Drága Kislányom!
Tegnap érkeztél haza Palotáról, és már a buszpályaudvaron egymás
nyakába csimpaszkodva örültünk egymásnak. Annyira, de annyira
szorítottuk egymást, és közben tényleg azt éreztem, hogy soha nem
akarlak elengedni.
Tudom, szereted, ha zajlik az élet, ott vagy a mamánál, vagy a
keresztanyuéknál, és ők persze mindent megtesznek, hogy a kedvedben
járjanak, de nagyon nagyon hiányoztál.
Ma reggel ébredéskor végre a régi műsor ment:):):)Aztán az összebújós
ölelkezésünk, aminek során csak úgy szippantom be a finom reggeli
babaillatod, simogatom a még alvástól meleg és piros arcocskádat.
Egyszerűen imádom ezeket a pillanatokat, és amikor nem így indul a
reggelem, akkor a napom is olyan más, olyan hiányos.
De az a lényeg, hogy ma már megadtuk egymás ölelkezős adagját, én
dolgozni mentem, te meg épp otthon vagy a mamával, mikor eljöttem épp
festegettél, szerintem most ebédelhetsz.
Mire felébredsz a délutáni alvásodból, addigra én is otthon leszek:)
Múlt héten voltam az óvodába, szeptemberben már mehetsz, fenyőfa lesz a jeled, sajnos a cseresznyét másnak adták, lekéstünk:(.
És nem írtam még semmit a múlt heti várgesztesi babaúszó táborunkról sem, ami igazán szuper volt.
Nagyon ügyes vagy, hihetetlen jó érzés volt látni, ahogy úszkáltok
apával, ahogy már egyedül beugrálsz, aztán meg a közös pancsolásunk.
Jártunk Tatán is és a várgesztesi várat is megnéztük.
Jövő héten jön hozzád a soproni mama és papa, ők fognak vigyázni rád, amíg mi dolgozunk.
Nagyon nagyon szeretlek drága, és még leírhatom, mert nem tudsz olvasni, hogy a szülinapi babakocsid már ott vár a pincében:)
Olyan jó, hogy vagy, hogy megszülettél, hogy megölelhetlek:)
Rohanok hozzád haza Drága Kincsem!
