Várpalotán ugye kiütéses lett, hazahoztuk, még mindig taknyosan, a köhögés még mindig tart, a pöttyök nehezen múlnak, hidegben még mindig foltos az arca.
Holnap megy bölcsibe, most már majd 3 hete nem volt, remélem betegség nélkül megússzuk és nem lesz rosszabbul.
Amúgy a hangulata kiváló, nem érezhető rajta, hogy zavarná a köhögés, sokat emlegeti a bölcsit, beszélgetünk róla és úgy tűnik nekem, nincs ellenére, hogy menjen.
Édes dolgokat mond, most, ha szeretne valamit, azt mondja megígérte. Látszik, hogy megtanulta, hogy amit megígérünk, azt megtartjuk, de ez nála így néz ki: "Anya, megígértem, hogy kapok egy egeres csokit."vagy "Apa, megígértem, hogy nézünk egy Bogyó és Babócát a számítógépen!" Szóval ilyen ígéretei vannak:)
Többeket hallva úgy vélem jól állunk a szobatisztasági dolgokkal is, Dorka soha nem kakil be. pelenka nincs rajta napközben, csak alváshoz. Bepisilés előfordul, néha úgy érzem figyelemfelhívás miatt, néha azért, mert elmerül a játékban. Ezért nincs megszidás, meg ilyesmi, szerintem egy így ok. Most elkezdte mondogatni,hogy nem kér az alváshoz pelust, de azt mondtam neki, ha egy hétig száraz pelussal kel, akkor megpróbáljuk. Ez most ugyanis nem jellemző.
Van néhány szó még, ami aranyosan és viccesen szól a szájából. tökéletes, fantasztikus, rohadt:((ezt tőlem hallotta, bár a többit is talán), a csudába...
Még mindig nagy kedvenc az olvasás, vegyesen most mindent szívesen olvas velünk. Este húzza a lefekvés idejét, amikor elolvasom a könyvét,azt mondja még ő is mesél nekem:) Elalvás előtt Méhes György mesekönyvet olvasunk, azt is mindig várja.
A hajfésülés még mindig nem a nagy kedvenc, bár egy jó ideje Kata-kefe a csodaszer. Ez egy jó kis hajkefe, amilyen a Katuskának is van, aki mint ismeretes nem nyafog, amikor hajat fésülnek neki, vagy ő magának, ezért Kata-kefe nem húz. Ehhez társul az éneklés is, amikor is végig kell énekelni, hogy ki mindenkit is nem húz Kata-kefe. Van, hogy a veszprémieket kell sorolni, van hogy a bölcsiseket:)
Sokat emlegeti a családtagokat is, egyik reggel azt mondta: "Nekem a Csabi bátya a szerelmem, aki Sopronban van!" Gyorsan meg is írtuk Csabinak:)
Szóval, ilyen apróságok történnek velük, amik nekem persze nem azok, hiszen bearanyozzák, vagy néha beárnyékolják a napom. Hihetetlen Dorkázni, csak úgy lenni, utazni a kis hullámvasútjában, néha fékezni, néha sikítani az őrülettől, néha csak úgy engedni, had menjenek a kerekek, arra amerre kell, néha sírni, sokszor örülni és egyszerűen elolvadni, amikor megkérdi a kis masinisztám: "Anya, most boldog vagy?" Igen Kincsem, nagyon!
