesónk, aki júniusban fog megszületni, még az is lehet, hogy a születésnapomon.
És akkor nézzünk előre, mi is vár ránk:
Nem tudok tovább írni, mert a férjem, kijött a gyerekszobából így 22óra körül, szó nélkül elment mellettem, és mikor fél óra múlva a háló felé jártam a telefonjával csinált valamit. Aztán mikor odanéztem ismét, úgy csinált, mint aki épp aludni készül. Mindez egy nyugalmas szombat estén, amikor a gyerekek már rég alszanak, amikor lehetne beszélgetni, meginni egy pohár bort, megnézni egy filmet, belehalok kicsit. :(
Robi munkahelye már Karácsony hetében bezárt, ő leutazott a gyerekekkel 20.-án Sopronba, ott töltöttek pár napot. Én dolgoztam 23-ig, akkor hazaért a kis csapat. Addigra megvolt már sok előkészület, a Jézuska megvette a fát, az ajándékokat, be is csomagolta, anya pedig megfőzte a sok töltött káposztát, a halászlevet, és megsütötte a diós krémest, a mézes krémest, szóval minden kész volt nagyjából.
Akkor kiderült, hogy a soproni része a családnak nem jön 25.-én, akkor inkább Pápára utaznak a dédimamával, szóval a sok megfőzött, megsütött finomság egy részének sorsa még bizonytalan, mivel ők majd csak 29.-én jönnek, jóval Karácsony után. Nem örültem ennek, nem esett jól, de nem volt mit tenni.
A Jézuska szokásához híven meghozta a fát 24.én reggelre és fel is díszítette. Nagy volt az öröm, gyönyörű terebélyes fát kaptunk, Dorka azt mondta, nem gondolta volna, hogy ekkora lesz a fa.
Sajnos az itthoni hangulat nem volt túl fényes, nem is tudom miért, valahogy az ünnepek még mindig nem az erősségeink közé tartoznak.
Megvolt a délutáni séta, addigra anya itthon elkészült, és valahogy az ajándékok is bekerültek a fa alá, szóval volt nagy örömködés.
Dorka aqva dragonokat kapott, amik kikeltendő kis sórákok, pici tojás alakú akváriumban, vasalható gyöngyöket sablonnak, könyveket, Nimród kapott gitárt, kisautókat, könyveket.
Az ünnep hangulatát talán jellemzi, hogy nem készítettünk közös családi képet a fával.
Aztán jött december 26, leutaztunk Szőcre a nagycsaláddal, ott voltak Zsuzsiék gyerekestől, anyu, apu, Szabolcs családja Krisztával és Zsófival együtt, Petráék. Sajnos Marcsival. Nagyon jól éreztük magunkat, kirándultunk, játszottunk, nevettünk sokat. Nem bántam volna, ha még egy napot tart az együttlét.
Másnap még Veszprémben és Várpalotán voltunk, Dorka a Keresztanyjáékkal korcsolyázni ment, mi Nimróddal maradtunk, és veszekedtünk egyet Robival, nehogy már elérjen minket a karácsonyi szeretet.
29.-én megérkezett a család soproni része dédimamával kiegészítve. Az én részem itt nem írom le. A gyerekek nagyon örültek a nagyszülőknek, Csabinak, jó, hogy van dédimamájuk, és ő is el tudott jönni. Nagy sikere volt a legónak, a fiúk is építettek, csak úgy mint a Nimródnak hozott fa építőnek. Itt aludtak, így én Orsival és Karinussal töltöttem az éjszakát, másnap pedig dolgoztam.
A Szilveszter a lakótelepen telt el, voltunk Ferkóéknál, Ritáéknál, néztünk tüzijátékot, koccintottunk, hajnalban feküdtünk le.
Így legalább Nimród egyszer végre 9.ig aludt.
Még kihasználtuk a pár szabad napot, voltunk Tapolczaiéknál vendégségben, Tatabányán fürödni, de mire épp összerázódtunk volna vége lett a szabadságnak, indultak a munkás hétköznapok.
Egy kis visszatekintés az elmúlt évre:
2015-ben Dorka 6 Nimród 3 éves lett. Tavasszal eldőlt, hogy szándékunknak megfelelően Dorka maradhat óvódás és ráér 2016-ban kezdeni az iskolát. Nimród maradt a bölcsiben, így döntöttünk, amit kicsit bántam később, de kiderült, hogy nem is lett volna más lehetőség, nincs hely az oviban. A maradás hátránya volt, hogy Nimród újra pelenkás az alváshoz, előnye viszont az, hogy nagyon szereti a bölcsit, nagyon népszerű ott, szeret oda járni, jól érzi magát a társai között. Szóval összességében megérte, most már így látom.
Ez az év szomorú híre volt, hogy elvesztettük a dédi papát, aki most már fentről figyeli a dédunokákat.
A nyarunk jól telt, a vége felé már sejtettem, hogy ez lesz az utolsó olyan nyarunk, amikor ilyen sokat lehetek együtt a gyerekekkel. Még most is ahogy leírom összeszorul ettől a szívem, és nem is tudom elképzelni milyen lesz idén a nyár. A mindennapokat nagyon ügyesen megoldjuk, hogy már dolgozom, de a szünetek nagy kérdést jelentenek.
És máris itt van a múlt év nagy változása, hogy munkahelyet váltottam. Júniusban befejeztem egy projektmunkát, szeptemberben elkezdtünk beszélgetni a főnökeimmel a hogyan továbbról, aztán úgy döntöttem körülnézek másutt is. A régi munkahelyem szívesen várt, ami nagyon jól esett, ugyanakkor majd belehaltam abba, hogy eljövök. Teljes állásban kezdtem dolgozni a mostani helyemen, és az októberem kb folyamatos sírással telt, ha a novemberi kezdésre gondoltam.
Ez Dorkát jobban megviselte, nehezen ment neki az ovi október végén és november elején. Azóta talán már jobb, de ebben az időszakban még sírt is az oviban, amit előtte sosem és azt mondta hiányzik az anyukája.
Az év örömteli híre pedig az volt, hogy Petra hasába beköltözött az újabb unokatesónk, aki júniusban fog megszületni, még az is lehet, hogy a születésnapomon.
És akkor nézzünk előre, mi is vár ránk:
Nem tudok tovább írni, mert a férjem, kijött a gyerekszobából így 22óra körül, szó nélkül elment mellettem, és mikor fél óra múlva a háló felé jártam a telefonjával csinált valamit. Aztán mikor odanéztem ismét, úgy csinált, mint aki épp aludni készül. Mindez egy nyugalmas szombat estén, amikor a gyerekek már rég alszanak, amikor lehetne beszélgetni, meginni egy pohár bort, megnézni egy filmet, belehalok kicsit. :(
