Drága Kisfiam!
Szemgyulladásomnak köszönhetően a te bejegyzésed is késik egy kicsit...szóval 9 hónapos lettél. és hogy eléggé közhelyes legyek, már több időt töltöttél idekinn, mint odabenn:):)
Nővérkéd most épp Várpalotán van a mamánál, te pedig békésen alszol. No, ez nem egy jellemző pillanatkép nálunk, ugyanis szereted éjszaka is tudtunkra adni, hogy létezel, mindezt kiabálva, sikítva...ettől már eléggé lemerültünk.
Már kibújt 6 fogad, talán ennek is köszönhetőek az éjszakai műsorok, és sajna a füled sem a legjobb. Ma megnézte egy orvos, és kaptunk rá egy cseppet, aminek a használatát nem nagyon díjaztad.
Ma a fülészeten egyébként elbájoltál mindenkit. Aki csak rád nézett arra mosolyogtál, így kitöltve az egy órás várakozást. Mi tagadás, nem könnyű neked ellenállni, nekem konkrétan soha nem szokott sikerülni.
Imádnivaló a vigyorgásod, a csettintgetésed, ahogy próbálsz beszélgetni, vagy épp lelkesen tapsolsz.
Felállsz mindenhol, ahol egy kicsit is meg lehet kapaszkodni, és a mutatványt követően büszkén vigyorogsz.
Nem bírod ki, ha kikerülők a látóteredből, de ezt a függést, -köszönhetően apa két heti szabadságának és a sok együtt töltött időnek-apára is kiterjesztetted.
Ma csak délután aludtál, ezért eset nagyon fáradt voltál. A szoptatás után még felültél, körülnéztél, aztán egyszerűen beleszédültél a karomba, így aludtál el. Én meg csak néztelek, hallgattam a szuszogásod és beszívtam a finom illatod.
Valamiért az jutott eszembe, hogy vajon milyen lesz, ha már kamasz leszel, és bánatos leszel valamiért. Vajon akkor is meg tud majd vigasztalni az ölelésem? Vajon milyen férfivé válsz majd? Képes leszel vállalni az érzéseidet, és kimutatni azokat? Szóval ilyeneken törtem a fejem és közben néztelek és mosolyogtam.
Nagyon szeretlek, és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen gyönyörű okos fiúcskát hoztam a világra. Ti vagytok a Mindeneim:)
