Bölcsis sziporkák

Néhány kis apróság a bölcsiből:)

"Anya a Mikoletta(:)) azt mondta soha többé nem lesz a barátom.
És te hogy érezted magad ekkor?
Háááát, nem jól.
És mit gondoltál mikor ezt mondta?
HMMM, hogy majd anya lesz a barátom, meg apa!"

Bölcsis ballagási vers, persze, hogy bőgtem, amikor elmondta itthon:
"Édesanyám megfogta a kezemet,
Kicsit féltem amikor a bölcsődébe vezetett.
Csodálkoztam mennyi asztal, mennyi szék,
Gyorsan ment el az első nap, gyorsan szaladt el a hét"

2 év 11 hónap

Drága Kislányom!
A nagy nyári forgatagban ismét kicsit ritkásra sikerült az írás, de most igyekszem pótolni.
Sajnos a balatoni nyaralásunk mindhármunk betegsége miatt elmaradt, de pótoltuk egy kis soproni kiruccanással.
Volt bobozás, pápai látogatás a dédiéknél egy kis strandolással összekötve és hasonló érdekes dolgok együtt.
Nagyon nagy szerelemben vagyunk együtt, kedvenc tevékenységed, hogy ölelkezzünk, szerelmezzünk, és ezt én nagyon élvezem. Puszilgatod a kistesódat is a pocakomban, Borsókának hívod, és azt szoktad játszani, hogy néha átköltözik a te pocakodba, akkor én leszek a kislány, te meg az anyuka, és én nézem, hogy rugdal a hasadban:)
Voltunk védőnőnél, aki megmért téged, most vagy 1 méter, és 15 kiló voltál akkor. Minden feladatot kitűnően megoldottál, jót játszottál.

Mostanában apával is sokkal jobban kijöttök, bár néha nagy a huza-vona közöttetek. Próbálgatjátok egymást, hogy kinek erősebb az akarata. Mivel velem több időt töltöttél eddig, ezeket a harcokat, vagy legalábbis egy részét mi már megvívtuk. Gondolom azért még maradt az elkövetkező 50 évre is:)

Ami még nagy öröm számomra az a rengeteg beszélgetés, ami zajlik köztünk, Itt a miért korszak, na nem ez a legjobb:), néha az őrületbe kergetsz vele, de kitaláltam, hogy visszakérdezek, és ez így sokkal izgalmasabb.
Megkapom a te válaszaidat, és jókat nevetünk.

Tegnap azt szeretted volna, hogy Kisvakondot nézhess a telefonomon. Apukádnál ez be szokott jönni, én nem vagyok nagy híve a mesenézésnek, általában mást ajánlok fel, olvasunk, játszunk, stb.
A tegnapi próbálkozásodra azt mondtam, apukádat be tudod fűzni, de engem nem. Erre te: "De befűzlek, csinálok rajtad egy lukat és befűzlek:)"

És elkezdtél Anyunak, Anyucinak, Anyucikának hívni, amitől teljesen elolvadok.

Mindent elmondasz nekem, bár néha mondod egy-két dologra, hogy titok, ilyenkor vagy igyekszem tiszteletben tartani a kérésedet, vagy arról beszélünk, hogy jó-e titkolóznunk egymás előtt.
Múltkor voltál pár napot a Pepe mamánál, és amikor telefonáltunk, mondtad, hogy csokit ettél, A háttérben a mama szólt neked, hogy ezt ne mond el Anyának.
Na ez nekem nagyon rosszul esett. Én is nagyon sok mindent megosztok veled, ami korodnak megfelelő, és ezt látva te is így működsz.
Tudod a mi családunkban, és apáékéban sincs nagy hagyománya a valódi beszélgetéseknek, és engem nagy örömmel tölt el, hogy ezt mégis meg tudjuk valósítani. Úgy szeretném ezt a kincset megőrizni magunknak:)

Mindig megfogadom, hogy gyorsan lejegyzem az aranyköpéseidet, de persze elfelejtem és kiszáll a fejemből, pedig naponta több vicces, aranyos, okos dolgot is mondasz. Na majd próbálkozom:)

Most épp Apával vásároltok, aztán mentek usziba, úgyhogy megyek, összerakom a dolgaidat, kiteregetek, és csinálok nektek fini palacsintát, mire hazaértek az úszásból.

Ja, és az új : Anya, én már nagylány vagyok!

Nagyon szeretlek drága csöpp kicsi Nagylányom, Mindenem vagy, Kincsem, Gyöngyöm:)