Veszprémben

A soproni hetünk végén egy napot töltöttünk a pápai családtagoknál, elsősorban a dédimamáéknál. Dorka nagyon örült nekik, és viszont. Sok látogatást tettünk, elmentünk Laci bácsiékhoz, Brigiékhez, anyósom Keresztanyjához (hihetetlen kedves, jókedvű családdal találkoztunk ott), Szabolcsékhoz. Utóbbi helyre épp csak beugrani akartunk, hogy megnézzük a szép házukat, de Lilla, miután meghallotta, hogy jövünk, vonatra ült és hazaugrott a szüleitől, hogy találkozhassunk. Ennek nagyon örültünk, és itt is nagyon kedvesen fogadtak minket. Hét óra elmúlt, mire elindultunk, Dorka jót horpasztott a kocsiban, de aztán így sem volt gond az esti elalvás.
Kissé fárasztóak az éjszakák, nagyon vágynék már egy nyugodtan átpihent éjszakára, aminek végén nem ordibál Dorka az arcomba. Valahogy nem ébred mostanában túl jó, és éjjel is 2-3szor felkel, pedig mellettem van. Biztosan visszaaludna más módon is, de én a legegyszerűbbet, a szoptatást választom. Ezért aztán elég kifacsart vagyok reggelre.
Míg Sopronban sokat sétáltatta mama és papa, itt rengeteg biztatást kap az önálló lépésekre, így elmondható, hogy tegnap (b)16ot!!!!!!!(/b) lépett. Eddig ez a rekordja.
Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam, hogy bizonyos dolgok adott időponthoz kötötten történnek. Például azt hittem, ha eg gyerek átalszik egy éjszakát, onnantól átalussza az éjszakát. Hát nálunk ez nem így van. VAgy mikortól is mondhatom, hogy Dorka jár? Sokan erre mindig mondanak egy konkrét életkort...vagy azért hangzik el, hogy egy évesen, mert nem pont a napján történt, hanem egy folyamat volt:):)Gondolom így van. Akkor én most kijelentem, hogy a gyermekem 11 és fél hónaposan kezdett el járni. És akkor vonjunk is egy kis leltárt, 5 foga van még mindig, kurjongat rendületlenül tatatatata (talán Katát jelent)adadadada(jelentése többrétű, a biztos még nincs meg)tetetetete(figyelemfelhívás talán)AJA, ANA - szinte biztosan engem szólít így.
Imádja a vizet, a felnőtt kajákat, az őszibarackot, a banánt, ha megölelik, a lépegetést, a gyerekeket, a zenét és a táncolást, a kukákat, a cipőket, kiavan a pelenkázástól, öltözéstől, ha fáradt egyébként egy Tündér.

Sajnos a várgesztesi tábor kútba esni látszik....Robi nem kapott szabadságot.
:(

Nyaralás

Elkezdődött a nyaralós programunk, mégpedig Eszter meghívására egy balatonszárszói látogatással. Szerencsére Gergő levitt minket kocsival, Dorka az út felét végigaludta. Az idő nagyon meleg volt, sokat fürödtünk a Balatonban, és Babácska rendkívüli módon élvezte a pancsolást. Szerencsére a házban volt légkondi, így jól is aludt, csak én forgolódtam álmatlanul, hogy miért azt most sem tudom. Többszemélyes party volt, Eszter rajtunk kívül meghívta Viki barátnőjét férjével és iker gyerekeivel, akik 20 nappal idősebbek Dorkánál, ott volt Juci férjével és a két éves Vincével, Ákosék a másfél éves Dalmával, Ildó, Eszter, Csabi, Eszter tesója és felesége...Érdekes volt látni, hogy viselkednek más gyerekek. Az egy év körüliek nem nagyon foglalkoztak egymással, Vince igyekezett védeni mindent, ami az övé, Dalma kicsit verekedett, majd simogatott. Aranyosak voltak, mindenki hozta az életkori sajátosságait, azt azonban megállapítottam, hogy mindenki pont olyan gyermeket kap a sorstól (és férjet is), amilyet a leginkább tud szeretni, elviselni, tolerálni. És ez így van jól.
Szárszóról vasárnap este Csabi hozott minket Sopronba (most is itt vagyunk), ahol már nagyon várt minket nagymama és nagypapa. Dorka itt végigaludta az utat, megérkezéskor kicsit felébredt, de éppen csak annyira, hogy nagymami megölelhesse, megpuszilhassa, aztán feküdt és aludt.
Itt kapott tőlünk egy medencét, amit szintén nagyon élvezett. Sétáltunk a városban, jókat fürödtünk, fagyiztunk.
Holnap Pápára megyünk a dédiékhez, onnan Veszprémbe Tesómékhoz, aztán majd meglátjuk.
Robinak sajnos véget ér a szabadság, ez nem jó, mert olyan jó együtt lenni, de, hát ez van.
Imádom a kis pancsolós Tündéremet!

Nyáááár

A meleg hihetetlen, Dorka nyaka vöröslik a melegkiütésektől, de hála az égnek más baja nincs. Nemsoká indulunk Eszterékhez a Balatonra egy jó kis babás hétvégére, ha minden igaz Dorkának lesz ott legalább három játszótárs, akik közül kettő, Fanni és Olivér az ikrek, csak pár héttel idősebbek nála. A pakolási, indulási őrületem persze megvan...Szárszó után lesz egy nap elvileg Zalaegerszegen a csúszdaparkban, majd egy hét Sopronban a nagymami kényeztető gondoskodása mellett. Már nagyon várjuk a pihenést. Jó lenne egy medence is az udvarra, de majd meglátjuk marad-e a meleg, és akkor kap egyet ajándékba a Drágaságunk, mert a vizet épp úgy imádja, mint az anyukája.
Amúgy tegnap nagyon jó napunk volt együtt, azt leszámítva, hogy apukája negyed 9re ért haza. Sokat játszottunk, nevettünk a GYerekházban is, itthon kergetőztünk, imádja ezt a játékot, nagyokat kacarászik, Késő délután lementünk az udvarra, ahol Csenge és Kristóf voltak a játszótársak. Csúszott-mászott a betonon és a füvön.

Tegnapelőtt voltunk védőnőnél, Dorka 9300 gr, 79 cm.
Imádlak pici-nagylányom! És nem felejtettem el persze, hogy tegnap voltál ép 11 hónapos, most a nyaralásos készülődésben csak ennyire futotta, és persze már az jár a fejemben milyen tortát süssek majd az egy éves Tündéremnek, mivel lepjünk meg apával....szóval nagyon várom az első szülinapod, és persze el sem hiszem, hogy már itt tartunk....

Városliget

Ma Dorkával és apukájával megismételtünk egy kb 10 hónappal ezelőtti kirándulást a Városligetbe. Na nem mintha azóta nem jártunk volna arra, de most valahogy eszembe jutott erről az az első séta, utazás amikor Dorkával először BKV-ztunk. El is meséltem neki este a Sün Balázs után. Szóval akkor, az első úton apukájával együtt úgy éreztük, hogy azt a fránya földalattit biztosan direkt felhangosította valaki, csak azért, hogy a mi kisbabánk összerezzenjen minden ajtónyitásra és csukásra. Görcsben ültünk a Vörösmarty tértől a Széchenyi fürdőig magunkban füstölögve e miatt a tény miatt, miközben Dorka babánk, mint aki épp otthon feküdne az ágyikójában, békésen aludt. odaértünk, kiszálltunk, elsétáltunk a Kertembe, ittunk egyet és hazamentünk.
Ma valahogy hasonlóan alakult az útvonal, csak éppen egy izgő-mozgó, kocsiból kiszálló, boldog-boldogtalannak kurjongató kis energiagombóc volt velünk, aki azt sem tudta hová legyen örömében, amikor kivettük a kocsiból. A Kertemben aztán találkoztunk Adéllal, TAmással, Dorka pedig elbűvölt néhány pultost. Azt se felejtsük persze, hogy a Kertem előtt azért vettünk neki egy labdát, hogy valami játék is beleférjen a kiruccanásba ne csak apa és anya kocsmázása.
Mikor eljöttünk , megálltunk a Vajdahunyad vára mellett és fociztunk egy jót. Dorka nagyon élvezte, hogy a meztelen talpát virágok és fűszálak csiklandozzák, a labda gurul, anya és apa jókedvű...Hazafelé ismét alig bírtunk vele a metrón, folytatta az ismerkedést, tündéri volt.

A tegnapi nap híre még, hogy Dorka megtett felém némi csalogatás után 3 lépést. Nagyon aranyos, amikor éppen azon hezitál, hogy lépésben vagy mászásban közelítse meg a célját. Leguggol, feláll, leguggol, feláll, aztán éppen melyik verzió mellett dönt, lép egyet kettőt, majd huppanás, vagy eleve mászásból indít. És közben mosolyog, mosolyog, mosolyog megállás nélkül.
És, hogy mit látunk ilyenkor? Mind az 5 fogacskáját:)

Imádom, hogy ilyen nyitott, emberszerető, érdeklődő, kedves, mosolygós kislányom van. Mindig ilyen kislányra vágytam...Köszönöm, hogy vagy Drágám!